Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Galli László: Javaslat a geohidrológiai vizsgálatok megbízhatóságának megállapítására

126 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. Galli L.: Geohidrológia vizsgálatok megbízhatósága Oka ennek a követelménynek az, hogy éppen a szeszélyes rétegződésű területeken, a vizet jobban vezető, Járatok" mint szivárgók működnek és a tőlük jobbra-balra eső nagyobb ellenállású „szigetek" vizét fokozatosan lecsapolják. Minél tovább tart tehát a szivattyúzás, a járatok lecsapoló hatása annál jobban fog érvényesülni és a depressziós szint is mind jobban és jobban, szabályos formára fog kiegyenlítődni. A szabálytalansági tényező tehát a szivattyúzási időnek a növekedésével és a kúttól való távolsággal arányosan, a kisebb értékek felé fog eltolódni. Vizsgálataink szerint, a szivattyúzott kútban mért vízoszlop magasságának megfelelő távolságban — vajamilyen gyors eljárással, veréssel, vagy közvetlen befúrással — telepített figyelőkútrendszer és kb. 2 m-es depresszióval történő szivattyúzás —, mely nyomás alatti víznél kb. 2 óráig, szabad felszínű víznél pedig kb. 6 óráig tart — adja meg a szabálytalansági tényező leghatározottabb értékét. Áramló talajvíz a szabálytalansági tényezőt elvileg befolyásolja. Tekintettel azonban arra, hogy a talajvízszint esése, természetes viszonyok között, csak kivételes esetben és kivételes helyen, meredek domboldalon haladja meg az I = 0,002 értéket, a figyelőknlakkal közrefogott kis területen, ebből az esésből előálló magasságkülönbség olyan kicsi, hogy abban az esetben, ha a depressziókat a tényleges, tehát az eredeti lejtésű talajvízszintektől mérjük, az elkövetett hiba a szabálytalansági tényező értékében, alig jelentkezik. Nagyobb talajvízszint-esések mellett a szabálytalansági tényező a leírt módon már nem állapítható meg. Ilyen esetekben csak a talajvízszint esésének a figyelembevételével számított depreszsziós felszínhez viszonyított eltérésekből, vagy nagyobb területeken, a szivattyúzás hatására kialakuló vízfelszín, vagy piezometrikus szint vizsgálatával, az ún. depressziós anomáliák vizsgálatával lehet a rétegződés szabálytalanságára következtetnünk. Ez a következtetés azonban már a geohidrológiai értékelések más csoportjába tartozik. OflPEflEJlEHHE flOCTOBEPHOCTH rEOrMflPOJlOrilMECKHX MCCJIEAOBAHMÍÍ Jl. raAAii OöbiMHbie reoniApojionmecKiie pacwerbi II MOAejinpoBamifl noMTii 6e3 ncKJiioHeHiiH OTHOCHTCH K OAHOPOAHblM II II3OTp0nHbIM CJlOIICTOCTflM rpyHTOB. C-ie/JOBaTejlbHO, AOCTOBGpHOCTb iiccJieAOBamití c npaicTimecKOH TOMKII 3pemiH noiTii nojiHOCTbio saBiiciiT OT Toro, HacKOJibKO OAHopoíma II n30TponHa Ha AaHHOfi njiomaAii cJioncTOCTb rpyH'ra. OAHano, BBiiAy Toro, HTO iiopMajiHan cjioiicrocTb rpyH'ra (3a iiCKJUoiemieM OTAenbHbix MecTnocTeti) Ha npaKTHKe BCTpeqaeTCH B peAKiix cjiywanx, TO II niApononmecKiie npoueccbi, nponcxoAHimie B rpyHTe, MO>KHO onpeAeJiHTb 3a6jiar0BpeMeHH0 npn noMomn o6meii3BecTnbix pacieTHMx MeTOAOB ii MeTOAOB MOAejinpoBaHiin TOJibKO B OMeHb peAKiix cJiynaHx. ECJIII npn onbiTHbix 0TKam<ax, npiiMeHfleMbix 06biMH0 AJifi onpeAejieHiiH i<09(J)(J)nmieHTa (juuibTpamiii, pacriojio>KiiTb BOKpyr OTKamiBaeMoro KOJioAua Ha paBHbix pacCTOHHIIHX PJIA HAŰNIOAATEJIBIIBIX KOJIOAUEB, TORAA BO BPEMH onbiTHOil OTKamcii B cJiynae HopMajibHoií CJIOHCTOCTII rpyH'ra BO Bcex STIIX KOJiOAuax AOJOKHO rioHBJiflTbCH OAiiHaKOBan no Béniimmé Aenpeccim. CneAOBaTejibHO, ecjiii Me>KAy AeiipeccníiMii oöiiapywiiBaeTCH OTKJIOneHIie, TO OHO M0>«eT B03HIII<HyTb JIIIHIb BCJieACTBIie Hi'HopMajibHOCTn CJioiiCTOCTii rpyHTa. 3Ty HCHopMajibHOCTb M0WH0 onpeAejiiiTb TaKHce MiicJieHHO, ecJin Hanöojibiiiyio pa3H0CTb Me>i<Ay AenpeccnHMII, II3MepenHbIMII B TOT >KE MOMCHT BpeMeHII (4S Max), pa3AejiiiTb Ha BejinmiHV MaKCiiMajibHOií Aenpeccim (S Max). rioJlyMeHHblH TaKIIM 0Öpa30M K03({)(})IimieHT OTKJIOHCHIIH BO Bcex cnyiajix jiejKiiT ME>KAY OH 1.0 nojiyMaeTCH B TOM cjiynae, KorAa cjioiicrocTb hbaactch OAHOPOAHOFT II ii30Tp0nH0ií, a 1 — KORAA OHa HACTOJIBKO NEHOPMAJIBHA, HTO MOKAV' HaSJiiOAaTejibHbiMii KOJIOAUAMN He cyiuecTByeT rnApojionmecKOö CBH3II. no 3HaM6HIIHM K03(J)l})IimieHTa OTK/IOHeHIlií MO>KHO cAejiaTb aaKinoieHiie T3K>KG OTHOciiTejibHO BepoHTHOCTii npoiicuiecTBiiH OTAejibHbix niApojionmecKiix npouecCOB. flpii nccJieAOBaHiiax (jiiiiibTpamiii noA niApoTexHiiMecKiiMii coopyHceHiiHMii MOJKHO CAeJiaTb 3ai<jiioqeHiie o B03MO>KHOCTII KOHUEHTPIIPOBAHIIFL JUIHIIH TOKa, T. e. OG onacHOCTii 0ßpa30BamiH ripoSiiBaiomero poAHiiica II B03HIIKH0BCHIIH niApaBJiimecKoro II3.noMa rpyHTa, MeTOAe 3aKJiaAKii KOJioAiteB BOAonpoBOAHbix craHmiii, a B cjiyyae CHIDKCHIIH ypoBHíi rpymoBbix BOA —oripamiJibHOM BbiSope paccTOHHiiií Me>KAy KOjioAuaMn. npn iiccJieAOBaHiiJix KOSijxjiimiieHTa OTKJiOHeHiiií HaőjnoAaTejibubie KOjroAUbi CJieAver pacnojiaraTb rio B03M0XVH0CTII 6J1II3KO K OTIOmiBaeMOMy KOJIOAUy. Ha ocnoBe onbua Haußojiee AocroBepHoe 3Ha<reHiie KooijxjmMIEHTA MOWHO nojiymiTb B TOM cjiyiae, KORAA 0TI<am<a np0ii3B0AiiTCfl npn BUCOKOH Aenpeccim B TCremie icopoTKoro npoMe>i<yTKa BpeMeHii. Investigation into the Accuracy of Geohytlraiilic Measurements By L. Galli Most of the common computation methods and model studies used in soil hydraulics, are based on the assumption of homogeneous and isotropic soil conditions. Accuracy and usefulness of these methods for practical purposes depend therefore to a great extent upon the vali iity of these assumptions in the given ease. Uniform soil conditions over larger areas are to be encountered but exceptionally, hydraulic phenomena occurring below surface can therefore only rarely be predicted with reasonable accuracy by the usual computation methods, and/or model studies. If, in a pumping test carried out to determine the permeability coefficient, a number of observation wells are driven at equal distances around the test well, a drawdown of uniform magnitude will be observed in all observation wells, if the stratification of the underlying subsoils is uniform and regular. Differences in observed drawdowns are, consequently, attributable only to irregularities in stratification. In order to find a suitable numerical expression for the degree of irregularity, the maximum difference (A s max) between drawdowns obtained simultaneously is divided by the greatest drawdown measured (s max). The value of the irregularity coefficient thus obtained will always come to lie between zero and unity. Small values point to homogeneous and isotropic stratification, while by greater values an increased irregularity is indicated, until in the extreme case no hydraulic relationship whatsoever exists between individual observations. The value of the irregularity coefficient permits conclusions to be drawn as regards the probability of certain hydraulic phenomena, such as the possibility of stream line concentration in the case of percolation below hydraulic structures and the danger of piping and hydraulic soil failure. Preferable location of wells in a well field, as well as practical spacing of wells in the case of foundation work by the well-point system can also be determined. In measuring the irregularity coefficient observation wells should be driven as close as possible to the test well being pumped. Accuracy of the method will be enhanced if great drawdowns of short duration are used.