Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Holly Ferenc: A jósvafői Vass Imre cseppkőbarlang

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. 231 1. ábra. A Jósvavölgy környéki források és barlangok helyszínrajza Puc. 1. HAÜH MecmHOcmu ucmoiHUKoe u neufep e paüoHe doAUHbi HoiueaeéAbdb Abb. 1. Lageplan der Quellen und Höhlen in der Umgebung des Jösva-Tales kőzet mészkő. Ezt bizonyítják a helyszínen talált mészégető kemencék is. Az egész vízgyűjtő területre a karsztvíz rendszer egész térségére kiterjedőleg nyújt útmutatást a dolomit előfordulásáról a vízelemzés során mért kalcium-magnézium arány, amely itt nagyobb még a Komlós forrásnál talált értéknél is. Ezeknek a megfigyeléseknek és vizsgálatoknak az eredményei tehát arra mutatnak, hogy a Kistohonya forrás karsztvíz-rendszerének térségében, a dolomit alárendelt szerepet játszik. A forráshoz tartozó víznyelőt, a határon innen, csak egyet ismerünk, a Haragistya erdészház közelében, amely kis mérete és vízgyűjtőterülete következtében valószínűleg csak rányelő, illetőleg az egyik mellékág nyelője lehet. A karsztvíz rendszer fő víznyelője a határon túlra esik, s ez Jakucs László véleménye szerint, a Borzovai nyelő, amelyről a cseh kutatók azt tartják, hogy a Kecső forrás vízrendszeréhez tartozik. Ezt a kérdést teljes bizonyossággal, csak a jövő nyáron végrehajtandó vízfestés fogja eldönteni, amelyet a cseh kutatókkal közösen szándékozunk megszervezni. A forrás vizének hőfoka, a legerősebb vízfeltörés helyén mérve, 1954. augusztus 29-én 10,5 C°, a méréskor a levegő hőfoka 16,8 C° volt borult időben. Ez az érték megközelítőleg egyezett a többi forrás hasonló adatával, így a Komlós forráséval is. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a mért források, viszonylag kicsi és közel azonos magasságú területen fakadnak. A forrás átlagos vízhozama kb. 800—1000 l/p, minimális hozama kb. 200 l/p. Zivatarok hatására ennek a mennyiségnek több mint százszorosát is képes ontani. A vízhozam ingadozás tehát a szélső értékekből előállított Kessler-féle vízhozamhányadossal jellemezve (IQ) a Vituki mérései szerint, közel száznak vehető. Nagy felhőszakadások alkalmával valószínűleg még ennél is nagyobb, azonban ez már nem mérhető. Felmerült az a gondolat, hogy összehasonlító forrásvizsgálataink során mért pillanatnyi vízhozam értékekből, esetleg következtetni lehet az egyes karsztvíz rendszerek hosszúsági kiterjedésére, mert a mérések egy tájegységen belül, azaz közel azonos belső adottságok és külső körülmények mellett, valamint közel azonos időben, tehát optimálisnak mondható körülmények között végeztük. Ezzel a problémával Maucha László kutatótársam foglalkozott. Röviden ismertetem eddig elért eredményeit. A Vitukitól kapott tájékoztató átlagos vízhozam értékeknek (Qá) és vízhozam ingadozásra jellemző értékeknek (IQ), valamint a saját mérési adatainknak az összevetésénél megállapította, hogy az ilyen optimális körülmények között mért, pillanatnyi vízhozamok megközelítőleg arányosak, az átlagos vízhozammal. (2. ábra.) A vízhozam ingadozásra jellemző Kessler-féle vízhozam-hányadosok (IQ) változásai a víz oldott oxigéntartalmának változásait követik (3. ábra). Szerinte, célszerű volna a •barlangtani szempontból két legfontosabb vízhozam tényezőt — az átlagos