Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
2. szám - Károlyi Zoltán: A teljes és részleges hordalékmozgás vizsgálata a Dunán
Károlyi Z.: A teljes és részleges hordalékmozgás a Dunán Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 135 A mederanyag és a görgetett hordalék szemösszetételének egymáshoz való viszonya szempontjából a magyar Dunát négy, egymástól alapvetően különböző szakaszra oszthatjuk : 1. Rajka—Szap (1850—1810 fkm) között feltöltődő szakasz, 2. Szap—Komárom (1810—1766 fkm) között átmeneti szakasz, 3. Komárom—Gerjen (1766—1521 fkm) között fedőréteggel borított stabil medrű szakasz, 4. Gerjen és a déli országhatár (1521—1432 fkm) között kanyargó szakasz. Mint látni fogjuk, ezeken a szakaszokon a hordalékviszonyok és a morfológiai jelleg között szoros kapcsolat fedezhető fel. Vegyük sorra ezeket a szakaszokat. 1. Feltöltődő szakasz. A folyó sok ágra szakadó, mellékfolyó nem ömlik bele. A víz nagy esése és sebessége folytán a görgetett hordalékmozgás élénk, a hordalék intenzíven keveredik a mederanyaggal és általában azzal azonos szemösszetételű. Finomabb összetételű anyag csak a teljesszemű mozgás sávján kívül, vagy a kisvízi határnál kisebb vízállásnál mozog. A nagyobb vizeknek a mellékágakban való szétterülése folytán a hordalék egy része lerakódik és a medret feltölti. 2. Átmeneti szakasz, az 1. és 3. szakasz között. A meder elég egységes, helyenként kisebb szigeteket alkotva, két ágra szakad. Betorkolló mellékfolyó a szakasz felső részén a Rábával bővült Mosoni Duna, amely azonban kevés hordalékot szállít. Az esés csökkenése folytán a görgetett hordalék szemnagysága fokozatosan finomodik. A szakasz felső végén aránylag kis vízhozamnál bekövetkezik már a teljes hordalékmozgás, míg az alsó végén csak a legnagyobb árvíznél mozog mindenütt a mederanyaggal azonos szemnagyságú hordalék. A fokozatosan kiváló és visszamaradó hordalék a medret feltölti és enyhén emelkedővé teszi. Ez az emelkedés Szapnál a legnagyobb, Komáromnál pedig jelentéktelen. 3. Fedőréteggel borított, stabil medrű szakasz. A meder itt is általában egységes, de sok helyen két ágra szakad és több kisebb, valamint néhány tekintélyes nagyságú szigetet alkot (Szentendre sziget 30 km, Csepelsziget 50 km hosszú). A szakasz felső végén torkollik be a kevés hordalékot hozó Vág, lejjebb a rendkívül durva hordalékú Garam, valamint a finom homokot szállító Ipoly. Ennek a két utóbbi mellékfolyónak a vízhozama a Duna vízhozamához képest nem jelentős. A Garam nagyvizei által hozott durva hordalék a garamkövesdi gázló környékén lerakódik. A 3. szakaszon a Duna majdnem mindig csak finom homokot görget, a meder durva szemű, halpikkelyszerűen burkolt kemény fedőrétegét még a legnagyobb árvíz sem bontja meg. Nagyobb szemű hordalék csak akkor mozog, ha árvízkor felülről érkezik. A meder ezért horizontális értelemben rendkívül stabil, kanyargásra nem hajlamos (a Visegrád környéki „völgymeander" más elbírálás alá esik), inkább a hosszú, egyenes szakaszok jellem2. táblázat Fkm Vízmérce 80 év alatti Évi átlagos süllyedés 1718.5 1694.6 1678,5 1646.5 1613.2 1597,8 1580.6 1560,6 1531.3 Esztergom Nagymaros Vác Budapest Ercsi Adony Dunapentele Dunaföldvár Paks 0 cm 15 cm 30 cm 60 cm 50 cm 60 cm 40 cm 80 cm 140 cm 0,0 mm 1,9 mm 3,7 mm 7,5 mm 6,2 mm 7,5 mm 5,0 mm 10,0 mm 17,5 mm fedőréteggel borított szakasz 1506.7 1479,4 1446.8 Fájsz Baja Mohács 150 cm 150 cm 110 cm 19,0 mm 19,0 mm 14,0 mm kanyargó szakasz zik, helyenként kisebb-nagyobb szigetet alkotva a meder két ágra szakad. A keresztszelvény alakja széles, lapos. Ez az utóbbi egyike azoknak a tényezőknek, amelyek kedvezőtlen halmozódása a jégtorlódások iránti hajlamosságot eredményezi. A vízmérceszelvények stabilitás vizsgálata vertikális értelemben nagyon enyhén kimélyülő jelleget mutat. A közepes víz 80 év alatti (1876— 1955) süllyedését az egyes vízmércéknél a 2. táblázat tünteti fel. Ez a mélyülés azzal magyarázható, hogy egyrészt a nagyvizek a fenékanyagból a finomabb alkatrészeket fokozatosan kimossák, s ettől lesz a fenék durvaszemű és kemény, ellenálló, másrészt a fenék fölött átvonuló homok a fedőréteget is koptatja. (Hogy ez a koptató hatás nem elhanyagolható, azt az asszuani gátnál és a Mollaro gát istolyánál szerzett tapasztalat bizonyítja.) Dunaföldvártól lefelé a fenékanyag szemnagysága csökken, a fedőréteg gyengül, ezért a kimélyülés is erősebb. A hordalékmérések eredményei alapján leszűrt megállapításokat a folyamszabályozási, kotrási munkáknál szerzett tapasztalatok teljes egészében alátámasztják. A Vác körüli gázlórendezés (kisvízszabályozás) során pl. kősarkantyúkkalösszeszorították a medret, de az nem mélyült, sőt még a vezérárok (cunette) fél szélességének kikotrása után sem akart fejlődni, úgy, hogy a teljes hajóútszélességet ki kellett kotorni. Az építőipar céljaira végzett kavicstermelő kotrások gödreit iszap és finom homok tölti meg, tehát nagyobb mennyiségű kavics-utánpótlás nem tapasztalható. A részletes mederfelvételek is a folyamágy állandóságáról tanúskodnak. 4. Kanyargó szakasz. Gerjen és Fájsz között, körülbelül az 1521 fkm-nél a durva kavicsmeder megszűnik, a meder anyaga rohamosan finomodik, úgy, hogy Fájsz alatt a mederanyag és a mozgó hordalék már majdnem mindig azonos szemnagyságú, egészen finom homok. Leginkább figyelemre méltó azonban az a felismerés, hogy pontosan itt változik meg hirtelen a folyam jellege: erőteljes meanderekben kanyarog, hasonlít a Tisza alföldi szakaszára, amelynek hordalékviszonyai szintén ilyenek. A folyószakasz jellege és a hordalék, ill. mederanyag viszonya között tehát szoros kapcsolat