Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Lovas László: Szivárgási veszteségek csökkentése öntözőcsatornáknál és tározótereknél

Lovas L.: Szivárgási veszteségek csökkentése Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. 321 különböző ipari célokra (mélyfúrásokhoz, valamint öntödei, textilipari, festékipari felhasználásra) készültek, szigetelő anyagként milyen mértékben használhatók fel, Szepesi Károly kolloidkémiai szaktanácsai segítségével a MÉLYÉPTERV Hidrológiai Osztálya 1954. és 1955. években vizsgálatokat végzett. Az 1954-ben végrehajtott laboratóriumi vizsgálatok célja az volt, hogy különböző bentonittalaj keverékek tulajdonságait a talajmechanikai gyakorlatban használatos jellemzőkkel fejezzük ki. 1955-ben pedig a Vízügyi Tervező Iroda megbízásából egy tervezett öntöző főcsatorna elszivárgási és szigetelési kérdésének vizsgálatával kapcsolatban terepen végeztünk bentonitos nagyminta kísérleteket. A laboratóriumi kísérleteket úgy végeztük, hogy különböző hazai homokoknak 3—6—10%-os különböző féle bentonit adagolással készített keverékén állapítottuk meg a szabványos talaj fizikai jellemzőket, Ezek a vizsgálatok •— a kérdést szigetelési szempontból felvetve — az alábbiakat eredményezték : a) A homoktalajok szivárgási tényezője a különböző bentonitokkal készített keverékeknél a 2. sz. ábrán közölt értékek szerint csökkent. b) A szivárgási veszteség csökkenése mellett a homokkeverékek törőszilárdsága lényegesen emelkedett, amint a 3. sz. ábra is bizonyítja : c) A kedvező szigetelési és törőszilárdsági tulajdonságok felvételével a keverékek egyéb stabilitási szempontból fontos tulajdonságai (súrlódási szög, kohézió) — legalább is az alkalmazott %-os keverési arányig — nem romlottak. d) A bentonitos homokkeverékek a bentonit adagolás növelésével egyre jobban zsitgox'odókká váltak, a kiszáradás következtében létrejött hézagok azonban újabb vízadagolásnál gyorsan összezárultak. A helyszíni kísérleteket a 4. sz. ábrán bemutatott elrendezésben és méretekkel végeztük el. Hat kísérleti medencét képeztünk ki úgy, hogy mindegyiknek a vízzel érintkező felülete azonos nagyságú volt. A szigetelési vizsgálatokat kétféle bentonittal (istenmezejei és komlóskai), valamint kétféle eljárással (burkoló-réteg és bentonitos oldat beiszapolása) hajtottuk végre. Az 5. sz. medence burkolatának alapanyagaként a vizsgált területen igen nagy kiterjedésben megtalált felszínközeli lösziszapot használtuk fel, amelynek a helyi homokkal való optimális keverési arányát előzetes laboratóriumi vizsgálatsorozattal állapítottuk meg. A 6. sz. medencét nem burkoltuk, így módunkban állott a természetes állapotú réteg szivárgási tényezőjét megállapítani és a szigetelt medencékben észlelt vízveszteséget ehhez viszonyítani. A vizsgálat eredményei a következők : az 1. sz. fél Na bentonit burkolatú medence 37,8-szor a 2. sz. aktivált bentonit burkolatú medence . 150,6-szor ~^-So7ga kavicsos homok 1. sz. medence 10cm vasfog 77.-osistenmezejei fél No bentonitos szigetelő réteg 2. sz. medence 10cm vastag 77.-os komlóskai aktivált bentonitos szigeteli réteg 3. sz. medence 37.-os komlóskai aktivóit bentonit-oldattal szigetelve 4.SZ. medence 37.-os istenmezejei fél No bentonit-oldottol szigetelve 5. sz. medence 10 cm vasfog 507.-os Usziszop-homok keverékes szigeteli réteg 6. sz. medence Természetes állapot, szigetelés nélkül I. ábra. Szigetelési nagyminta kísérlet helyszínrajza, rétegszelvényei és kiképzési módja <t>ue. 4. riAOH, eopiuonmaAHbie cenenua u otpopMAeiiue uccAedyeMou Kpynuoü ModeAU Abb. 4. Lageplan. Schichtenprofile und Ausbildung eines Abdichtungs-Grossversuches a 3. sz. aktivált bentonittal beiszapolt medence . . 115,0-ször a 4. sz. fél Na bentonittal beiszapolt medence 28,8-szor az 5. sz. lösziszap-homok keverékes burkolatú medence , 91,5-szer kisebb vízveszteséget mutatott, mint a szigeteletlen 6. sz. medence. A vizsgálatok eredményei tehát azt igazolták, hogy még a nem szigetelési célra készített bentonitokkal is jelentős mértékű szivárgáscsökkentés érhető él. A kísérleteknél észleltek szerint a-bentonitos burkoló-réteg kiszáradáskor megrepedezik, ezek a repedések azonban újabb vízfeltöltés esetén rövid időn belül ismét összezárulnak. A bentonitoldatos eljárás tapasztalatai arra hívták fel a figyelmet, hogy ez a módszer csak akkor eredményes, ha sikerül elérni, hogy az oldat mintegy 10—20 cm mélységű beszivárgás után kerüljön csak gél állapotba. Ellenkező esetben a felszínre