Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Hortobágyi Tibor: Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise
Hortobágyi T.: Két hortobágyi halastó algáinak kvalitatív analízise Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. l.sz. 15 Qualitative Analyse der Algen in zwei Fischteichen an der Hortobágy von T. Hortobágyi, Doktor der biologischen Wissenschaften. Der Erfolg der Fischzucht, die Produktionsfähigkeit von Fischteichen und deren Produktionsinöglichkeiten kann auch durch algologische Untersuchungen kontrolliert werden. In vorliegender Abhandlung, die als selbstständiger Teil einer längeren Folge gedacht ist, berichtet der Verfasser über die Ergebnisse seiner einschlägigen Erfahrungen und Forschungen. 1. Für die zeitgemässe Fischereiwirtschaft ist es unumgänglich notwendig, das mittelbare Fischfutter, die Planktanalgen, zu kennen. Besonders wichtig ist die Kenntnis der qualitativen und quantitativen Verhältnisse der einzelnen dominierenden Organismen, denn allein diese ermöglicht die erforderliche Fütterung und Düngung unserer Fischteiche. 2. Aus den Fischteichen an der Hortobágy wurden 301 verschiedene Mikroorganismen eingebracht, darunter 20 Cyanophyta, 81 Eugleniphyta, 69 Bacillariophyceae, 4 Pysrophyta, 114 Chlorophyceae und 12 Conjugatophyceae. In den Teichen I —II von schwacher Produktionsfähigkeit lebten im Laufe der Eirsammlungsjahre 183, im Teich VII. von guter Produktionsfähigkeit dagegen 248 Algenarten, also um 65 Organismen mehr. Gemeinsam in beiden Teichen kamen 133 Arten vor, d. h. 44,2% der aufgefundenen Speizes. Die meisten gemeinsamen Arten gehören zu den Diatomeae (33%), Grünalgen (25,8%) und Flagellata (15,1%). 3. Für beide Fischteiche sind qualitativ die Chlorophyceae und Euglenophyta bezeichnend. In allen Jahreszeiten stehen die Grünalgen ;mit der grössten Anzahl der Organismen. An zweiter Stelle folgen die Flagellata, an der dritten die Diatomeae. 4. Wesentliche Unterschiede zeigt die qualitative Zusammensetzung der Pflanzengemeinschaft der Teiche. Infolge der unterschiedlichen Bodenverhältnisse ist das Wasser der zwei Fischteiche chemisch und auch physikalisch verscheiden. Sie weichen sowohl voneinander, als auch vom ursprünglichen reinen Wasser und den sodaischen Zuflüssen ab. Die cistisierten Organismen ebenso wie die virulenten — gelangen sie nun aus der Tisza oder aus den sodaischen Zuflüssen in die Teiche — sind gezwungen, sich den veränderten physikalischen und chemischen Verhältnissen anzupassen: Flusswasseralgen geraten in Stillwasser. In Teich I —II sind die stärkeren Veränderungen zu verzeichnen und hier lebt auch eine geringere Zahl von Mikroorganismen als im Teich VII. Danik einer grösseren Anzahl von Untersuchungen an Fischteichen und eines Vergleichs der Ergebnisse mit den Mikroorganismen von natürlichen Seen bzw. Flüssen, kann die Ökologie zahlreicher Organismen besser erkannt werden. 5. Die feststellung des stenorthermen oder eurythermen Charakters kann sich immer nur auf ein Biotop bzw. auf gleichartige Lebensgemeinschaften beziehen. Zur sicheren Ermittlung des Wärmebedarfes einzelner Arten ist eine, sich mindestens auf ein Jahr erstreckende vollständige und eingehende Analyse der Lebewesen mehrerer biodynamischer Räume notwendig. 6. Im gesammelten Material gehörten 76,4% der Organismen zum Nannoplankton, 15,6° /(i zum Mi kr oplankton, 8% der Algen gehörten einmal zum Mikroplankton, ein anderes Mal zum Nannoplankton, da ihre Grösse sowohl über als auch unter 60 Mikron liegen kann. 7. Zwergwuchs wurde an 4 Organismen, grössere Abmessungen an 3 Algen beobachtet u. zw. kleineren Wuchs hatten die Oscillatoria Hamelii, Phacus applanatus, Trachelomonas tambowica var. amphora und das Cosmarium impressulum, grösser waren dagegen Rhabdoderma lineare vair. spirale, Euglena pseudospirodes und Cosmarium bioculatum. Az öntözővíz mérése A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet „Tanulmányok és.kutatási eredmények" címmel új kiadványsorozatot indított meg. Első számaként „Az öntözővíz mérése" című tanulmány régen nélkülözött, hézagpótló munkát adott az öntözéssel foglalkozók kezébe. Az öntözéses gazdálkodás terén az utóbbi 10 évben jelentős eredményeket értünk el. A gyors, mondhatnánk, robbanásszerű növekedés következtében öntözéses gazdálkodásunk fejlesztése nem volt arányos. Az öntözéses gazdálkodás eredményes és jövedelmező gyakorlásához szükséges feltételek fejlesztését — nem beszélve pl. az öntözéssel foglalkozók szellemi előkészítéséről — elhanyagoltuk és az öntözések nagyarányú fejlesztése közben több olyan teendőről feledkeztünk meg, amelyek nélkül az öntözés gazdaságosságáról beszélni sem lehet. Ilyen elhanyagolt kérdés maradt a hazai viszonyaink mellett korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló öntözővíz mennyiségének a mérése. Ezt az égetően fontos kérdést választotta első témájául a „Tanulmányok és kutatási eredmények" című kiadvány. Rendszeres alapossággal foglalkozik az öntözővíz mérés hazai bevezetésének lehetőségével. A tanulmányban foglaltakból következik, mielőbb vizsgálat tárgyává teendő, hogy hazai öntözéseink mostani állása mellett milyen ütemezéssel vezessük be az öntözővíz mérését. Természetes következmény az is, hogy már a tervezésnél, a tanulmányban foglaltakhoz hasonló alapossággal ki kell dolgozni, hogy hol szükséges és hol gazdaságos az öntözővíz mérése. Felhívja a figyelmet arra, hogy az Alföld különleges adottságai, főleg az esés kicsiny volta miatt különleges megoldásokat kell keresnünk. Figyelmezteti a kutatókait és a tervezőket, hogy a külföldön esetleg általánosan használt eljárások is csak kritikával és a különleges adottságokra figyelemmel vehetők át. A kiadmány, amelyet az intézet munkája keretében dr. Lászlóffy Waldemár irányítása mellett Károlyi Zoltán és Starosolszíky ödön állított össze, a hazai tapasztalatok és a külföldi szakirodalom alapján, kritikai ismertetését adja mindazoknak a mérőberendezéseknek, amelyek hazai vonatkozásban szóbajöhetnek. Részletes segédleteket ad a lehetséges különféle mérőberendezések használatához. A vízmérések üzemszerű megszervezésére gyakorlati útmutatást is ad. Külön kiemelendő értéke a kiadmány tanulmányi részének a vízméréssel foglalkozó irodalom kimerítő felsorolása, amely 10 nyelven megjelent 104 művet tartalmaz. A kiadmány áttekinthető csoportosításban 55 oldalon, 42 grafikon és 5 táblázat terjedelemben öleli fel a tárgyalt anyagot. Külön megemlítendő a „Tanulmányok és kutatási eredmények" című kiadványsorozat 1. számának ízléses, minden igényt kielégítő kiállítása. A kiállítás a Térképészeti Intézet dolgozóinak jó munkáját dicséri. A kiadványt, amelyet a hivatalok és különféle szervek útján korlátolt példányszámban már az érdekeltek rendelkezésére bocsátott az intézet, az öntözéssel foglalkozók bizonyára örömmel fogadják. Reméljük, hogy a kiadvány megindítója lesz öntözéses gazdálkodásunk egyik alapvetően fontos tevékenységének, a rendszeres vízmérésnek. Molnár Endre
