Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Berencsi György–Ó.né Andrássy Katalin–Straub János: Visszatükröződik-e az ivóvíz jodtartalma a lakosság vérjódszintjében a tájjelleggel kapcsolatosan

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. 208 BALNEOLOGIA Szerzők a táj-jelleg által megszabott ivóvízből felvehető jódtükörrel kapcsolatban vizsgálják a szervezet vérjódszintjét. Az emberi szervezet jódkompenzálási készsége tűnik ki a vizsgálatok eredményéből. Visszatükröződik-e az ivóvíz jódtartalma a lakosság vérjódszintjében a tájjelleggel kapcsolatosan?* BEBE NC SI GYÖRGY. O.-né A1TDEÍSST KATALIK és STRAUB J.Í5ÍOS A környezet és az élő szervezet, szoros kapcsolatban állnak egymással. Az élő anyag, bizonyos határok között a környezet összességéhez, vagy ennek egyes alkotóelemeihez alkalmazkodik. Ilyenkor olyan funkciós és morfológiai megoldás alakul ki bizonyos idő elteltével, amely az adott körülmények között az élet szempontjából rendszerint a legelőnyösebb. Mai felfogásunk szerint a szervezet a hosszú időn át fogyasztott ivóvízhez is alkalmazkodhatik. Kialakulhatnak továbbá olyan élettani vagy kórélettani jelenségek, amelyek egy bizonyos ivóvízféleségre jellemzők lehetnek (1—4). Ennek a kérdésnek nemcsak a tudományos érdekessége, de az esetleges gyakorlati fontossága is indokolja, hogy az ivóvíznek, mint miliőtényezőnek a jelentőségével minél behatóbban foglalkozzunk. Közleményünkben azzal a kérdéssel foglalkozunk, vajon visszatükröződik-e a megszokott ivóvíz jódtartalmúnak a mértéke a lakosság vérjódszintjében. Más szóval azt a problémát vizsgáljuk, vajon a tájjelleg által meghatározott jódbevitel mértékéhez alkalmazkodik-e az ember szervezete olyan módon, hogy az a vér jódtartalmában kifejezésre jut. A bevezetésben felvetett miliő és adaptáció kérdésének vizsgálatához jódbevitel és jód vérszint vizsgálatát és ennek az ivóvizekhez való kapcsolatát az alábbi okokból láttuk alkalmasnak. Chatin (5), továbbá Hunziker (6) óta számos kutató hozta összefüggésbe a pajzsmirigy működés-zavarait, a különböző golyvák kóroktanát a jódbevitellel, általában az ivóvíz jódtartalmával. Igaz ugyan, hogy ma már számos olyan tényezőt ismerünk, amellyel kísérletileg is lehet golyvát előidézni, hazai viszonylatban kétségtelen azonban az is, hogy a golyvás területeken általában csökkent jódbevitel állapítható meg (7, 8). Habár mindazokat a körülményeket nem ismerjük, amelyek a jód és a pajzsmirigy működés-zavarainak kapcsolatában kóroki összefüggésben állanak, annyi ma már kétségtelen, hogy a pajzsmirigy endemiásan jelentkező működés-zavarai és a jódbevitel mértéke kórélettani egységbe tartozik (9). Az ember jódbevitel ében a táplálék, az ivóvíz, továbbá a levegő jódtartalma játszhatik szerepet, Ez utóbbi annál inkább, minél közelebb fekszik a vizsgált terület a tengerekhez, s minél közelebb áll a terület magassága a tengerszinthez. A magyar Alf öldhöz a tenger minden irányban aránylag távol * Közlemény a debreceni Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetéből (Igazgató: dr. Straub János egyetemi tanár, kandidátus) és T. B. C. Klinikájáról (mb. igazgató: dr. Pongor Ferenc tanszékvezető docens). esik. Az Alföld életalkatára földrajzi szempontból jellemző a tengerszegénység (10). Ehhez társul még a csapadék szegényes volta, amely szintén összefügg a talaj jódellátottságával. Mindezek alapján tehát kétségtelen, hogy a tengerhez közelfekvő területekhez viszonyítva az Alföld atmoszférájának és talajának jódtartalma háttérbe szorul. Ebből a tényből következik viszont, hogy az ember számára, alföldi viszonylatban, döntő tényezőnek az ivóvíz jódtartalmát kell tekintenünk. A leírtak megindokolják tehát a jódanyagcserének az ivóvizek jódtartalmával való egybevetését. A jód jelentőségének, a jód háztartásra vonatkozó vizsgálatoknak ma már szinte áttekinthetetlenül nagy az irodalma (11). Ennek ellenére az emberi jódanyagcserét a maga egészében és minden kapcsolatában áttekinteni ma még nem tudjuk. Úgy látszik, hogy a vérjódszint bizonyos határok között állandó érték, amely általában csak kóros körülmények között mutat az élettanitól szignifikáns eltérést. Ennek a kérdésnek a megítélése jelenleg még azért nehéz, mert a rendelkezésünkre álló adatok különböző jódmeghatározási módszerekkel születtek, s már maga ez a tény is oka lehet az értékekben mutatkozó különbségnek. Kétségtelennek látszik azonban az, hogy klinikailag is megnyilvánuló hyperthyreosis (Thyreotoxicosis, Basedow-kór) általában lényegesen megnövekedett vérjódtartalommal jár, hypothyreosisban (myxödema) viszont a vérjód értékei feltűnően kicsik (11—18). A vérjód értékek reálisabb megítélését teszi lehetővé az általunk is alkalmazott Demeczky-féle módszer (19), amely igen pontos és ami a fő, már igen kis mennyiségű vérben vagy vérsavóban elvégezhető. így a vérjód meghatározások egyik eddigi nehézsége, a nagymennyiségű vér szükségessége, ennél a módszernél nem áll fenn. Iíz a körülmény kórélettani vizsgálatokra igen alkalmassá teszi ezt az eljárást. Vizsgálatainkat a debreceni TBC Klinika beteganyagán végeztük. Kigondolásunk a következő volt. Abban az esetben, ha a tájjelleggel kapcsolatos vízjódértékek, a vér jódtartalmában —mint adaptációs jelenség — visszatükröződnek, az intézetbe újonnan bekerülő betegek még magukkal hozzák és mutatják az adaptációnak megfelelő jódértéket. Az elmondottak alapján tehát az intézetbe felvett új betegektől a szükséges körültekintéssel vért vettünk és annak jódtartalmát meghatároztuk. A betegeket állandó lakóhelyük szerint válogattuk össze. Debrecen megyei határokat túllépő nagyobb körzetében általában a tájjelleg szempontjából kétféle típust különböztethetünk meg. Az egyik szikes, humuszos talajú, a másik homokos hordalékos. Maga ez a tény is jelentős,