Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Szigyártó Zoltán: A hidrológiai kutatás matematikai módszerei

226 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. A tanulmány nomenklatura-vitát kíván indítani. Helyteleníti az utóbbi években elterjedt „statisztikai" és „genetikai" kutatás megkülön­böztetését. Felvet néhány érdekes szempontot a módszertani. értelme­zéshez. • ^ A hidrológiai kutatás matematikai módszerei 8ZIGXÄRT0 ZOLTÁN HIDROLÓGIA A szovjet hidrológusok emlékezetes vitája [3], [5], [8], [12] hazánkban is a hidrológiai ku­tatás módszertani kérdései felé 'fordította a fi­gyelmet [9], [10]. Ebben a vitában, mint tud­juk, két matematikai módszer alkalmazásának jogosultságával foglalkoztak. Az egyiket „sta­tisztikai"-, a másikat „genetikai "-módszernek nevezték. Sajnálatos tény azonban, hogy a vita során az irodalomban sehol sem tisztázták szabatosan, hogy mit is értenek a két módszertani fogal­mon. így annak, aki ezekkel kapcsolatban vé­leményt akar alkotni, az egyes módszerek ál­taluk leírt tulajdonságai alapján kell visszafelé következtetni azok lényegére. Ezek szerint: Statisztikai módszer néven foglalták össze mindazokat az eljárásokat, amelyeknek a segít­ségével észlelési adatokból matematikai össze­függéseket lehet levezetni. Genetikai módszer néven viszont azokat az eljárásokat jelölték, amelyek matematikai függvénykapcsolatokkal dolgozva, különböző alapfeltevésekre építve igyekeztek a vizsgált folyamatot leírni. A két „módszer" szembeállításából önként következett az a megállapítás, hogy önmagában egyik sem helyes, s a helyes út valahol közé­pen van. Ezt a közbenső megoldást nevezték azután szintetikus módszernek. A hidrológiai kutatások matematikai mód­szereinek ilyen csoportosítása azonban nem szerencsés. Nem szerencsés azért, mert nem ad teljes képet a kutatások során valóban alkal­mazásra kerülő módszerekről. Bírálható to­vábbá ez a felosztás azért is, mert önálló mód­szerként tünteti fel az egyes statisztikai és ma­tematikai statisztikai eljárások alkalmazását. A statisztika és matematikai statisztika ugyanis csupán olyan segédtudománynak tekinthető, amely az összes kutatási módszereken belül al­kalmazásra kerülhet, illetőleg alkalmazásra kerül. Természetesen ezekről a kérdésekről elté­rőek lehetnek a vélemények. Minthogy azon­ban az eltérő vélemények csupán akkor talál­kozhatnak össze, s így akkor adhatnak módot a fogalmak tisztázódására, ha azokat ki is fej­tik, a következőkben azonnal rátérünk azok­nak a módszertani kérdéseknek a részletes elemzésére, amelyek eltérnek a bevezetőben vázolt felfogástól. A kutatás matematikai célja Elsősorban tisztáznunk kell a kutatás cél­ját. A kutatás célja nyilván csak valamilyen természeti jelenség matematikai úton történő leírása lehet. A természetben felmerülő, s mennyiségekben jelentkező összefüggések le­írására azonban a matematika kétféle megol­dást, kétféle ,,szkéma "-t dolgozott ki [6]. így a hidrológiai kutatás eredményeinek szemlélte­tésére is kétféle a lehetőség. Lehet alkalmazni az ún. „egyszerű kauzá­lis szkémá"-i. Ez így hangzik: ha a körülmé­nyeknek bizonyos, mondjuk K-val jelzett ösz­szessége fennáll, akkor az általunk vizsgált mennyiség egy, esetleg több, de meghatározott számértéket vesz fel. Nyilván ilyen egyszerű kauzális szkérna lehet az egy- és többváltozós, közönséges, vagy differenciálegyenlet és egyen­let rendszer, s más hasonló típusú, esetleg csak grafikus úton megadott függvénykapcsolat. így például akkor, amikor egy, vagy több befolyá­sonló tényező figyelembevételével a vízállás magasságának az előrejelzésére összefüggése­ket állapítunk meg, ezek az összefüggések egy­szerű kauzális szkémát alkotnak, hiszen a kü­lönböző független változó értékekhez egy és csakis egy függőváltozó (azaz előrejelzett víz­állás) tartozik. Egyszerű kauzális szkéma pél­dául a széles körben alkalmazott Montanári­féle ún. „éghajlati valószínűségi függvény" is, mert egy meghatározott eső-időtartamhoz egy és csakis egy csapadékmagasságot' rendel. A kutatás során azonban célul tűzhetjük ki magunk elé egy másik fajta összefüggés leve­zetését is. Ezek azok az összefüggések, melye­ket közös néven „sztohasztikus szkémák"-nak neveznek. Ez a szkéma így hangzik: Ha a kö­rülményeknek bizonyos, mondjuk K-val jel­zett összessége fennáll, akkor a vizsgált meny­nyiség által felvett érték bizonytalan. Lehet egy a szám, de lehet egy tőle különböző b is. A körülmények K összessége ebben az esetben tehát már nem határozza meg egyértelműen az általunk vizsgált mennyiséget, az ún. „valószí­nűségi változó"-t. Ennek értéke a véletlentől függ. Ilyen sztohasztikus szkémát alkotnak az összes eloszlás és sűrűségfüggvények, amelyek­nek a segítségével megállapíthatjuk, hogy a vizs­gált mennyiség meghatározott értéket, vagy értékeket milyen valószínűséggel vesz fel. Sztohasztikus szkémát állapítunk meg akkor, amikor meghatározzuk, hogy valamelyik víz­folyás évenkénti nagyvizei milyen valószínű­séggel nagyobbak egy meghatározott értéknél. Vagy sztohasztikus szkémával írhatjuk le vala­mely területen az évi csapadékmennyiségnek n különböző lehetséges értékeit. Ami az egyes szkémák alkalmazási körét illeti: az előbb vázolt összehasonlításból kitű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom