Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Bánk István: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításánek lehetőségei hazánkban

7-4 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Bánk I.: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása hazánkban fűtőértékű gázzal volna előnyös szárítani. A melegszükségletet az iszapgáz bőségesen fedezné. Megfelelő hőmérsékleten való szárítás a takarmány esetleges fertőző baktérium és tiélféregpete-tartalmát megbízhatóan megsemmisítené és így minden egészségügyi aggály elesnék. A szenny vízöntözéssel kapcsolatos problémák között nem szabad figyelmen kívül hagyni a szennyvíz szervetlen sótartalmának a talajra gyakorolt hatását sem. A városi szennyvíz sok nátriumsót tartalmaz, ami a talaj minőségét fokozatosan rontja s végeredményben a termő-talajt teljesen tönkre teheti. Talán részben erre vezethető vissza az az említett jelenség, hogy az öntözendő szennyvizet vezető nyílt árkokat nom szükséges burkolni, mert talajuk rövidesen vízzáróvá válik. Vannak igen régóta, talán már évszázada is működő szennyvízöntözések, amelyeknél határozott talajroszszabbodás figyelhető meg. Ebből többé már jóvá nom tehető károk származhatnak. Nagy L. Dénes : , A szennyvízöntözés trágvázási értéko kétséget kizárólag jelentős gazdasági előnyöket jolont, melyek a terméshozam növekedésével jutnak kifejezésre. A közegészségügyi követelmények azonban nagyfokú óvatosságra intenek. A szennyvízöntözés kiterjedt szakirodalma igen ellentétes eredményeket rögzít, ami arra enged következtetni, hogy csak saját kísérleteink útján juthatunk megnyugtató eredményre. Ä legkiterjedtebb ós egyben legellentétesebb német-nyelvű öntözési szakirodalmat találóan foglalja össze Kari Imhoff azon megállapításával, hogy a szennyvízöntözés akkor okozza a legkevesebb bajt, ha a szennyvizet előzőleg teljes biológiai tisztításnak vetik alá. E megállapítása természetesen csak az úgynevezett házi szennyvizekre vonatkozik, mert az ipari szennyvizek többsége biológiailag nem tisztítható. A tenvészidőn kívül, illetve az esőzések okozta kényszerszünetek miatt amúgy is gondoskodni kell a szennyvíz tározásáról, vagy a befogadónak használt élővíz által megkívánt tisztításról, s így az állandó teljes biológiai tisztítás csak előnyös lehet. A szennyvíz teljes biológiai tisztítása a növényi tápanyagok 30—40%-os csökkenését okozza. A kirothadt iszap trágyázásra való felhasználása az előbbi veszteséget 10—20%-kal csökkenti, összesen tehát csak mintegy 20%-os tápanyag veszteséggel kell számolni. A szennyvízben lévő humusz mennyisége még az előbbinél is kedvezőbb értéket mutat, mert a biológiai tisztítással a humusz mennvisége — az iszap szárazanyag tartalmának százalékában kifejezve — 10—15%-kal megnő a csupán mechanikailag tisztított szennyvízével szemben. Az előbbiek alapján leszögezhető, hogy a biológiailag tisztított szennyvízzel való öntözés olyan előnyöket jelent, amelyeket nem célszerű elhanyagolni. Ezért javaslom, hogy hazánkban létesítendő öntözőtelepeknél egyelőre kötelezően írják elő a teljes biológiai tisztítást és ettől csak akkor lehessen eltérni, ha saját kísérleteink mind talajtani, mind közegészségügyi, mind pedig élővizeink védelmének szempontjából kisebb igényű tisztítás esetére is kedvező eredményt adnak. Dr. Szabó Zoltán : A szennyvizek öntözéssel történő hasznosításának kérdése hazai szakembereink előtt sem új probléma. A kérdéssel Akadémiánknak külön e célra alakult egyik bizottsága is foglalkozott s számos ülés után arra a megállapításra jutott, hogy mindenképpen kísérleti munka szükséges a legkülönbözőbb szakemberek bevonásával. Mint a városi és ipari szennyvízkezelések egyik, országos viszonylatú ismerője, számos engedélynélküli szennvvízöntözés (Rákospatak, Soroksári Dunaág, Tocó, Séd, Dongó ér, Torontáli úti csatorna, Perint, Fekete víz, Gyöngyös stb. mentén) tapasztalója a Pécsi Vízügyi Hatóság (Domonkos Róbert) és Pécs város tanácsa {Dulánszky Nándor) engedélyé és támogatása mellett az ottani állami birtokon egy kísérleti szennyvízöntözést szerveztem meg, 1949-ben számos szerv (BAKI, OKI, ÖTKI, Agrokémia, MÉLYÉPTERV, Egyetemek stb.) bevonásával és több különböző jellegű kutató (dr. Frank Melanie, Oroszlány István, Dvorcsák Miklós, dr. Váralljai György, dr. Kanizsay László, dr. Linder Károly, dr. Uherkovich Gábor és dr. Muhits Katalin) bevonásával. E munka azonban minden gondos előkészítés, tervezés és feladat — szerepkör — szétosztás ellenére „vis maior" miatt eredményt nem hozott, mert az utolsó pillanatban az állami gazdaság akkori vezetője káros hatású „zug" öntözést rendelt el s közreműködésünktől elzárkózott. Ez szigorú hatósági közbelépést igényelt, s betiltással járt, ami mind az üzemszerű, mind pedig a kísérletikutató-öntözést lehetetlenné tette. A szakirodalom és a hazai viszonyok ismeretében mindenképpen szükségesnek tartom és javaslom az alábbiakat : 1. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a következő ötéves terv keretébon teremtse meg a lehetőségét egy (esetleg több évre kiterjedő) szennyvízöntözéses kísérletnek az Egészségügyi és Földművelésügvi, Városfejlesztési és Községgazdálkodási, valamint Építésügyi Minisztériumokkal karöltve. E kísérletek helyei lehetnek Pécs (városi szennyvíztisztító telepen meglévő, de ma nem üzemeltethető eleveniszapos és csepegtetőtestes kísérleti nagyüzemi berendezés igénybevételével), Eger, Keszthely, Pesterzsébet. A kutatómunkát koordinálja a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, részt kell venniök az Országos Közegészségügyi Intézetnek, az Öntözési és Talajjavítási Kutatóintézetnek, a Haltenyésztési Kutató Intézetnek és egyes mezőgazdasági kísérleti intézeteknek (Szegőd, Mosonmagyaróvár és Keszthely), valamint egyes egyetemi intézetek kutatóinak (Agrártudományi, Műszaki, Tudományegyetemek) . 2. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi, Orvosi, Biológiai és Műszaki osztályai kooperative dolgozzák ki e (rövidebb-hosszabb) kutatómunka elveit, célkitűzését és feladatát, tehát részletes munkaprogramját. Vági György : Szennyvízöntözés a Német Demokratikus Köztársaságban (A beszámolóhoz tartozó fényképek a 16. és 17. oldalak közötti mellékleten találhatók) (Hozzászólás Bánk István: ,, A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának lehetőségei hazánkban" c. cikkéhez.) A múlt év nyarán tett tanulmány utunk egyik legszembeszökőbb és leginkább gondolkodásra késztető tapasztalata volt a szennyvízöntözés igen széleskörű és még egyre fejlődő elterjedtsége a Német Demokratikus Köztársaságban. Szakkörökben általában úgy tudtuk, hogy a németek az egészségügyi ós a talajleromlásban jelentkező károk miatt ma már nem létesítenek szennyvízöntözéseket, és a régieket is igyekeznek fokozatosan megszüntetni. E hiedelemmel szemben azt láttuk, hogy a szenny vízöntözéseket fenntartják, fejlesztik és minden nagyságrendbon újakat is létesítenek. Láttuk például, hogy a 20 000 lakos körüli Haldensleben és a 300 000 lakoson felüli Magdeburg szennyvíztisztító telepeinek bővítése, illetve újjáépítése során a mechanikailag tisztított szennyvizekre öntözéses gazdaságokat rendeznek be. Ugyanígy a mezőgazdasági és élelmiszeripar kis- és nagyüzemeinek jelentős része is öntözéssel oldja meg szennyvizeinek tisztítását (vagy részbeni tisztítását) és elhelyezését. E kérdést csak szennyvíz-szakemberekkel volt módunk megbeszélni, de szerintük — a talajnem figyelembevétele és a szükséges egészségügyi rendszabályok betartása mellett — a szennyvízöntözéssel szemben nem emelhető kifogás. A megismert példákból azt hiszem valóban következtethetünk arra, hogy az ott alkalmazott megoldásokat az egészségügyi és mezőgazdasági hatóságok nem kifogásolják és elfogadják.