Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Bánk István: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításánek lehetőségei hazánkban

Bánk I.: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása hazánkban Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. 77 1. ábra. Szenny vízlefolyás és jelhasználás időbeni megoszlása 24 óra alatt, nyári hétköznapokon. Puc. 1. PacnpedeAenue eo epeMenu cmoKa u ymuAU3ai)uu cmoHHbix eod E meiemie 24 nac e Aemmie SydnuiHbte ÖHU. Abb. 1. Zeitliche Verteilung des Abwasserábflusses und der Abwasserverwertung innerhalb 24 Stunden an Wochentagen im Sonner A trágyázás kérdésében német szaktársaink felvilágosításai ellentmondanak Bánk István véleményének. Szennyvízöntözés esetén a trágyaszükséglet nem csökken, hanem az intenzívebb növényfejlődés folytán növekszik. Csökkenésről csak olyan vonatkozásban beszélhetünk, hogy a termény mennyiségre (de nem a területre) vonatkoztatva a szennyvízben lévő növényi tápanyagok miatt kisebbedik a szilárd alakban kiszállítandó trágya mennyisége. Öntözött terület 2. ábra. Szennyvízöntözés működési hossz-szelvénye magasfekvésű tározó esetén Puc. 2. CxeMa opouienuR cmoiHUMU eodaMU e cnynae ebicoKoeo pacnoAOJicetiun eoaoxpaHtiAuiqa Abb. 2. Längsschnitt einer Berieselungsanlage für Abwässer mit hochliegendem Speicher Arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdaság szempontjából elsőbbrendű-e a szennyvíz nedvesítő, mint a trágyázó értéke, megoszlanak a vélemények. A szenny víz-technológusok általában a nedvesítőérték mellett törnek pálcát, legalább is addig, míg teljesen megbízható adatok nem lesznek arra nézve, hogy talajnemtől és terményféleségtől függően a szennyvízben lévő tápanyagok mekkora hányada hasznosodik, illetve mekkora hányada vész el. Annak indokait, hogy a németek leginkább permetező (ahogy ők nevezik : esőztető) öntözésre rendezkednek be, részben mezőgazdasági, részben műszaki körülményekben találhatjuk. Az öntözés, még ha szennyvízzel történik is, elsősorban a mezőgazdaság érdeke. A mezőgazdaság szempontjából tehát előnyös, ha a rendelkezésre álló vízmennyiséggel nagyobb területet tudunk öntözni. Már pedig az összes öntözési módok közül a permetező öntözés igényli fajlagosan a legkevesebb vizet. Carl Stein például a lipcsei szennyvizekkel üzemeltetett delitzschi öntözés ismertetésénél azt írja, hogy míg árasztó öntözés esetén évenként 400—1500 mm elborítással, addig permetező öntözésnél 150— 400 mm elborítással kell számolni. Elég jól egyeznek ezzel azok az újabb méretezési adatok, melyeket tanulmányutunk alkalmával kaptunk, és amelyek szerint ha-ként 50 (Magdeburg)—62 fő (Halberstadt) szennyvize hasznosítható. A permetező öntözés felel meg továbbá legjobban a nagyjából sík, de részleteiben kb. , 2—3—4 m magas hullámokat mutató terepnek is. Az ilyen terepen az árasztó öntözés igen nagy tereprendezési munkákat igényelne, csörgedeztető öntözésnél pedig az elosztó csatornák folytonossága, illetve kedvező hossza és sűrűsége nem lenne biztosítható. Permetező öntözés esetén ilyen terepen is teljesen egyenletes elborítás biztosítható. A permetező öntözés mellett szól az is, hogy szennyvízöntözés esetén tározómedencéről mindenképpen gondoskodni kell. A szennyvízlefolyás ugyanis 24 órán át meglehetősen nagy határok között egyenetlen, míg a felhasználás a munkaidőn belül nagyjából egyenletes (lásd 1. ábra). Tározásra tehát még akkor is szükség lenne, ha az öntözés 24 órán át állandóan folyna, annál inkább szükséges tehát napi 14—12 vagy 10 órás munkaidő esetén. (A tározómedence méretezésénél nemcsak a napi ingadozások, hanem a vasárnapi munkaszüneti nap, a kiugróan magas napi lefolyások, valamint az esős időben jelentkező fölöslegek is figyelembe veendők.) Ha pedig tározómedencét kell létesíteni, annak helye igen gyakran úgy választható meg, hogy a permetező öntözéshez szükséges nyomás a geodéziai magasság folytán rendelkezésre álljon. A tározómedencéig nyomócsövön vagy gravitációs vezetéken egyaránt eljuttatható a szennyvíz. Ha a medence magassági helyzete — az előbb mondottakkal ellentétben — nem elegendő a permetezéshez, akkor a tározó után beiktatott szivatytyúval kell a szükséges nyomást biztosítani (lásd 2. ábra és 1. fénykép). Az öntözővizét földbefektetett, egymástól 200—250 m távolságban húzódó nyomócsöveken továbbítják, melyekre 25—30 m távolságban csatlakoztathatók a hordozható elosztóvezetékek. A permetezés porlasztókkal vagy körbeforgó szórófejekkel történhet, főkövetelmény, hogy a permetező berendezés a szennyvizet egyenletesen és igen finoman ossza el, nehogy a lezúduló cseppek a növények leveleit megsértsék (lásd 2., 3. és 4. kép). A városi szennyvizeket a mostani gyakorlat szerint általában mechanikai tisztítás (ülepítés) után használják öntözésre, régebbi berendezések azonban ülepítetlen szennyvizekkel is használatban vannak. Pl. Lipcse szennyvizeit pusztán durva rácson és homokfogón vezetik át, és így juttatják a delitzschi öntözés színhelyére. Iszapos szennyvizek esetén a nyílt csatornákat sem kell burkolni, mivel a lerakódó iszap a pórusokat hamarosan eltömi, és a csatorna falait vízzáróvá teszi. A mezőgazdasági, illetve élelmiszeripar szennyvizeit is jól lehet öntözéssel hasznosítani. Egy rostkikészítő üzem például napi 800 m

3 szennyvizével 10 ha területet öntöz. Az erősen bűzös, barnaszínű kenderáztató vizet az alagcsövezett területre vezetik és ott árasztást végeznek. Ha a szennyvíz jelentősen