Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

4. szám - Gánti Tibor: A naszályi karszt

382 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. Gánti T.: A naszályi karszt 4. ábra. A Nyolcas-folyosó vázlatos keresztmetszete a nyeregnél Abb. 4. Schematischer Querschnitt des Nyolcas-Flusses am Sattel hegy között egy kb. 0,5 km

2 területű lefolyástalan katlan található, amelynek időszakos vizét egy víznyelő vezeti el. A katlant hárshegyi homokkő borítja. A víznyelő ott alakult ki, ahol a homokkő és mészkő egymással érintkezik. Itt DNy—ÉK-i vetődés található, amely megszabja a karsztvízjárat fő irányát. Noha sem a vízgyűjtő terület, sem a karsztosodé kőzet kiterjedése nem nagy, mégis reméltük, hogy meglehetősen kialakult karsztvíz járatot találunk, mert a hárshegyi homokkő mállásából keletkező kvarchomok és kvarckavics kitűnő csiszoló anyag. Ez egyben megszabja a barlang jellegét is ; eróziós hasadékbarlangnak tételeztük fel. Komolyabb méretű barlangrendszer jelenlétére mutatott még a felszínen található 16 felmért beszakadás. A víznyelő a hegy északi letörésétől mintegy 200 m-re helyezkedik el. Árkának és a vetődésnek ÉK-i iránya valószínűvé tette, hogy a barlangjárat a hegyoldal felé húzódik. Ez esetben a barlangrendszer hossza túl nagy nem lehet. Ennek ellentmondtak a felszínen felmért beszakadások, amelyek nagyobb része a víznyelőtől DDK-i irányban helyezkedik el. Ezért fel kell tételeznünk, hogy a barlangjáratok bizonyos távolság után déli irányban elkanyarodnak, majd ismét visszafordulnak az északi hegyletörés felé. A víznyelő egy sziklafal aljában található. A régebbi inaktív, eltömődött nyelő a szálbanálló kőzetben indul, míg jelenleg a víz 5—6 m-rel a sziklafal előtt, a törmelék között tűnik el. A két járat később egyesül. Az inaktív járat kb. tíz méteren keresztül agyaggal és kövekkel volt eltömődve. Kibontását 1951—52-ben Bánhidi László és részben Joó Tibor végezték el munkatársaikkal. Hatnapos ásás után jutottak le a barlangrendszerbe. Az inaktív, szűk ág kb. 15 m után kisebb terembe torkollik, amelybe kötéllel, kötélhágcsóval vagy traverzálással lehet leereszkedni (kb. 8 m). Ebbe a terembe torkollik az aktív víznyelő járata is. Az aktív járatot nagy homokkőtömbök tömik el s ezáltal az járhatatlanná válik. A továbbiakban mindenütt jellemző a sok törmelék, amelynek nagyrésze a fedőként szereplő homokkőből ered. Érdekes a homokkő felületének sötét, feketés elszíneződése, amely mészkövön nem található. Oka nincs felderítve. A barlang második termében álfenék található, amely úgy keletkezett, hogy a vékony bekérgezés alól a homokot ós iszapot egy nagyobb árvíz elmosta. A terem alja tovább mélyült, így az álfenék több méter magasra került. Területe kb. négy négyzetméter, így majdnem elfedi a kis terem tetejét. Vastagsága a vastagabb részeken sem haladja meg a néhány mm-t, ezért rendkívül törékeny és a legkisebb nyomásra is több cm-es elmozdulással reagál. A továbbiakban említésre méltó a Nyolcasfolyosó, amely a szinlők által létrehozott alakjáról kapta a nevét. Keresztmetszetben a 4. ábrán látható. A szinlők annyira jellegzetesek, hogy a barlangot ezekről neveztük el Szinlő-barlangnak. A nyolcas folyosó végén az út kettéválik, de mindkettő a barlang utolsó ismert nagytermébe vezet, amelynek alját több köbméteres kövekből álló, megakadt törmelék képezi. A terem végéből egy elszűkülő hosszabb járat indul, oldaláról pedig vakon végződő kis terembe mentünk. Továbbjutásra remény csak a törmelék között lehet, további kutatásokkal ennek a törmeléknek a szerkezetét sikerült tisztázni. Megállapítottuk, hogy az omladék a terem közepén megakadva a levegőben lóg, így rajta keresztüljutni életveszélyes. Egyébként a legtágabb réseken is csak gyerek férne át a törmelék között. Bontani rendkívül veszélyesnek látszik. Három gimnáziumi diák még 1953-ban megkísérelte a bontást, de a törmelék megindult alattuk és alig tudtak kimenekedni a ropogó kőmalomból. Ezért a törmelék kutatását felfüggesztettük. A barlangot 1952—53-ban feltérképeztük. A bejárattól az utolsó terem végéig mért távolság 84,3 m. Az utolsó teremből továbbinduló, valamint a kerülő- és másirányba menő járatok összhosszát mintegy 40—50 m-re becsültük. Ezekkel a barlang járatainak teljes hossza mintegy 130 m. A szintkülönbség a bejárat és a barlang ismert legmélyebb pontja között kb. 60 m (5. és 6. ábra). Feltételeztük, hogy az északi hegyoldalon az egykori magasabb karsztvízszintnek megfelelően megtaláljuk a nyelőhöz tartozó forrásbarlangokat. A hegyoldal átfésülésével, pontosan a barlangunkhoz tartozó DNy—ÉK-i vetődésnek megfelelően kb. 450 m tszf-i magasságban megtaláltuk a forrásjáratokat az északi hegyoldalban. A további kutaA 5. ábra. A Színid-barlang alaprajza Abb. 5. Orundriss der Szinlő-Höhle