Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Varhotov T. L.: Előregyártott elemek alkalmazása vízerőművek építésénél
90 Hidrológiai Közlöiny 36. évf. 2. sz. Varhotov T. L.: Előregyártott elemek alkalmazása vízerőműveknél csak azért sem, mert a műtárgyra ható legnagyobb erők és nyomatékok rendszerint a műtárgy különböző elemeinek érintkezésénél és az elemek felfekvésénél az alapban keletkeznek, ami az ipari épületek és lakóházak építésénél alkalmazásra kerülő előregyártóit elemek szempontjából kedvezőtlen. Ezek az előregyártott elemek ugyanis az érintkezés és a felfekvés helyén kisebb szilárdsággal rendelkeznek és ezért nem biztosítják a vízépítési műtárgyaknál megkívánt szilárdságot és a vízzárást. 3. A hidrotechnikusok mind ez ideig nem foglalkoztak behatóan az előregyártott elemeknek a vízépítési műtárgyak területén történő alkalmazásával, inkább a kitaposott utat követik és nagyrészt — a kisebb újításoktól eltekintve — a régóta ismert tömör szerkezeteket alkalmazzák. A tervezői és az építési gyakorlatban leginkább elterjedt tömör szerkezetek legnagyobb hiányossága abban rejlik, hogy ezeknél egyáltalán nincs kihasználva a szerkezeti anyagoknak — a betonnak és a vasbetonnak — a szilárdsága. A számítások azt igazolták, hogy a tömör szerkezetű gáttestbe épített betonnak mintegy 60—70%-a lényegileg holt terhet képvisel, ami csak arra szolgál, hogy a műtárgy súlyának megnövelése útján fokozza az elcsúszás elleni biztonságot. Az értékes betonnak ilyen értelmű felhasználását nyilvánvalóan gazdaságtalannak kell minősítenünk. Éppen ezért olyan megoldásokat kell találni, amelyeknek a segítségével a beton 50—70 %-át a helyszínen található ballaszt anyaggal lehet helyettesíteni. A fentieken kívül a tömör beton műtárgyaknál a stabilitást csökkentő felhajtóerő szerepe igen nagy, a betonban a zsugorodás okozta feszültségek megnövekedését előidéző exQtermikus jelenségek pedig néha olyan nagymértékben éreztetik hatásukat, hogy szétroncsolják a betont. Ez az eset fordul elő például a Rosz folyón 1954-ben épített 14 m alapszélességű és 16 m magas támfaszelvényű gátnál, ahol a beton zsugorodása miatt repedések keletkeztek. (A dilatációs hézagokat egymástól 25 m távolságban helyezték el). A repedéseket az idézte elő, hogy a betonozás idején nem várták meg a gáttestbe épített beton lehűlését. Az ilyen és az ehhez hasonló esetek azt eredményezték, hogy a tervezők óvatosságból túlzottan nagy mennyiségű vas beépítését irányozták elő, ami természetesen tovább fokozta a tömör vízépítési műtárgyak gazdaságtalan voltát. A gazdaságtalan építést elsősorban a közepes nagyságú műtárgyaknál figyelhetjük meg. ilyeneknek tekinthetjük a (íyeszna, DélBug, Ob, -Megyvegyica, Don és több más folyóra tervezett és részben megépített 1000—20 000 kW teljesítményű vízerőműveket. Ezekre az erőművekre az jellemző, hogy az erőtelep mellett 5—8 és 10—20 m esésű, viszonylag hosszú 50—300 m-es gátat kell létesíteni, amelyen keresztül mintegy 1000 - 6000 m 3/sec árvízhozamot kell lebocsátani. Abból a célból, hogy gazdaságos megoldásokat találjanak, a Giproszelektro Állami Öszszövetségi Intézetben beható kutatások és előmunkálatok folynak. Ezek a kutatások komoly fejlődést jelenthetnek az 1000—20 000 kW teljesítményű vízerőművek gazdaságos kialakításának területén. A kérdés jelentőségére világosan rámutathatunk azzal, ha megemlítjük, hogy a A-A metszet ' 1. ábra. Az 1500 kW-os silszki vízerőmű egyik tervváltozata Puc. 1. Bapuanm npoeKma llluAbCKOü ludpoiAeKmpocmamiuu MOUfHOcmbW 1500 Kem Figure 7. Alternative layout for the Shilsk power plant oj a capacity of 1500 kW. B-B metszet