Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Dr. Bolberitz Károly: Sörgyárak ipari vízháztartásának vizsgálata
156 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. ez. Dr. Bolberdtz K.: Sörgyárak; ipari vízháztartáséinak vizsgálata nyezettnek a szűrőmassza mosóvize mutatkozott. A mikroorganizmusok száma a vizekben 20 000 és 4 millió között mozgott ml-enként, ami — erjedési iparról lévén szó természetesnek látszik. A berendezések lemosó-vizeinél a mosás elején vett mintákban e szám milliós nagyságrendű, a lemosás végén í'endszerint lecsökken 2—400 000-re. A hordó-mosóvizekben a mikroorganizmusok száma 900 000-nek. a hordó-öblítővízben (a hordó belsejének mosása) 180 000-nek mutatkozott milliliterenként. A palack-mosóvíz (külső-, belsőmosás) 370 000 mikroorganizmus számával szemben a pasteur-kád vizében 2 700 000-es számot találtunk, ami onnan ered, hogy e művelet alatt mindig eltörik néhány üveg, és ezek tartalma a kád vizébe jut. Az ismételt kémiai vizsgálatoknál az eredmények. mint az várható is volt, erősen ingadoztak. Ezért a táblázatban csak az egyik, tervszerűen vett minta-sorozat eredményeit tüntettem fel. Ezek az adatok, a vizsgálatok kis száma miatt, nem tekinthetők ugyan átlag-értékeknek, nagyságrendi tájékozódásra és összehasonlításokra azonban megfelelőbbek. Az árpa-áztatóvizek összes szilárd anyag tartalma 750—2 900 mg/liter, lebegőanyag tartalma 8—90 mg/liter, az oldott szerves anyagokra jellemző oxigén fogyasztás 47—204 mg O/liter, a szervetlen izzítási maradék 420—1 256 mg/liter, klorid-ion 47—204 mg/liter között mozgott. Az értékek az áztatás előhaladásával általában csökkennek, amit azonban befolyásol az áztatás időtartama is. A gyárak által igen nagy mennyiségben használt le- és kimosóvizek, mint már láttuk két csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartozó, a gyári berendezések lemosására használt vizek az előbbiekben már felsorolt szerves anyagokkal igen erősen szennyezettek. A lemosási művelet első szakaszában vett vízminták természetesen lényegesen szennyezettebbek, mint a művelet végén. A vizek szennyezettségét már külső megjelenésük is mutatja. Erősen zavarosak, jelentős mennyiségű üledék van bennük, színük sárgás, néha barna. A vizsgált minták közül legszennyezettebbnek az erjesztő kádak mosóvize mutatkozott, melynek összes szilárd anyag tartalma, a benne levő sok élesztőtől közel 14 000 ing/liter, oxigén-fogyasztása pedig 1 110 mg O/liter volt. A mosóvíz a mosás végén itt is, csakúgy mint másutt, lényegesen tisztább (öszszes szilárd anyag tartalom 1 024 mg/liter, oxigénfogyasztás 56,0 mg O/liter), minthogy azonban e műveleteknél frakciókat elkülöníteni nem lehet, továbbfelhasználásra ezek a vizek semmiképpen sem alkalmasak, megtisztításuk pedig meglehetősen nagy berendezést igényel. Egyedüli kivétel ebben a csoportban az ászoktankok mosóvize, mely a már kierjedt folyadékkal érintkezik és ezért sokkal kevésbé szennyezett (összes szilárd alkatrész 464—472 mg/liter, oxigén-fogyasztás 19,0— 30,0 mg O/liter). Ebbe a csoportba kell sorolnunk még a szűrőmassza-mosóvizet is, melynek szennyezettsége nem sokkal különbözik az ászoktankok mosóvizekétől. Ami a többi jellemzőt illeti, a kéj) nagyjából hasonló. A legtöbb üledék az erjesztőkád vizében van (22 120 mg/liter). Ez is az elszaporodott élesztőktől származik. Az előbbinél lényegesen kevesebb, de még mindig nagy mennyiség található a hűtő-bárkák mosóvizében (690 mg/liter). Ennek anyagát a sörfőzésnél kiváló növényi anyagok és alkatelemek képezik. A csörgedezőhűtő mosóvizében érthetően a legkevesebb a lebegő-anyag, minthogy e hűtőkön a cefre csak lecsorog és komolyabb kiválás nem keletkezhet. A pH értékek ezeknél a mosóvizeknél 5,2 és 6,8 között váltakoztak, nagyjából az erjedési állapotot tükrözik vissza. A másik csoportba a letöltésnél keletkező szennyvizek tartoznak. Ezek a pasteur-kád vizének kivételével (melybe mindig kerül bele egy kevés sör az üvegek törése révén) könnyen ülepedő lebegő-anyagot tartalmaznak. A legtöbb lebegőanyag (421 mg/liter) és legtöbb oldott ásványi anyag (1 136 mg/liter) természetesen a hordómosóvízben van, melynek külsejére föld és piszok kerül, a legkevesebb, mint az szintén természetes, a pasztőr-kád vizében, mert hiszen ebben a már megmosott üvegek állanak. A többi alkotórész mennyiségét szintén a fent elmondottak határozzák meg. * Ismerve a gyárak vízháztartásában mozgó vizek és szennyvizek mennyiségét, valamint minőségét, vizsgálat tárgyává tehetjük azt, hogy hol és milyen módon van lehetőség megtakarításra. Az áttekintés megkönnyítésére az adatokat tájékoztató diagramba foglaltam (2. ábra), melyen a különféle célokra felhasznált vizek mennyiségét az adott léptékben rajzolt sávok szélessége, minőségüket a sávok vonalozása fejezi ki (6).* Az első lehetőség, amit meg kell vizsgálni a vízszükséglet csökkentése céljából, a vízveszteséségek megfogása. A veszteségek a gőz és pára formájában távozó vizektől származnak. A kazántelepek napi 1100 tonna gőzt termelnek. A gőz egy részét az áramtermelő erőgépeknél használják fel, másik részük a hűtőgépeket hajtja, végül a harmadik részt hevítésre használják. Az első kettőnél a kondenzvizeket a kazánokba visszavezetik, ugyanígy a hevítésre használt gőznek azt a részét is, melyet közvetett hevítésre használnak. A befúvásos melegítésre használt gőz természetesen nem nyerhető vissza, ez a vízmennyiség a megfelelő szennyvizeknél jelentkezik. Mindezek ellenére még lehetnek olyan helyek, ahol a nem szennyezett kondenzvíz megfogható. A kazánok vízszükséglete napi 440 m 3, holott a kazánvíz felújítására James G. V. adata és képlete (4) alapján számítva csupán 12%, tehát 130—140 m 3 kellene. (Ha a kazánok a IV. telep 8. kútjának vizét használnák, a kazánvíz felfrissítése szempontjából a helyzet kedvezőtlenebb lenne, mert 34% feltöltésre lenne szükség, ami már megközelíti a mai indokolatlan 40%-ot ; ez esetben azonban erősen csökkenthető lenne a jelenlegi vízlágyítás, ami költség-megtakarítást jelent.) A jelenlegi 60%-os recirkulálás tehát még javíthatónak látszik. Az elfolyó kondenzvizek megfogása még akkor is előnyös, ha ezek a helyi adottságok * Részletesebb adatokat lásd hivatkozott tanulmányban,
