Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Dr. Kessler Hubert: A karsztos hévforrások utánpótlásának kérdése
Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. 1J/3 A karsztos hévforrások utánpótlásának kérdése Dr. KESSLER HUBERT (.Megjegyzések Horusitzky F.: U jabb hévvízfeltárások lehetősége Budapesten e. cikkéhez.) A karsztvíz és a hévforrások eredetének, utánpótlásának kérdése évtizedes viták, nézeteltérések oka volt. A csapadék vagy juvenilis eredet hívei között egyik sem tudott álláspontja mellett tárgyilagos megfigyelések vagy méréseken alapuló számszerű adatokat felsorakoztatni, amelyek az egyik vagy másik elmélet mellett vagy ellen döntően hatottak volna. A viták ezért egyre szenvedélyesebbek lettek, az előadók gyakran letértek a tárgyilagosság útjáról és sok esetben a jobb előadókészség, a nagyobb szakmai tekintély jutott érvényre. A kérdés eldöntése ma már nemcsak elvi jelentőségű, hanem súlyosan belevág a mindennapi élet kérdéseibe, a népgazdaság érdekeibe. A különböző felfogások képviselőinek ezért a tudományos vitáknál nélkülözhetetlen tárgyilagossággal — még régebbi elveik felhagyása árán is — figyelembe kell venniök a természetes fejlődés szolgáltatta vizsgálati módszerekkel kapott adatokat, számszerű értekeket és le kell szállniok a tényekkel alá nem támasztható teóriák síkjáról. Ebben a szellemben szeretnék Horusitzky Ferenc „Ujabb hévvízfeltárási lehetőségek Budapesten" e. cikkéhez néhány megjegyzést hozzáfűzni. Horusitzky Ferenc megállapítja, hogy a budapesti hévforrások tisztán karsztvizi (vadozus) és magmatikus (juvenilis) eredetének felfogásai szélsőségesek és a források eredetét — mint középutat — a mélységbeli kőzetek által dehidrált „profundus" és karsztvizek keveredéséből származtatja, gyakorlatilag kimeríthetetlen utánpótlásukat ezért biztosítva látja és újabb hévvízfürások létesítését javasolja. Meg kell állapítanunk, hogy a csapadékeredet és a juvenilis eredet álláspontja nem egyenlő súlyú szélsőséges felfogások. A juvenilis eredetet már Weszelszky Gyula meg tudta cáfolni, de Gautier 1906-ban megjelent munkájában* is szükségét érezte, hogy elfogadhatóbb magyarázatot adjon és felállította a mélybesüllyedt kőzettömegek dehídrációja útján kiváló „profundus" víz elméletét, amire Horusitzky támaszkodik. Távol áll tőlem az, hogy ezt az álláspontot azért helytelenítsem, mert a század elejéről származik. Gautierneí kétségtelen érdemei voltak, hogy a juvenilis elméletet egy hihetőbbel, abban az időben elfogadhatóbbal pótolta. A hévvizek csapadékeredete mellett akkor nem lehetett érvekkel kiállni. A nagy vízbőség, a látszólagos állandóság, a különböző oldott alkatrészek jelenléte nagyon is ellene szólt. Rendszeres vizsgálati, mérési adatok alig voltak, hiszen még a mi világhírű, bővizű Hévizi-forrásunkról is csak néhány kezdetleges, felszíni úsztatással végzett hozammérésünk volt és a budai hévforrások rendszeres mérését is csak Papp Ferenc és munkatársai kezdték meg a harmincas években. A budai forrásoknál a csapadékkal Való összefüggést igen elmosódottá tette a Duna vízállásával való közvetlenebb összefüggés, bár Papp Ferencnek sikerült több alkalommal a csapadék hatását határozottan kimutatni és ezért fel is vetette a karsztvízzel való kapcsolatot. Egyes alkatrészek jelenléte azonban — Na, Sr, Ba, Si, Pb, Mn, Fe — határozottan mélységbeli, kristályos kőzetekből való eredetre utalt, ezért kevert eredetűnek tartotta a forrásokat. Ez az álláspont akkor (1937-ben) kétségtelenül igazolható is volt. Azóta azonban egyre több helyen indultak meg a rendszeres forráshozammérések. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben már az egész országra kiterjedő rendszeres forrásnyilvántartás folyik. 1950 óta szabatos mérésekkel vizsgálják összes jelentős forrásainkat. Megállapították az év különböző szakában hullott csapadék súlyozásának törvényszerűségét és ezzel egészen más megvilágításba kerültek a vízhozam * -VT. A. Gautier: La genése des eaux thermales. Paris 1900. és csapadék összefüggését régebben sikertelenül kutató vizsgálatok. A Mecsekben sikerült egymástól teljesen független adatok alapján ( vízgyűjtőterület nagysága : Vadász Elemér és Szabó Pál Zoltán szerint ; forráshozamok : pécsi vízmű ; csapadékadatok : Meteorológiai Intézet) a karsztos területek beszivárgási százaléka megállapításának módszerét meghatározni, majd az eljárást nagyobb területen, a Bükk-fennsíkon és az ott fakadó hideg karsztforrásoknál ellenőrizni. Az eljárás ellenőrzését kiterjesztettük olyan nagyobb területre is, ahol dehidrált vizűnek tartott meleg karsztforrások is fakadtak (Miskolc—Tapolca-i hévvíz, egri hévvizek). így is fedezte pontosan az egész Bükk karsztos felszínén beszivárgott, számos csapadékmérőállomás adatai alapján megállapított csapadék a felszínre kerülő hideg és meleg források vízmennyiségét.* A Hévízi-forrás, valamint a Keszthelyi-hegység többi, hideg karsztforrásainak vízhozamát pontosan fedezi a Keszthelyi-hegység karsztos felszínén beszivárgott csapadék, ami igazolja a Hévízi-forrás tisztán karszteredetét. Ezt egyébként Szádeczky-Kardoss Elemér már régebben, más elgondolás alapján is állította. A VITUKI végül 1954-ben feldolgozta az egész ország karsztvízmérlegét és számadatok alapján megállapította, hogy az egész ország karsztos területein — szélső esetben 13%-os eltéréssel — egyensúlyban van a karsztos felszínen beszivárgott csapadék a felszínre kerülő hideg és meleg karsztvízzel.** A budapesti hévforrások hozamát is pontosan fedezi a kiadványban körülhatárolt, kb. Solymárig terjedő 74 négyzetkilométeres karsztos felszínen beszivárgó csapadék, négyzetkilométerenkénti 8.2 lit/sec fajlagos vízszolgáltatással, ami nagyjából megfelel az ország más, hidegvizű forrásokat tápláló területein megállapított értéknek is. A hévforrások vízmennyisége tehát fedezhető a beszivárgott csapadékból. Vizsgáljuk most meg, hogyan kerültek a „profundus" eredet mellett tanúskodó elemek a hévforrásokba. Kétségtelen, hogy ezek az alkatrészek a hévforrásokban megvannak, ezt nemcsak a szakközleményekben megjelent elemzések adataiból, de a fürdők halljában kifüggesztett táblákról és a gyógyvizesüvegek címkéiről is olvashatjuk. Az ilyen, minden alkatrészre kiterjedő vegyvizsgálatok igen költségesek voltak, de megérte a fürdők és gyógyvizek üzleti érdekeltségeinek. Nem szolgálta azonban senki érdekét, hogy hasonló költséggel a hideg karsztvizeket is ilyen alapossággal elemeztesse. Csak újabban, amikor a tudományos kutatás költségei már függetlenek az üzleti érdekektől, sikerült ezt a kérdést is tisztázni. A VITUKI több olyan hideg karsztvizet elemeztetett, amelyeknek mélységbeli eredete szóba sem jöhet. Ilyenek voltak többek között a szilvásváradi Szikla- és Szalajkaforrások (6—11 C°), a miskolci vízmű hideg forrása (10 C°), a jósvafői Komlós- és Jósvaforrás (6—12 C°). A vizsgálatok a karsztvizekben általában ismeretes alkatrészeken kívül a következő, eddig ,, profundus" eredetűnek tartott elemeket mutatták ki: Na, Sr. Ba, Si, Pb, Mn, Fe, Ti, Cu, Li. Ezzel tehát megdőlt az a tétel, hogy ilyen alkatrészek csak mélységbeli vizekben lehetségesek. Ezek az elemek karsztosodé kőzetekben is megvannak, ahonnan a hideg víz kevéssé, a meleg víz erősebben kioldja. Brugger Frigyes a budai dolomitokból, nagyjából a hévforrások vízgyűjtőterületéről, tíz teljesen ép, tehát hévvíznyomoktól mentes mintát elemzett meg; többek között a következő elemeket állapította meg : Na, Sr, Ba, Si, Pb, Mn, Fe, Ti, Cu, AI, K, S. Az egyes alkatrészek mennyisége egymáshoz közel levő terüle* Kessler: A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgáai százalék megállapítása. H. K. 1954. 5—fi. ** Magyarország vízkészlete. VITUKI kiadványa.
