Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Varhotov T. L.: Előregyártott elemek alkalmazása vízerőművek építésénél

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. ,9,'? VÍZÉPÍTÉS A lakó- és ipari épületekkel ellentétben a vízépítés területén az olőrogyártott vasbeton elemek alkalmazása mindeddig csak szűk keretek közé szorult. Elsősorban a kisebb öntözési műtárgyak készülnek előregyártott elemekből. A szerző által javasolt rekeszes szerkezetű, előregyártott elemekből készülő vízerőművek gazdaságosak, mert az építésükhöz szükséges költségek mintegy 15—20%-kaí kisebbek a szokásos monolit elrendezésnél. Előregyártott elemek alkalmazása vízerőművek építésénél VAEHOTOV T. L. Magyar nyelvre átdolgozta: KAKÁD! GÁDOR Napjainkban az ipari épületek és lakóházak építésénél egyre jobban tért hódít az előregyártott vasbeton elemek alkalmazása. Az előregyártás széleskörű elterjedése annak tulajdonítható, hogy az előregyártott elemek alkalmazása elősegíti az építkezések ipari módszereinek kifejlődését és csökkenti a faanyag szükségletet, főképpen pedig megrövidíti az építkezések időtartamát, ami természetesen az építkezési költségekben jelentős megtakarítást eredményez. A vízépítés területén — a Szovjetunióban és a külföldön egyaránt — az előregyárt-ást csak szűk területen — elsősorban a kisebb öntözési műtárgyak építésénél — alkalmazzák, a nagyobb műtárgyakat ma még túlnyomólag tömör vasbeton szerkezettel alakítják ki. A nagy műtárgyak építésénél az előregyártás csaknem kizárólag arra szorítkozik, hogy a faanyagból készülő zsaluzást vasbeton burkolólapokkal helyettesítik. Ez a megoldás a munkálatok össztömegéhez képest nem számottevő, úgyhogy nem jelent figyelemre méltó megtakarítást. Közbevetőleg rá kell mutatnunk arra, hogy a Szovjetunióban a fazsaluzást helyettesítő burkolólapok tartósságával kapcsolatosan igen jó tapasztalatokat szereztek. így például a Szvir-i vízerőmű építésénél alkalmazott burkolólapok állapota még ma is kitűnő annak ellenére, hogy a folyón a zord telet követő jégzajlás alkalmával csaknem fél méter vastag jégtáblák vonulnak le. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szóban forgó vasbeton burkolólapok alkalmazásának vannak hátrányai is. így például beépítésükhöz vasállványzatra van szükség, ami természetesen növeli a költségeket. A zsaluzatot helyettesítő burkolólapok alkalmazása nem csökkenti a beépítendő vasanyag mennyiséget, mert például a cimljanszki és a kujbisevi vízerőmű építésénél 1 m

3 beépített betonmennyiségre vonatkoztatott vasanyag felhasználás 50—70 kg volt. Külön ki kell emelnünk, hogy a vízépítési műtárgyak építése rendkívül bonyolult körülmények között történik. Az építés folyamán gondoskodni kell a folyamatos vízelvezetésről, a munkateret állandóan védeni kell a folyótól — különösen árvíz és jégzajlás idején — ami természetesen jelentős anyag és munka ráfordítást igényel. A fentieken kívül a téli időszakban — ha monolit betonból, nem pedig előregyártott betonelemekből készült a műtárgy — a fűtés, és egyéb szükségessé váló rendszabályok miatt további kiadások merülnek fel. A vízépítési műtárgyak úgynevezett könnyített típusai — az íves, pilléres, üregesszelvényű stb. völgyzárógátak, — mint takarékos megoldások csak kismértékben terjedtek el, alkalmazásuk akkor jöhet szóba, ha ép sziklára lehet alapozni. Éppen ezért a könnyített típusok alkalmazásának kiterjesztését nem tekinthetjük a fejlődés irányának. Mindezek alapján nyomatékosan rá kell mutatnunk arra, hogy a vízépítés területén nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk az előregyártott elemek alkalmazásának, mert ezáltal jelentős mértékben megrövidíthetjük az építkezés időtartamát, csökkenthetjük a munkaeszköz és az anyag felhasználást, valamint a kivitelezéshez szükséges munkának a mennyiségét, különösen a kisegítő munkálatok terén. Vizsgáljuk most meg azokat az okokat, amelyek akadályozzák az előregyártás alkalmazását a vízépítés területén. Véleményünk szerint az előregyártott elemek alkalmazásának elterjedését hátráltató legfontosabb körülmények a következők : 1. A vízépítési műtárgyakat lényegesen kedvezőtlenebb körülmények között kell létesíteni, mint az ipari- és lakóépületeket. A vízépítési műtárgyakra — különösen a duzzasztógátakra — a víz, a talaj és a jég nyomása következtében nagy vízszintes erők hatnak. Ezek az erőhatások különböző, előre nem látható okok miatt jelentősen megnövekedhetnek. A műtárgy altalajában szivárgó mozgás alakul ki, a szivárgás miatt a műtárgy alaptestére ható felhajtóerő pedig csökkenti a műtárgy stabilitását. A vízépítési műtárgyak számos alkotóeleme változó vízszint hatása alatt áll, gyakori fagyásnak és olvadásnak, valamint korróziónak van kitéve. A műtárgyak víz alatti részeit üzem közben nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem vizsgálják felül, holott már kis hiba is, a műtárgy teljes tönkremenetelét okozhatja. 2. A vízépítési műtárgyak elemeinek rendeltetésük értelmében — szilárdnak és tökéletesen vízzárónak kell lenniök, ami természetesen nem egyeztethető össze az előregyártás terén szerzett eddigi tapasztalatainkkal. Éppen ezért az ipari épületek és lakóházak építésénél alkalmazott előregyártási módszereket a vízépítés területére nem lehet bevezetni, már