Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Ungár Tibor: Üledék- és talajosztályozások összehasonlítása
34 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. l.sz. HIDROGEOLOGIA A tanulmány igen világosan és érthetően mutat rá a geológiai, talajtani és talajmechanikai tálajosztályozás ellentmondásaira. Nagyobbszámú kísérlet alapján javaslatot tesz az érvényben levő osztályozási módszerek megváltoztatására. A különböző osztályozási módok között így egyértelmű kapcsolatot javasolt. Üledék- és talajosztályozások összehasonlítása UBGÁR T 1 -B O 11 Laza törmelékes üledékféleségek, illetve talajok* osztályozásával és megnevezésével geológusok, mérnökök és agrokémikusok foglalkoznak. Az osztályozás alapjául szolgáló laboratóriumi vizsgálatok és az üledék-, illetve talaj megnevezések azonban a földtanban, talajmechanikában és talajtanban eltérők. Az eltérő alapelvek szerint alkotott megnevezések használata nagyon megnehezíti az ezeknek a szakmáknak a határterületén dolgozók munkáját. Erősen akadályozza a geológus és talajmechanikus együttes munkáját, pl. jelentékenyebb, földtani vizsgálatot is megkövetelő tervezések alkalmával, ugyanígy a mérnökét és agrokémikusét, pl. vízgazdálkodási, öntözésügyi stb. kérdések megoldásánál. Az eltérő elnevezések szinte lehetetlenné teszik meglevő fúrási adatok kölcsönös felhasználását, ami sokszor költséges újravizsgálatokat tesz szükségessé. Vizsgálataink célja az volt, hogy összehasonlísuk a földtani, talajmechanikai és talajtani üledék-, illetve talajosztályozást és a lehetőségekhez képest oly „kulcsot" szerkesszünk, amelynek segítségével az elnevezések kölcsönösen átértékelhetők. I. A hazai üledék- és talajbeosztások alapelve 1. Földtani célra hazai viszonylatban az első önálló laza törmelékes üledék-beosztást Miháltz I. [5] közölte, beosztása azonban csak homokfajtákra vonatkozik. Az összes üledékfajtákra kiterjedő osztályozást Szurovyné Hajós M. [7] ismertetett, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Földtani Szakbizottsága is használatra javasolt. Ez az osztályozás, mint a földtani üledékbeosztások többnyire, a szemcseösszetételen alapul. Ez érthető, mivel a szemcseösszetétel a laza törmelékes üledékeknek olyan, aránylag egyszerűen vizsgálható sajátsága, amelyből a képződmény keletkezési körül* Ismeretes az a különbség, amely a „talaj" fogalmának egyrészt földtani és talajtani, másrészt mérnöki meghatározása között fennáll. A földtan és talajtan fogalomalkotása szerint a talaj a földkéregnek az a legkülső része, amelyen növények élnek, vagy élhetnek ; több-kevesebb szervesanyagot tartalmaz, s a benne működő élőlények, a rajta élő növényzet, az időjárás változásai stb. következtében állandóan változik. A talaj felső, állandóan változó, „élő" része alatti anyag a földtan elnevezése szerint „laza törmelékes üledék", vagy pedig „kőzet", a talajtan elnevezése szerint legfeljebb „altalaj". A műszaki tudományok keretében ,,talaj"-nak nevezik az összes laza törmelékes üledékeket, még egyes kőzeteket is, akkor is, ha ezek aránylag mélyen fekszenek, szerves anyagot nem tartalmaznak és a növényi életre már nincs kihatásuk. Ebben a közleményben — éppen összehasonlító jellege következtében az „üledék" és „talaj" elnevezést egymás mellett használjuk. ményeire (fáciesére), közelebbről a hordalékszállító közeg minőségére (víz, jég, levegő) és a szállítás sebességére (pl. folyóvíz, hullámtér vagy állóvíz) következtethetünk. A Szurovyné Hajós M. által ismertetett beosztás azonos J. M. Trefethen [8] 1950-ben szerkesztett beosztásával. A háromszögdiagramos osztályozások közé tartozik. A szemcsehalmazt három főfrakcióra bontja és a háromszög csúcsait ezekkel jelöli meg. A főfrakciók : kavics (>• 2,0 mm 0), homok (2,0—0,02 mm 0) és agyag (<0,02 mm 0). A háromszöget az üledékfajtákkal megnevezett mezőkre osztja s az üledék azt a nevet kapja, amelynek megfelelő mezőbe kerül a pontja. Megjegyzendő, hogy a háromszögdiagramból adódó elnevezések a beosztás szerint a vegyes szemnagyságú, természetes anyagokra vonatkoznak. Megkülönböztet frakció-elnevezéseket is, ezek azonban a háromszögdiagram elnevezéseivel nem egyeznek meg. így, míg a háromszögdiagramon a 0,02 mm-nél kisebb szemcséket jelöli ,,agyag"-nak, addig ,,agyag-frakció"-n a 0,002 mm-nél kisebb szemcséket érti. 2. A talajok építési és talajmechanikai osztályozása nálunk szabványok szerint történik [9,10], A talajmechanikai szabvány megkülönböztet „szerves" (humusztartalmú) és „szervetlen" talajokat (előbbieknél az izzítási veszteség nagyobb, mint 10% és a fajsúly kisebb, mint 2,5 g/cm 3). A szerves talajok csoportját figyelmen kívül bagyjuk. A szervetlen talajok sorában az ún. „szemcsés talajok", vagyis a kavics-, homok- és kötőanyagmentes homoklisztfélék beosztása a szemcseösszetételen alapul. Az elnevezés a mértékadó szemcseátmérő {Dm) szerint történik. Ez az a szemcsenagyság, amely a halmazban legnagyobb súllyal szerepel (tehát az egyszerű gyakorisági görbe maximumához, illetve az összeggörbe inflexiós pontjához tartozó szemcseátmérő). Elterjedten használatos paraméter a Hazenféle egyenlőtlenségi tényező, amely a halmaz szemnagyságszerinti egyöntetűségére jellemző. Ez U = = -Ö 6 0/i) 1 0, ahol 7J 6 0 annak a szemcsének az átmérője, amelynél kisebb összes szemcsék mennyisége 60%, D 1 0 pedig azoké a szemcséké, amelynél kisebb összes szemcse-mennyiség 10%. A D 1 0 érték hatékony szemcseátmérő néven önállóan is használatos talajok jellemzésére, mert a tapasztalat szerint a szivárgási tényező közelítő kiszámítását teszi lehetővé. Míg a szemcsés talajok osztályozása a szemcseösszetétel szerint, addig a „kötött talajok", agyag, iszap, kötőanyagot tartalmazó homokliszt beosztása vízzel szembeni fizikai sajátságok, az ún. konzisztencia-határok alapján történik. Az