Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Hartyányi László: Az öntözés hatása a talajvízszin alakulására

3JfO Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. Jegyzőkönyv 0 WO 200 300m ' • J ' • W. tolojvhk'ut ™ Erdősáv — Önt csatorna — Levezető csat 4. ábra. Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet kisújszállási kísérleti gazdaságának helyszínrajza <t>ue. 4. ÍIAÜH onummzo yiacmKa KuuiyücaAAaiucnoeo HayiHO-MccAedoeameAbCKoeo Hucmiirnyma Opouiemi.i u KyAbtnypbi Puca Fig. 4. General layout of the experimental farm of the Research Institute for Irrigation and, Ricegrowing at Kisújszállás más tényezők befolyásolják, de megfordítva is igaz, hogy az egyensúlyi helyzetet befolyásoló tényezőktől függ a talajvíz mélysége. A típusnak három változatát figyelhetjük meg : a) Nagyobb, 6—10 m mélységben (la. ábra) a talajvíz egyensúlyára a felszín alatti elfolyás gyakorol döntő hatást. Öntözetlen területen a vízszin ingadozása általában jelentéktelen, (448 sz. észlelő kút Kopáncson és az 1935—38. évek folyamán a 351. sz. mezőtúri kút). Ezzel ellentét­ben az utóbbi kút környékén az 1947. évtől erősen terjedő rizstermesztés hatására egyrészt nagyobb az ingadozás, másrészt a vízjárás perió­dusa is eltolódott (351. sz. Mezőtúr, 1948—51.). b) Közepes, 3—6 m mélységnél (16. ábra) a felszín alatti elfolyáson kívül a transpirációnak is jelentős a szerepe az egyensúly kialakulásában. Az évi vízszin ingadozás már jelentősebb. Az öntözött terület hatása (pl. 1536. sz. kút, Tiszaörs) a vízjárási periódus eltolódásában itt is szembe­ötlő. Olyan megállapodott egyensúlyi helyzet, amelynél úgyszólván semmi ingadozás nincs, ennél a típusnál is előfordulhat (348. sz. kút, Békésszentandrás). c) Magas, mindössze 0,5—3,0 m mélyen felevő talajvízszin esetében is (lc. ábra) szerepet játsz­liatik az elfolyás, azonban a felszín közelsége miatt a legtöbb esetben az évszakok járásával szorosan összefüggő és ezért a nagy ingadozást okozó párolgás és transpü'áció hatása a döntő [10, 12]. Ezeknél a típusoknál a sófelhalmozódás a felső szintben igen nagymértékű lehet [Í J. Sajnos tiszántúli öntözött területeinken ez a típus sok helyen már kialakult, vagy kialakulóban van. Figyelemre méltó az öntözött területen levő 1542. sz. kunhegyesi kút vízjárása. Nem kevésbé érdekes a nagyiváni halastó mellett levő 226. sz. kút, amely a halastavak és tározók környékének talajvíz helyzetére jellemző. 2. Folyamatosan emelkedő irányzatú lehet a talajvízjárás mindenütt, ahol az egyensúly vala­milyen oknál fogva megszűnik (2. ábra), vagyis az elfolyás, a párolgás és a transpiráció összessége nem képes ellensúlyozni a vízutánpótlást, amely akár természeti tényezők, pl. túlzott csapadékos­ság következtében, akár mesterséges beavatkozás nyomán, pl. az öntözéssel kapcsolatban állhat elő. Tiszántúli öntözött területeinken az emelkedő típus igen gyakori. A 287. sz. turkevei észlelőkút­ban a talajvízszint 3 év alatt szinte töretlenül 5 m-t emelkedett. Az 1602—1607. sz. kisújszál­lási és a 351. sz. mezőtúri talajvízkutaknak a vízállásgörbéi ugyancsak erősen emelkedőek. A makói 495. sz. kútban észlelt kevésbé heves emel­kedés jellemző a környező öntözetlen terület talajvizére (2. ábra). 3. A folyamatosan süllyedő talajvízjárás oka egyrészt a természeti tényezők megváltozása lehet, így a csapadék csökkenése [21], vagy a befogadó folyó tartósan alacsony vízjárása, másrészt a műszaki beavatkozás, mint pl. a levezető csatorna­hálózat rendeltetésszerű használatának vissza­állítása. illetve általánosságban a vízlevezetés fej­lesztése, a csatornák szivárgásának csökkentése, és nem utolsósorban a helyes agrotechnika, így a rizs vetésforgóban való termesztése, a herefüves vetésforgó alkalmazása. Ezt a harmadik típust öntözetlen területen több talajvízkútnál észlelhetjük (3. ábra). Nem találjuk meg azonban a süllyedő talaj vízjárást ott, ahol öntözés folyik. Az ismertetett három típus nem határolható el mereven egymástól, sőt a természeti, műszaki és termelési tényezők alakulása szerint a talajvíz­járás is átalakulhat. Pl. a 351. sz. mezőtúri kút az idők folyamán háromféle változatot is mutat (la. és 2. ábra), aszerint, ahogyan a rizstermesztés fejlődésével 1947 után a környék belvízcsatorna hálózata mindinkább az öntözővíz szállítás szol­gálatába került. 5. A tiszántúli öntözött területek talajvíz helyzete Tiszántúli öntözéseink legtöbb esetben egy­egy belvízrendszerre települtek. Ezeken a jobbára mélyfekvésű területeken az öntözővízzel telt sűrű belvízcsatorna hálózat nemcsak a belvízlevezetést teszi lehetetlenné, hanem a talajvizet is táplálja. XI\XII\ l\ll\lll\IV\V\VI\VII\VII!\IX[X Tolajvizatlás Csapadék összegek 5. ábra. Püspökladányi 162. sz. talajvízkút, 1935—1952. évi átlagok 0ue. 5. CpedHeeodoebie dawme naőAwdeHuü no ypoemu apyrnnoehix eod 3a nepuod Mewcdy 1935 — 1952 ze. e KO­Aodife JV° 162. y e. ILomneKAadaHb Fig. 5. Annual averages of the groundwater level in the years 1935 — 1952 at the observation well No. 162., Püspökladány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom