Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Galli László: Javaslat a geohidrológiai vizsgálatok megbízhatóságának megállapítására
Galli L.: Geohidroiógia vizsgálatok megbízhatósága Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. 125 rétegre ható nyomását, meg tudjuk állapítani, mert ettől függ a hidraulikus talajtörés, a buzgár képződés, vagy a belső eróziós járatrendszer kialakulásának a lehetősége. Ezek közül a folyamatok közül azonban a buzgárképződésnek és a belső eróziónak a lehetőségét teljes egészében az határozza meg, hogy a talajrétegződés mennyire homogén, mennyire tud a talajban áramló víz a kisebb ellenállású járatokban összesűrűsödni és esetleg több ilyen járat összetalálkozásánál, valahol igen nagy sebességgel a felszínre lépni. Bármilyen pontos módszerrel, számítással, kisminta vagy analógia vizsgálattal történt is tehát a műtárgy alatti szivárgások meghatározása, ha a talajrétegződés nem homogén, minden vizsgálat addig, amíg csak szabályos áramlást tud figyelembevenni, elméleti jellegű marad. A szabálytalansági tényezőlehetöséget ad azonban arra, hogy a talajrétegződés buzgár-, vagy járatképződésre való hajlamossá gánák a nagysága számszerűen is megállapítható és ezáltal a méretezés részére megfelelő biztonsági tényező felvehető legyen. Ma még nincs megfelelő gyakorlati tapasztalat arra - elméletileg pedig nem állapítható meg, hogy a különböző minőségű talajokban, a szabálytalansági tényező milyen számértéke mellett kezdődik a buzgár-, vagy járatképződés veszélye, de úgylátszik, hogyha értéke 0,5—0,6-on felül van, az eddigi síkban történő vizsgálatok eredményei-, már csak valamilyen szorzó tényező alkalmazásával lesznek felhasználhatók. Ilyen alapon valószínű, hogy az alapozási szabványainkban is szereplő Bligh— Lane— Zamarin-féle értékek a minimálisan betartandó szivárgási hosszra — minthogy ezeket az értékeket éppen a legszélsőségesebb talajokra és a legnagyobb biztonságnak az elve alapján, tapasztalati alapon állapították meg -— csak mint maximumok lesznek alkalmazhatók és a szabálytalansági tényező segítségével, kellő kísérletek után, ezekre valószínűleg könnyítések lesznek majd engedélyezhetők. 3. Felszínközeli vízvezetőrétegekre telepített vízművek vizsgálatánál Ha valamilyen vízvezető rétegsorban, a rétegek szabálytalansági tényezője nagy, kb. 0,4—0,5 értéken felüli, a réteg vízvezetőképesség szempontjából már annyira szeszélyes, hogy a területen szabályos elrendezésű kútsor gazdaságosan alig telepíthető, mert ilyen esetekben, valószínűleg csak azok a kutak fognak megfelelő mennyiségű vizet szolgáltatni, amelyek véletlenül vizvezetőbb rétegszakaszokba, „járatokba" kerülnek, de azoknak a kiépítése, amelyek az iszaposabb rétegsávokba esnek, esetleg nem is lesz érdemes. A szabálytalansági tényező megállapításával azonban a feltárásnak már az első lépéseinél tisztázható a rétegződés esetleges „járatossága", ennek alapján pedig a későbbi kúttelepítés lehetősége és így a további vizsgálatoknak a rendszere is. 4. Munkagödrök víztelenítésénél Nyíltvíztartással történő víztelenítésnél, akár rézsüvei emeltük ki a munkagödröt, akár szádfalakkal vettük körül, a víztelenítés lehetőségét mindig a talajból kilépő víz sebessége, tehát a hidraulikai adottságokon és az átlagos talajminőségen kívül, az áramvonalak összesűrűsödésének a lehetősége határozza meg. Ugyanazok a tényezők tehát, amelyeket a műtárgyak alatti szivárgások vizsgálatával kapcsolatban, már összefoglaltunk. Ezért a nyílt víztartással történő munkagödör víztelenítésnél a szabálytalansági tényezőt ugyanúgy kell figyelembevenni, mint a műtárgyak vizsgálatánál. Kutakkal történő icdajvíszint-süllyesztéseknél abban az esetben, ha a terület szeszélyes rétegződésű, tehát a szabálytalansági tényezője nagy, előfordulhat, hogy két kút között valamilyen „járaton" a víz a depresszió ellenére is a munkatérbe jut. Ezért, ha a szabálytalansági tényező a 0,2—0,3 értéket meghaladj CL, CX kúttávolságokat a számított értékhez képest csökkenteni kell. 0,6 érték feletti szabálytalansági tényező esetében pedig a víztelenítést kellő biztonsággal, csak sűrűn, 1—2 m távolságban elhelyezett kutakkal, gazdaságos módon tehát csak vacuum kutakkal lehet elvégezni. Érdemes ilyen esetekben vacuum kutakat alkalmazni még akkor is, ha a talaj minősége miatt erre szükség különben nem lenne. Természetesen olyan talajvízszint süllyesztéseknél, amelyek hosszú ideig tartanak, a talaj vízvezető járatainak a lecsapoló hatása lassan mindenütt érvényesülni fog. Ezért a kúttávolságok megállapításánál' a szabálytalansági tényező nagyságán kívül, a talajvízszint-süllyesztés idejét is minden esetben figyelembe kell venni. 5. A rétegek keletkezésénél Támpontot ad — legalább is az eddigi tapasztalatok szerint — a szabálytalansági tényező a rétegződés keletkezésének a körülményeiről is. Átlagos értékei, az eddigi kisszámú vizsgálat szerint: tengeri eredetű kavicsos homokvagy homokrétegben (pannon homok, Kalocsa) : ... 0,1—0,2 nagykiterjedésű folyóvölgyben (Sárvár) ' 0,2—0,3 teraszkavicsban (Sajóvölgy) : . . 0,3—0,4 fiatal hordalékkúpban (a Szigetköz felső rétegeiben) : . . . . 0,6—0,8 A szabálytalansági tényező a geohidrológiai vizsgálatoknál szokásos figyelőkutakkal történő próbaszivattyúzásoknál, mind a szabadfelszínű, mind pedig a nyomás alatti vizeknél, a szivattyúzások eredményeiből minden külön munka nélkül egyszerű módon meghatározható. Meghatározásához sem folyamatos,, sem hoss&adalmas szivattyúzás nem szükséges. Lényege azonban a vizsgálatoknak az, hogy a figyelőkutak a kút körül minél kisebb sugarú körön legyenek telepítve és a számításhoz felhasznált depressziós értékek nagy depreszszióval történő, rövid szivattyúzásból származzanak.
