Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Holly Ferenc: A jósvafői Vass Imre cseppkőbarlang

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. 230 HIDROGEOLOGIA Hazánk természeti kincsei új cseppkő barlanggal gyarapodtak. Az'új. Vass Imréről elnevezett barlang leírását és a feltárás nehézségeit ismerteti cikkében a szerző. A jósvafői Vass Imre cseppkőbarlang HOLLY FERENC IMIAOÍH NORMA -TEREM LAOUNAS-SZIFON omvin KURTÖ TTUKHUT)?* . I T Merer SOkm pontoson felmértjárotrés7 vázlatoson felmérijóro/rész kurtö vagy szakadék OMLAOETITT * Hazánk, a közelmúltban, új természeti kincscsel gazdagodott. A Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének Barlangkutató Csoportja, az aggteleki karszt új, hatalmasnak ígérkező barlangrendszerét fedezte fel, amelynek kutatása jelenleg is folyik. Ennek az új barlangnak a felfedezését, feltárásának körülményeit és karszthidrológiai vonatkozásait szeretném e cikk keretében ismertetni. Az aggteleki hegyvidék, mint ismeretes, hazánk legfejlettebb karsztvidéke, amely feltáró barlangkutatás szempontjából, az ország legreményteljesebb területe. A felszíni formák és a karszthidrológiai viszonyok alapján megállapítható, hogy még több feltáratlan barlangrendszer húzódik a hegység mélyén. Kutatócsoportunk 1954. év nyarán, azzal a céllal rendezett ezen a vidéken egyhónapos kutatótábort, hogy a feltételezett barlangrendszereket, különböző forrásmérési módszerek segítségével kimutassa. A cél elérése érdekében, a Jósvavölgy környékére kiterjedő morfológiai vizsgálatokon kívül, összehasonlító vízhozam- és hőfokméréseket, továbbá elemzéseket végeztünk a terület két nagy barlangi forJósva és a Komlós, valamint a többi nagyobb karsztforrás között. Méréseink jelentősége főleg abban állt, hogy azokat egy időszakban végeztük, s a terület azonos felépítése és viszonylag kis terjedelme következtében, azonos körülmények között is. Ilyen módon több forrásról kimutattuk, hogy vízrendszerének bizonyos része járható méretű, azaz a forráshoz barlangrendszer tartozik. Most már csak azt a kérdést kellett eldöntenünk, hogy a feltételezett barlangrendszerek közül, melyiknek a feltárásához fogjunk hozzá, melyiknek a feltárása jár legkevesebb nehézséggel ? A kérdést egy júniusi esemény döntötte el. 1954. év júniusában erős zivatar pusztított ÉszakMagyarországon és — mint ismeretes — a Mátra alján több falut is elöntött a víz. A Gömörikarszton is, nagymennyiségű csapadék hullott le rövid időn belül, a karsztforrások vízhozama nagymértékben megnőtt. Különösképpen megnövekedett a Jósvafőtől mintegy két kilométerre, északra fakadó Kistohonya forrás vízhozama, merta forrás vízgyűjtő területén volt legintenzívebb a csapadékhullás. A lejtőtörmeléken keresztül törő' forrás, közelítő becslések szerint, minimális vízhozamának, közel százszorosát öntötte magából,, de még így sem bírta a hatalmas mennyiségű víztömeget levezetni. Ezért a Haragistya fennsík tövében a víz áttörte az agyagos lejtőtörmeléket s ezen a helyen a forrásnál tizenöt méterrel magasabban, helybeli szemtanuk állítása szerint, másfél méter magas és 80 cm átmérőjű vízoszlop tört fel dübörgő hang kíséretében. Az újonnan keletkezett árvízi forrástölcsér több napon át ontotta magából a vizet, majd a víz — visszahúzódása közben — járatát eltömte törmelékkel. Ez a jelenség terelte figyelmünket erre a forrásra. Ez a hely ígért legkönnyebb bejutást a Kistohonya forrás barlangrendszerébe, ezért itt kezdtük el a feltáró munkát, amelynek eredménye, a Fass Imrebarlang felfedezése volt. A Jósvafő községtől észak felé kiinduló Tohonya völgyben, északi végétől mintegy kétszáz méterre Jósvafő felé, a Haragistya aljában találjuk a Kistohonya forrást. Húsz—harminc méteres szakaszon tör fel az agyagos lejtőtörmelék közül, a völgy tengelyével párhuzamosan, kb. 250 m-rel a tenger szintje felett. A forrás környékének földtani térképezését Balogh Kálmán végezte el. A forrás vízgyűjtő területének jórészén wettersteini dolomitot jelöl, helyenként wettersteini mészkővel váltakozva. Munkájában hangsúlyozza, hogy az itt előforduló dolomit és mészkő egymástól csak fáciesben különbözik, éles határt nem lehet vonni köztük. Szerinte elképzelhető, hogy a mélyebb rétegek magnéziumtartalma kisebb, azaz, lefelé is mészkőbe megy át a felszínen megfigyelt wettersteini dolomit. Barlangtani szempontból, a vízgyűjtő terület felszínén, kisebb mennyiségben előforduló dolomitnak nincs különösebb jelentősége, csupán annak a ténynek a megállapítása fontos, hogy a forrás karsztvíz-rendszerének egész térségében milyen mennyiségben fordul elő dolomit ? A felszíni megfigyeléseink és kőzettani vizsgálataink szerint, a forrás környékén a felszínre bukkanó