Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

4. szám - Naszályi László: A trágyalé-gazdálkodás, mint az energiatermelés segédforrása

368 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. Naszályi L.: Biogáz termelés 3. láblázat Néhány szalmaféleség vegyi összetétele százalékban Szalmaféleség N' "o -p o h OQ Sí "55 GG t>s m 0 CG £ X-mentes kivonható anyag Hamu Őszi árpa .... 14 3,3 1,4 39,0 36,7 5,3 Tavaszi árpa 14 3,7 1,5 36,5 38,5 5,8 Őszi búza . . . 14 3,0 1,2 40,9 36,1 4,8 Kukoricaszár 20 2,6 0,6 31,9 41,3 3,6 Rozs 14 3,1 1,4 41,1 36,3 4,2 Az istállótrágyában az előbb említett háromféle alkatrész arányát a 4. táblázat adataiból érzékeltethetjük. 4. táblázat Bélsár Vizelet mennyiség naponta Alomszalma Ló Szarvasmarha . Sertés . 13—20 kg 20—25 kg 1,5—2,5 kg 7—9 1 9—12 1 3—4 1 2—3 kg 2,5—4 kg 1—1,5 kg 13—20 kg 20—25 kg 1,5—2,5 kg 2—3 kg 2,5—4 kg 1—1,5 kg A fenli adatok tekintetbevételével egy számos állat után kb. 100 q istállótrágyát lehet egy évben számítani, egy sertésre pedig kb. 10 q-t. Itt jegyezzük meg, hogy az eddigi tapasztalatok szerint egy számosállat trágyamennyisége évente kb. 5—600 m

3 gázt termel, egy sertésé pedig ennek kb. egytizedét. A termelés nem mondható egyenletesnek. Ha az 1. ábra görbéjét szemléljük, akkor abban két maximumot találunk, amelyek a hemicellulóze, illetőleg a cellulóze elbomlásának felelnek meg. Azokon a helyeken tehát, ahol meglehetős egyenletes a gázfogyasztás, és így egyenletes termelésről is kell gondoskodnunk, ott célszerű legalább három kamrát egymás mellé kapcsolni. Ezzel a gáztermelési görbe alakja a 2., illetve a 3. ábrán látható formára hozható. A gáz összetétele : 50—62% metán 35—45% széndioxid 2—10% hidrogén 0,5% oxigén 0,5% kénhidrogén. A gáz összetételére több tényező hat. Az előzőekben már említettük a hidrogén mennyiségét, amire úgylátszik nem sok befolyást tudunk gyakorolni. A hidrogén jelenlétének a gáz szempontjából vannak előnyei, de vannak hátrányai is. Előnyéül tudható be, hogy javítja a gáz égési viszonyait, hátránya azonban, hogy a gáz (egyébként csekély) veszélyességét esetleg növeli. Másik hátrányául pedig azt vehetjük, hogy nagyobb százalékban való jelenléte a gáz fűtőértékét hátrányosan befolyásolja. 1% metán 88 kalóriát, viszont 1% hidrogén csak 25 kalóriát jelent. Kellemetlen velejárója a gáznak a kénhidrogén. Ha tisztán szalmaféleséget erjesztünk el, abban kén legfeljebb nyomokban található. A már kimutatható mennyiségű kén fehérje bomlásából keletkezhetik, ami viszont a bélsárból származik. Minél több tehát a szalma az elerjesztendő anyagban, annál kevesebb lesz a gázban a kén. 11a a gázt a termelés helyén közvetlenül eltüzeljük, vagy esetleg robbanó motor hajtására használjuk, célszerű erre gondolni és lehetőleg minden cellulózét tartalmazó hulladékanyagot (törek, kukoricacsutka aprítva, szecskázott erősebb kukoricaszár stb.) beadagolni a gázfejlesztőbe. Ellenkező eselben a sok kén jelenléte az égésnél kellemetlen csípős kéndioxidot fejleszt, ami a motorokat is megtámadja. Viszont a gázgyárakban szokásos kéntelenítésre való berendezkedés körülményes. Az eddigi tapasztalatok szerint arra nincs is szükség, mert a kérdés az előbb elmondottak szerint jól megoldható. Az eljárás gyakorlati keresztülvitelére többféle mód áll rendelkezésre. Ezek közül az egyik — ide tartozik az irodalom szerint a Franciaországban létesített berendezések csaknem mindegyike — az istállótrágyát a maga természetes nedvességében hasznosítja. Ezzel szemben van egy másik eljárás — ilyen berendezések Németországban vannak — ahol az előzőleg szecskázott istállótrágyát többszörös mennyiségű vízzel felhígítják, abból szivattyúzható és keverhető zagyot készítenek és ezt erjesztik el. Ez az eljárás sokban hasonlít az Imhoff által javasolt, és ma már számos helyen felszerelt szennyvíziszap erjesztéséhez. A két eljárás között lényegesek a műszaki és a gazdasági különbségek. Ügy látjuk, hogy a röviden francia módszernek nevezett eljárás könnyebben alkalmazható az eddig nálunk is használt trágyakezeléshez, a talicskában, később esetleg gunúszalagon való trágyakihordáshoz és trágyadombba való rakáshoz. Ezzel szemben a németnek nevezhető eljárás talán jobban gépesíthető a szivattyúzás által, viszont az erjedés befejezése után a teljes trágyamennyiség oldatban marad vissza, annak kihordása a mindenütt rendelkezésre álló szekerek helyett lajtokban, ciszterna kocsikban történik. Amíg az előbbi eljárás végterméke trágyadombokra rakva tárolható, addig az utóbbié nagy beton ülepítő medencéket igényel. Lehet, hogy a későbbiek folyamán talán ez a német eljárás fog elterjedni, ma azonban úgy látjuk, hogy annak felszerelése és üzemben tartása a francia eljárásnál lényegesen költségesebb. Energetikai vonalon is összehasonlíthatjuk a két eljárást. Az eddigi tapasztalatok szerint a francia (mezophil) módszer hőszükségletét az aerob erjedés csaknem teljes mennyiségében fedezi és az pótlásra csak részben szorul. Ezzel szemben a német rendszer (termophil erjedés), mivel magasabb hőfokon (55 0°) dolgozik és a tömege is az előbbinek sokszorosa, állandó pótfűtést igényel. Irodalmi adatok szerint önfogyasztása a termelt gáznak 30—50%-ig terjedhet. A két különböző módszer természetesen különböző berendezéseket is igényel. A rendelkezésünkre álló leírások szerint Franciaországban