Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Csajághy Gábor: Harkányfürdő hévforrásainak iszapja

3JfO Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. Jegyzőkönyv A A tanulmány a harkányi kénes gyógyvízből keletkező, elemi ként " tartalmazó iszap keletkezését és kémiai összetételét ismerteti, meghatározza helyét a peloidok között és megállapítja, hogy kis mennyisége ellenére gyakorlati felhasználása lehetséges és indokolt. Harkányfürdő hévforrásainak iszapja CSAJÁGHY Gí BOR Harkányfürdőt az illetékes hatóságok néhány évvel ezelőtt újra megnyitották a közforgalom számára. Ettől az időtől kezdve egészségügyi kormányzati tényezőinknek lehetősége nyílt arra, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a fürdő fejlesztésére. A fürdőnek nemcsak az a tény ád különös jelentőséget, hogy egyik nagyfontosságú iparvidékünk centrumának (központjának) a közvetlen közelében fekszik, hanem az a körülmény is, hogy országos viszonylatban az egyik legkiválóbb kénes gyógyvizünk tör itt fel két fúrásból. Mindkét fúrást Zsigmondy Vilmos mélyítette le, az elsőt 1866-ban, a másodikat 1888-ban. Az első kémiai elemzést Than Károly (1) készítette 1868-ban a régebbi fúrás vizéből. Emszt Kálmán (2) 1926-ban mindkét fúrás vizét megvizsgálta, 1948-ban Sarló Károly (3) végezte el az első fúrás vizének ellenőrző vizsgálatát, s végül 1955-ben az OKI készített Papp Szilárd közlése szerint mindkét fúrás vizéből részletes kémiai elemzést. A felsorolt vizsgálatokból megállapítható, hogy az értékes, 62 C°-ú forrásvíznek sem a hőmérséklete, sem a kémiai összetétele nem változott meg lényegében az elmúlt közel 90 év folyamán. A víz uralkodó kationja a Na-ion, uralkodó anionja pedig a HC0

3-ion, tehát az alkalihidrogénkarbonátos, kénes hévvizek csoportjába tartozik. Érdekes, hogy a víz szulfátokat egyáltalában nem tartalmaz. A vízben levő összes kén, amint azt Than Károly klasszikus vizsgálataival kimutatta, Jcarbonilszulfid, másnéven szénoxiszulfid, vagy amint az akkori vezetéktan szerint Than nevezte ,,szénélegkéneg" alakjában van jelen. Ennek a körülménynek az iszap keletkezése szempontjából nagy a jelentősége. Hazai kultúrtörténeti szempontból is fontosak Than Károly vizsgálatai, ugyanis az addig ismeretlen szénoxiszulfidot éppen ezeknek a vizsgálatoknak során fedezte fel a harkányi hévforrás vizében a kiváló magyar vízkémikus. Amíg az iszap szülőanyjának a harkányi gyógyvíznek az eredetét, a mennyiségét, a fizikai, valamint a kémiai tulajdonságait régóta és jól ismerjük, addig magáról az iszapról sokkal kevesebbet tudunk. Kunszt (2) említi, hogy a harkányi gyógyfürdőnek saját iszapja van, amelynek elemzését nem sikerült megszereznie, azt azonban nem közli, hogy ez az iszap azonos-e a források iszapjával, de feltételezhetően erre gondolt. Schulhof Vilmos (4) 1929-ben német nyelven rövid ismertetést ad a harkányi iszapról. Megállapítása szerint a melegforrások elfolyó vize az ún. iszapcsatorna tőzeges talaján áthaladva, azt ásványos anyagokkal és különösen szabad szemmel is jól látható kénpikkelyekkel keverve iszappá alakítja. Schulhof leírja még azt is, hogy ezt az iszapot alkalmas tartályba gyűjtik és egész éven keresztül átlapátolják, mialatt a folytonosan átfolyó meleg vízből értékes ásványos anyagokban gazdagszik. Pongrácz Béla pécsi lakos 1951-ben újítási javaslatot adott be a források vizéből kivált kén kitermelésére. Ezzel a javaslattal kapcsolatban a szükséges helyszíni vizsgálatokat Wein György geológus végezte, s a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumnak 1952 elején adott jelentésében leírja, hogy a kikristályosodó terméskén sárga bevonatot alkot a cső körül és a kifolyócsatornának kisebb mértékben a víz alatti s nagyobb mértékben a víz feletti részén. A hűtőmedencékben csak nyomokban észlelt lerakódást. A kifolyócsatornák után beiktatott ülepítő medencékben megállapítása szerint kevésbé tiszta kéntartalmú üledék gyűlik össze. Wein a kénlerakódás sebességére is közöl adatokat, nevezetesen megemlíti, hogy a mintegy 50 m hosszú kifolyócsatornában a víz feletti részen 3 hét folyamán kb. 3—4 mm vastag kénréteg rakódott le. Pongrácz szerint ugyanilyen hosszii idő során a lerakódás a 10-15 mm-es vastagságot is eléri. A csatorna falán levő lerakódás elemi kéntartalma a Pécsi Kokszművek vegyelemzése szerint 98%, s az ülepítő medencében összegyűlt tisztátlanabb lerakódásé 60%. A fenti irodalmi adatokból nyilvánvaló, hogy az iszapelőfordulás nagyértékű, amellyel még akkor is érdemes részletesebben foglalkozni, ha kis mennyisége miatt nem lehet arra gondolnunk, hogy önmagában, más iszapokkal való keverés nélkül használjuk fel göngyölésre vagy fürdésre az orvosi gyakorlatban. A vizsgálatokhoz szükséges mintát a kifolyócsatornák után beiktatott ülepítő medencékből gyűjtöttem be, tekintettel arra, hogy Wein megállapításának megfelelően itt gyűlik össze az iszap a legnagyobb mennyiségben. Eredet és osztályozás. Az iszap keletkezése kémiai és fizikai okokra vezethető vissza. A fizikai okok közül a nagy erővel feltörő forrásvíz mechanikai hatásának van jelentősége. Az áramló víz a mállott kőzetanyagot fellazítja ós a föld mélyéből a felszínre szállítja. A felfelé törekvő víz nyomása és hőmérséklete a felszínen megváltozik és ez iszapképző kémiai változásokat idézhet elő. A kisebb felszíni nyomáson a vízben oldott gázok egy része eltávozik s ennek az oldott sók viselkedésének szempontjából mélyreható következménye lehet. így pl. a kalciumhidrogénkarbonát oldatban tartásához bizonyos mennyiségű szabad széndioxidra van szükség. Ha ez a vízből valamely oknál fogva eltávozik, akkor a vízben oldott kalciumhidrogénkarbonát elbomlik és finomelosz-