Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Frank Melanie: Az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet feladata és munkája

Frank M.: Öntözési és Talaj javítási Kutató Intézet munkája Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—i. sz. 85 kérdéseknek kutatásával foglalkozott, amelyek az öntözés nélküli termelésnél vagy egyáltalában mem jelentkeznek, vagy az öntözéses termelésnél egészen más követelményeket támasztanak, mint a száraz gazdálkodásnál. E kérdések közül első helyen áll maga az öntözés. Az öntözés módjával, annak technikai keresztülvitelével a kultúrtechnikai osztály munkásságának tárgyalásánál már foglalkoztam. A növénytermelési osztályra hárult a növények vízigényének, az öntözés idejének és az adagolandó vízmennyiségnek megállapítása. A növények vízigényének kutatásával már az Intézet létesítése előtt a kisújszállási Növény- és Talajélettani Kísérleti Állomás keretében, sőt a statikai vízigénnyel — amely az egyes növények számára legkedvezőbb víz- és levegőarányt fejezi ki — azt megelőzőleg a soproni Növénytani Intézetben foglalkoztunk. Ezután meghatároztuk a legfontosabb mező- és kertgazdasági növények dinamikai vízigényét. A dinamikai vízigény, valamint a növényeknek a vízellátással szembeni kritikus időpontjai ismeretében állapítottuk meg az öntözések idejét. Az öntözéssel biztosítható nagyobb terméshez bőségesebb tápanyagellátásról is gondoskodnunk kell. A tápanyagok, elsősorban pedig a szervetlen trágyák érvényesülése messzemenően függ a talaj nedvességi állapotától, tehát a tápanyagellátás és a vízfogyasztás között szoros kölcsönhatás áll fenn. Éppen ezért a növényeknek az egyes fejlődési fázisokban megkívánt tápanyag ellátásával, azaz a tenyészidő alatt adott kiegészítő trágyázásokkal, részletesen foglalkozott az osztály. A bőségesebb víz és tápanyagellátás lehetővé teszi a tenyészterület csökkentését, vagyis az egységnyi területre eső növényegyedek számának növelését olyan mértékig, ameddig a növények fényigénye azt megengedi. Fontos kérdése az öntözőgazdaságoknak a megfelelő talajművelés. E téren kísérleteink az előihántós eke és az altalajlazító eke munkájára szorítkoztak. A tartósan morzsalékos talajszerkezet előállítása és fenntartása az öntözéses növénytermelésnél nagy jelentőségű, miután csak jó szerkezetű talajban biztosítható a víz és a levegő megfelelő aránya. Éppen ezért az Intézet kísérleti gazdaságainak mindegyikébe a herefüves vetésforgót vezettük be. Öntözéses gazdálkodásnál igen fontos a fajta helyes megválasztása, illetőleg az öntözéses termelésre alkalmas új fajták nemesítése. 1950 óta számos hazai és külföldi fajjal és fajtával végeztünk összehasonlító kísérleteket és ezeknek alapján kiválasztottuk a rendelkezésre álló fajták közül azokat, amelyek az öntözést legjobban meghálálják. Egyidejűleg új fajták előállítását, illetőleg nemesítését is megkezdte a növénynemesítő csoport. Öntözött területeink legnagyobb részén rizst termelünk. A rizstermesztés agrotechnikai kérdései közül foglalkoztunk a legkedvezőbb vetőmagmennyiség megállapításával, a vetés módjával és a trágyázás kérdésével. Megállapítottuk, hogy a tenyészidő alatt adott műtrágyázással sokkal nagyobb hatást lehet elérni, mint a vetés előtt adott műtrágyákkal. Réti agyag talajon különösen a nitrogén műtrágyával emelhetjük a termésmennyiséget. Fajtaösszehasonlító kísérleteink eredményeképpen négy olyan külföldi fajtát találtunk, amelyek a rizs barnulásos betegségével szemben ellenállóak. Ezek a Precoce Allorio és az Agostano nevű olasz fajták, valamint két román fajta. Ezeknek elszaporítását is megkezdtük. Foglalkoztunk az időszakosan árasztott rizstenmesztéssel is. Az évelő szálastakarmányok terén legelső feladatunknak az öntözésre legalkalmasabb herefüves keverékek megállapítását és nagyüzemi agrotechnikájának kidolgozását tartottuk. Ezzel a témával Nagy Zoltán foglalkozott. Eredményei a gyakorlatnak átadhatók. Nagyüzemileg is elérte a holdanként 101 q-s szénatermést. Kidolgozta a fűmagvak öntözéses termesztését is. Az eredményeikből csupán a szálkásper je magtermesztési kísérletet említem meg, amelynél nyárvégi telepítéssel a következő évben kat. holdanként 10 q-s magtermést ért el. Az egyéves takarmánynövények öntözéses termesztése terén elért eredményeinkből a cukorcirok kísérleteinket emelem ki, amelyek a kisújszállási kísérleti telepen 480 q/kh zöldtömeget, a szarvasi gazdaságban pedig kanadai származású barnabugájú fajtával 58,9 q/kh magtermést adtak. A kukorica öntözéses termesztésénél a tenyészterület helyes megválasztása rendkívül fontos. Egyik növénynél sem növelhető a területegységre eső tőszám olyan mértékben, mint a kukoricánál, amelynél a tőszám mintegy megkétszerezhető. Öntözést megháláló fajtával, célszerűen megválasztott tenyészterülettel, továbbá szerves és tenyészidő alatti kiegészítő trágyázással, valamint megfelelő időben, menynyiségben és módon végzett öntözéssel kat. holdanként 65 q csöves kukoricatermést ért el — még sekély termőrétegű talajon is — dr. Hank Olivér. Takarmányrépából a legmegfelelőbb kísérleti kezeléssel 840 q, cukorrépából 440 q gyökértenmést sikerült betakarítani. Ugyancsak ő dolgozta ki a kalászosok öntözéses termelését, amelynek főleg sekély termőrétegű talajokon van nagyobb jelentősége. A magrépa öntözéses agrotechnikáját Komor Lajos a sopronhorpácsi Intézet munkatársa dolgozta ki. Három évi átlagtermése 20 q cukorrépa mag volt. Az öntözéses termelésbe különös fontosságú másodtermények agrotechnikájával Mihályfalvy István foglalkozott. A terméseredményeiből megemlítem a 200 q/kh-as kukoricacsalamádét, a 28 q/kh-as csöves kukoricát és a zöldtrágyának vetett napraforgót, amely a gyö-