Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
4. szám - Dzubay Miklós: Vizsgálatok a tiszántúli talajok másodlagos elszikesedésével kapcsolatban
Dzubay M.: Másodlagos szikesedés Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. 323 lemmel kísérve az öntözővíz összetételét a csatorna mentén (ö. I., ö. 11., ö. III.), megállapíthatjuk, hogy a kémiai összetételben lényeges változás nem következett be. Ugyanez vonatkozik a csurgalékvizek (es. L, es. 11., es. III.) egymásközötti összehasonlítására is. Ha azonban összevetjük az öntözővizeket a csurgalékvizekkel, lényeges különbséget tapasztalunk. A csurgalékvizekben a Na* ion tartalom megkétszereződik, a Mg" ion mennyisége szintén emelkedik. Az anionok közül csak a H(J0 3' ion mennyisége növekszik számottevően. Az alkálil'öld és alkálifémek aránya tehát kedvezőtlen irányban tolódik el. A jó öntözővízből kevésbé kedvező összetételű csurgalékvíz lett. A Kunmadarasi Állami Gazdaságban a fentiekkel egyező meggondolások alapján végeztük mintavételeinket, itt azonban az öntözötelep arányai nagyobbak voltak, mint Békésen. A mintavétel két időpontban történt : 1956. VII. 18-án és IX. 13-án, az öntözési idény után (1. ábra). A gazdaság területén két öntöző főcsatorna van. Az egyik az ö. I., ö. II. és ö. III. mintavételi helyek nientén, a másik pedig az ö. IV., ö. V. és ö. VI. vonalon. Az első főleg degradált és világosbarna mezőségi vályog talajokon halad keresztül. Itt ugyan kevesebb a szikes, de gyakran jelentkezik ezekben a mezőségi talajokban már 60—100 cm-től számottevő altalaj szikesség [3]. A másik öntözőcsatorna utolsó, mintegy 2 km-es szakaszán főleg szikes talajok vannak. A különböző típusú szikesek homokos vályog-, vályog- és agyagtalajokon alakultak ki. Az első csatorna mentén vett minták vizsgálatából (1. ábra), az alábbi következtetések vonhatók le. Az ö. I., ö. II. és ö. III. öntözővízminták kémiai öszetételo között lényeges különbség nincs, jóllehet mintegy 3 km hosszúságú csatornából származnak. Amikor azonban ezek a kedvező öntözővizek kb. 500 m-en belül csurgalékvízként jelentkeznek (cs) összetételük lényegesen megváltozik. A Na- ion mennyisége hatszorosára növekszik, az Mg" ioné pedig megkétszereződik. Ennek megfelelően az anionok közül a HC0 3', Cl' és S0 4" ionok mennyisége megnő. Az összetétel kedvezőtlen változásának magyarázata az, hogy a jó öntözővíz hosszú ideig nagy felületen szikes talajjal érintkezik. Ugyanez történt a rizstelepen már az 1955. évi öntözési idény alatt is [4]. A második, mintegy 4—5 km hosszúságú öntözőcsatorna mentén két alkalommal (VII. 18. és IX. 13.) vettünk vízmintát. A vízvizsgálatokból azt állapítottuk meg, hogy a csatornában az öntözővíz lényegesen még akkor sem változott, amikor a mintát annak szikes szakaszán (ö. VI.) emeltük ki. A magyarázat ugyanaz : az öntözővíz útja folyamán rövid ideig kis felületen érintkezik csak a kedvezőtlen összetételű talajjal, talajvíz pedig nem keveredett hozzá. Hasonló öntözővíz változási adatokkal találkozunk Barley, K. P.—Button, I. T. [2] kutatók sós szikes agyagtalajon végzett rizstermesztéssel kapcsolatos munkájában. Ok a Murray folyóból 2. ábra. Hortobágy-szászt eleki talajjavításos rizskísérleti telep öntöző- és csurgalékvizei. Kationok, anionok, szárazmaradék, jelmagyarázat, ö = öntözővíz, es = csurgalélcvíz Abb. 2. Bewässerungs- und Überschusswasser im Meliorations- Reisversuchsfeld in Hortobágy—Szásztelek. Kationé, Anioné, Trockcnresidium, Zeichenerklärung, ö = = Bewässerungsivasser, cs = Überschusswasser Fig. 2. Irrigation and excess waters at an experimental rice field on reclaimed land at Hortobágy — Szásztelek. Kations, anions, dry material, legend, ö — irrigation water, cs = excess water (Ausztrália) származó nagyon kis sótartalmú vízzel öntöztek (Ca és Mg 0,4 mg. e. é./l). A víz a telepre kb. 110 km hosszú nyílt földcsatornán jutott el. A csatorna kezdetén levő vízkivételi helyen a Na mg. e. é./l 0,2 volt, amig a csatorna végén 0,8-ra emelkedett (Ca és Mg 0,6 mg. e. é./l). Ez a növekedés részben a párolgásra vezethető vissza, ami a Cl' és S0 4" ionok mennyiségének emelkedéséből következtethető, nagyobb részben azonban az öntözőcsatorna talajából származik. A fenti megállapításokat a szegedi Talajjavítási Osztálynak a hortobágy-szászteleki rizskísérleti telep öntöző- és csurgalékvizeivel kapcsolatos vizsgálatai is alátámasztják (2. ábra). A telep talaja erősen erodált, a felszín még mésztelen, lúgos szikes, az altalaj pedig szódás. Itt az öntözőcsatornából azonos helyről négy időpontban vettünk mintákat (ö. VI. 27-én ; ö. VII. 7-én ; ö. VII. 18-án ; ö. VIII. 18-án). A mintavételi hely az öntözőcsatorna végén a Nyugati Főcsatornától kb. 4 km-re van. A vízmentén a Hortobágyon előforduló majdnem minden szikes típust meg lehet találni. A vízminták kémiai összetétele mégis közel azonos és nem változik lényegesen a különböző mintavételi időpontban sem.
