Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
4. szám - V. Nagy Imre: A tározók parteróziójának vizsgálata
V. Nagy I.: Tározók parteróziója Hidrológiai közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. 351 szerinti fáziseltolódása következik, ami kis fenékeséseknél a sebességmező kiegyenlítődéséhez vezet, azaz az egész víztömeg haladó mozgását eredményezi. Ugyanazon periódusú hullámok esetében létezik egy minimális, kritikus mélység (amely a hullámhossz és a fenékesés növekedésével nő), amelynél a hullám szétesése annak kicsapódása nélkül is végbemehet. A hullám kicsapódása hosszú hullámoknál — — rézsű esetében ritkán figyelhető meg, ezekben az esetekben a belső transzformációs folyamatnak van nagyobb jelentősége. A hullám energiája fokozatosan kialszik és a progresszív hullám egyszeres vagy többszörös részleges szétesés után előrehaladó hullámmá változik át. 1 : 3, 1 : 4 fenékeséseknél, amint azt P. A. Sankin [13] kutatásai kimutatták, a hullám szétesési mélysége a kezdeti hullámmagasságtól, annak meredekségétől és a rézsű hajlásától függ, különösen m = 5-ig. Ezekben az esetekben a hullám magasságának á súrlódásnál előálló energiaveszteség miatti csökkenése a kis megfutási távolság következtében lényeges szerepet nem játszik. Ilyen esetekben a gyakorlati számítások céljára, a kritikus mélység számításánál az alábbi összefüggés használatát javasolja : Illáit = 1,05 ^0,58 + 2 h [m]. N. N. Dzsunkovszkij az m tárok között a Dzsunkovszkij m = 1 : 1—1 : 5 és 2 h 2 L hf = Ki K 2 [m], m (24) ahol n —- érdekességi tényező Pavlovszkij szerrint, m — rézsühajlási tényező, A = f (m) )m = 1 : 2 H- 1 : 4-nél A = = (0,0041—0,0052) m E — a hullámfront mozgása mentén egységnyi szélességre jutó energiamennyiség [kg]- (26) Sankin a széteső hullám felfutási magasságát tetszőleges alakú rézsű esetén az alábbi összefüggés szerint számítja : E = yh*L [l — e hj = K 0 K„ K p (2 h) [m] (27) (20) 1 : 1—1 : 4 ha(21) Hkrit — 2 h [m] kifejezést javasolja. A szétesési mélység nyilvánvalóan függ a fenék érdességétől is. Az utolsó zónában általában többszörös hullámtarajosodás figyelhető meg. A hullám, szétesése után a partra felfutó lökéshullámmá változik. A felfutási magasság számítására különböző javalatokat ismerünk. esetekre az alábbi összefüggést javasolja : h t = 3,2 K (2 h) tg « [m], (22) ahol K = érdekességi tényező, amelynek értéke sima rézsű esetén K = 1,0, kőszórás esetén K = 0,77. B. A. Piskin [12] a hullám teljes szétesésénél az alábbi összefüggést javasolja : ahol K 0 — érdességi és áteresztőképességi tényező, amely a burkolat típusától függően 0,72—1,4 határok között változik, K v — rézsűhajlás és hullámmeredekség hatását figyelembe vevő tényező. K p — a padka hatását (elhelyezkedését, méretét) és a felette levő víz mélységét figyelembe vevő tényező. Gyakorlati tapasztalatok alapján és megfelelő elméleti megfontolások után arra a következtetésre juthatunk, hogy a legjobban kidolgozott és fizikailag megfelelően átgondolt javaslatként Sankin képletét fogadhatjuk el, amely a reális természeti jelenség valamennyi alapvető tényezőjét figyelembe veszi. 5. A fenéksebességek meghatározásának kérdése A hullámmozgás jelenlegi, általánosan elfogadott leírási módja szerint a felszíni rétegektől az alsók felé haladva a vízrészecskék ellipszis alakú mozgási trajektóriái formájukat megváltoztatják. Az ellipszisek a vízszintes, de különösen a függőleges tengelyek egyidejű csökkenésével egyre nyújtottabbakká válnak. A fenéken a mozgás meghatározott középpontú egyenes vonal mentén történő ingadozó mozgás jellegét veszi fel. A parti zónában megfigyelhető az egész vízréteg bonyolult keveredési folyamata. A felső zónában általában a part felé irányuló átviteli mozgás míg az alsóbb rétegekben a fenéken történő ellenfolyás figyelhető meg. V. V. Longinov [10] a sebességek eloszlásának jellegére vonatkozó vizsgálataiban a partra kicsapódó hullámban 3 zónát különböztet meg (9. ábra): külső, középső v. átmeneti és (23) Külső szakasz Kozepso szakasz Hullámi/érés szakasza ahol Ki — érdekességi tényező . K 2 = 1,52 + 0,24 X ( H \ m-^-J értékét táblázatból kapjuk. M. I. Lwpinskij [10] a felfutási magasság megállapítására az alábbi összefüggést javasolja : h f = -— E m [ml, n (25) ,9. ábra. Cirkulációs folyamatok jellege felfutó hullámban Abb. 9. Charakter der Zirkulationsvorgänge bei aufbrandender Welle
