Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Öllős Géza: A kútpaláston kialakuló vízmozgásnak és a kút vízhozamának vizsgálata

öllős G.: A kútpaláston kialakuló vízmozgásnak vizsgálata Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. 33* 4. B cjiyiae MOAejinpoBamifl MaKciiMajibHbiH AeßiiT nojiyHaeTCH npii nojiHOM noHii>KeHiiii ypoBHH rpyHTOBbix BOA, XOTH BOpOHKa nOHlWeHIIÍ) npaKTIIMeCKII nOMTII He ii3MeHHeTCH no AajibHeíímeMy noHiiJKeHiiio ypoBHfl BOÁM BÖJIH3H 3a6oH KOJiOAua, HO nnn (})nJibTpauHH wepe3 CTeHKy Haii6o;iee őJiaronpiiHTHbie riiApaBJiimecKiie YCJIOBIIH nojiyHaioTcn npii IIOJIHOM nomiHcemm ypoBHH rpyHTOBbix BOA. An investigation of flow phenomena around wells and of well discharges by O. Ollós The present study deals with two basic problems of well hydraulics, the first being that of the percolation surface at the well mantle, the second that of the well discharge. Results to be described below, relate to percolation in homogeneous and isotropic soils. Main conclusions arrived at in the study are the following: 1. As indicated by both theoretical considerations and data obtained by model tests, a percolation surface develops in all wells, if drawdown conditions exist. The difference in water levels within and without the well mantle increases with greater drawdown values. The relationship can be expressed by the approximating formula: where hk and h-> denote the water levels around and within the well mantle respectively, the latter being measured from the underlying impermeable stratum. Investigations yielded a value of 0,501 for the coefficient C. Considering results of similar tests published in literature, the coefficient C cannot be regarded as constant. However, a definite solution of this problem could he given after detailed investigations only. 2. The shape of percolation curves, as well as the magnitude of the percolation surface at the well mantle are determined mainly by permeability characteristics of the aquifer. The well mantle and the gravel filter are, naturally, also of importance, in case of wells, — designed correctly from the hydraulic aspect — however, the basic effect is attributable to soil resistance. 3. In order to obtain accurate drawdown curves in the immediate vicinity of the test well actually pumped, it is suggested to locate the nearest observation hole at a distance of r

n + 40 em (where r

n is the radius of the test well). 4. In model testing maximum discharge can be obtained at full drawdown. Although the continued lowering of the water level in the well close to the bottom thereof hardly affects the drawdown surface in the vertical sense, yet optimum conditions of flow through the well mantle occur under such circumstances. Kísérletek forgókefés levegőztető berendezéssel Proeven over aeratie met de roterende borstel dr. Ir. A. PAS VE EE Az élesztett iszapos szennyvíztisztító berendezések terhelhetőségét elsősorban a levegőztető medence oxigén bevivőképességc határozza meg. Szerző egy 26,5 m

:

l-es, forgókefés (Kessener) mechanikus levegőztetési rendszerű élesztett iszapos medencét használt kísérletei lefolytatására. Általában gázoknak folyadékba való jutása az érintkező felületen történik. Az egy molekula vastag érintkező felület a másodperc tört része alatt telítődik gázzal. Nyugvó folyadék esetén diffúzió útján adja át a telített réteg a gázt a mélyebb rétegeknek. Az ily módon oldódó gáz mennyisége Fick első törvénye szerint határozható meg, mely szerint, dc dn = — Dq — át, áx (I) Qd = 2 q (c

s — c

() K

t 71 (2) ahol Qd idő alatt diffundáló oxigénmennyiség, ha az érintkező felület q, a víz telítet tségi koncont rációja Cs, pillanatnyi koncentrációja Ct, K pedig a diffúziós állandó. A mozgásban lévő folyadék esetén az érintkező felület pillanatról pillanatra változik, új, még nem telített réteg kerül a már telített réteg helyére. Ilyenkor a Stefan-féle egyenlet csak t' ideig érvényes, amíg a t' időhöz csatlakozó érintkező felület fennáll. Minthogy Qd = eV (folyadék volumen) felírható, hogy dc dí = 2 t' (c

t — c

t) V K, (3) Ha ezen egyenletet ti és t

0 között (a kísérlet kezdeti és végideje) integráljuk, miközben c

t c<

0-ról c^-rc változik, úgy megkapjuk, hogy q v— 2,303 ^ v V 1 = K, 71 1 - <,— t

a 2,303 log Ct — °t

0 c« — c, - tg a (4) visszahelyettesítve a kapott kifejezést a (3)-as egyenletbe — = oxigén bevivőképesség = 2,303 tg a 2 (c

g — c

() K 71 (5) 2 ahol dn a dt idő alatt a q keresztmetszetén diffundáló ÜLC mólok száma — koncentráció dx gradiens esetén, D pedig arányossági tényező. Ezen alapegyenletből vezette le Stefan rosszul oldódó gázokra (pl, oxigén) a vízben oldódó gázmennyiség egyenletét, mely szerint 10 C°-os víz esetén c> = 11,25 g/m

3 és az egyenlet az alábbi alakot veszi fel a kísérlet kezdetén, ha ct

0 = 0. Oxigén bevivőképesség = O

c — = 2,303 tg a 1 1,25 K, K

t = 25,9 tg a Kio 1<7 tehát egy berendezés oxigén bevivőképességc meghatározható, ha a kísérlet kezdetén (t„) kiűzzük a vízből az oldott oxigént (CÍ

0 = 0) majd t

x idő múltán megmérjük a víz oldott tartalmát (ctj. Ekkor a (6) képlet segítségével meghatározható a vízben oldódó oxigén mennyisége g/myórában, mely egyenletben tg a = -log c. — C>0 cs — c, Szerző kísérlet sorozattal igazolta, hogy a levegőzhető medence köbtartalmának csökkentésével egyenes arányban nő a fajlagos (levegőztető medence m

3-re vonatkozó) oxigén bevitel, vagyis ugyanaz a gépi berendezés azonos oxigén mennyiséget képes bevinni egy kis medencébe, mint egy nagyba. A kísérletek igazolták, hogy a kefe bemerülései mélység növelésével a bevitt oxigén mennyiség arányosan emelkedik, de ugyanakkor arányosan emelkedik az energiafogyasztás is. A kefe fölé elhelyezett íves kiképzésű terelőlappal 30—40%-os oxigén beviteli többlet adódik azonos energiafelhasználás mellett. Budapest, 1956. május 19.