Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Cziráky József: Thermálvizeink hasznoítása

60 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Cziráky J.: Termálvizeink hasznosítása gyűlésen ismertette. A táblázatban szereplő, tonna/óra értékben megadott szénegyenértéket a következő formulával számítottuk ki: T t Sz

e = ^ Q SZ-T) ahol T — a termálvíz hőmérséklete t = az a hőmérséklet, amelyre a termálvíz a felhasználás során általában lehűthető. (Ezt az értéket számításainkban 10 C°-nak választottuk) Q = vízhozam sz = 4000 kalóriájú szén 17 = 60%-os hatásfok. A vízfelhasználási százalékokat a vízhozam és a felhasznált termálvízmennyiség összevetéséből kaptuk. Mivel legtöbb felhasználási helyen a téli és nyári felhasználás lényegesen különbözik, a kettőt különválasztottuk. A termálvízzel feltörő gázhozamot megfelelő készülék hiányában nem mértük, csak a helyszínen közölt adatokból állapítottuk meg hozzávetőleg a felhasználás mértékét. Végeredményként megállapíthatjuk, hogy jelenleg a táblázatban szereplő termálvizű források és artézi kutak 28,81 tonna/óra, vagyis mintegy 700 tonna/nap mennyiségű szénnel egyenértékű hasznosítható hőenergiát tartalmaznak. Ennek nyáron 39%-át, télen pedig 57%-át nem hasznosítják, így hatalmas mennyiségű energia vész el évente. Szükséges tehát, hogy a kárba vesző hőenergiát megfelelő berendezésekkel mielőbb felhasználjuk. Olajkutatás során előfordul, hogy olaj- és gáztermelés szempontjából meddő fúrásból termális gyógyvíz tör fel. Kívánatos, hogy ezeket a kutakat megfelelő kiképzéssel termálvíztermelésre használjuk fel. A közlemény csak az első lépést jelenti termálvizeink hasznosításának feldolgozásához, mert fűtéstechnikailag kb. 40 C°-ig vehetjük a feltörő vizeket figyelembe, melegvízellátásra pedig még alacsonyabb hőmérsékletű vizeket is felhasználhatunk. Köszönetet mondunk a Műszaki Egyetem Ásvány-és Földtani Tanszékén, a Fűtéstechnikai Gazdasági Irodában és a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalatánál dolgozó munkatársaknak segítségükért. Az eddig elért eredmények reményt nyújtanak arra, hogy a további együttműködés is hasznos és eredményes lesz népünk jólétének emeléséhez. IRODALOM [l.J Varga I. György: Budapest távfűtése hévforrásokkal. Hidr. Közi. 1940. p. 90. [2.] Pávai Vajna Ferenc: Termeljük ki a magyar föld kincseit. Földt. Ért. 1937. II. évf. 1. sz. [3.] Pávai Vajna Ferenc: Üj energiaforrás. Bány. és Koh. Lapok 1928. [4.] Pávai Vajna Ferenc: A hőenergia bányászatáról. Term. Tud. Közi. 1931. 63. k. p. 349. [5.] Veress Béla: A hajdúszoboszlói hőforrások hasznosítása. Debrecen, 1942. [6.] Pattantyús A. Géza: A hajdúszoboszlói gázos gyógyvizes kút értékesítésével kapcsolatos mérnöki feladatokról. Különlenyomat 1926. [7.] Horusitzky Henrik: A szolnoki artézi kút geológiai szelvénye és ásványvizének vegyi összetétele. Hidr. Közi. 1929. p. 5. [8.] Papp Ferenc: Les eaux medicinales de la Hongrie. Hidr. Közi. 1949. pp. 157, 295. 19.] Cziráky József: Adatok három budapesti artézi kút termálvizének hozam- és hőmérsékletméréséhez, valamint felhasználásához. Hidr. Közi 1953. p. 91. [10.] Papp Ferenc: Az ország gyógyvíz- és gyógyforrásvizsgálatainak újabb tudományos eredményei. M. T. A. Műsz. Tud. Oszt. Közleményei 1952. V. k. 4. sz. Üj vízügyi folyóirat Csehszlovákiában. A Szlovák Tudományos Akadémia kiadásában „Vodohospodársky Casopis" (Vízgazdálkodási Folyóirat) című új folyóirat indult. A folyóirat sokmindenben a mi „Vízügyi Közleményeinkre" emlékeztet. A vízgazdálkodás tudományos, kutató és gyakorlati szakemberei szócsövének szánták és feladata Szlovákia időszerű vízgazdálkodási kérdéseinek megoldásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati tanulmányok közlése, Elsősorban hidrológiai, hidrotechnikai és talajjavítási kérdésekkel foglalkozik, de találunk benne anyagot a szennyvíztisztítás, ipari vízellátás és az ipari szennyvizek hasznosításának tárgyköréből is. Hozzánk eddig a folyóirat két száma érkezett. Az 1953. évi 1—2. összevont szám 150 oldal terjedelmű. Ebben bennünket közelebbről Fekete S. ,.A klimatikus párolgás térbeni és időbeni megoszlása Szlovákiában", Zajicek V. „A Vágmellék talajvizei a vízilétesítmények megépítése előtt és utáni időszakokban" és Nikitin K. „A pedológiai jelenségek hatása a Felső-Csallóköz szivárgási szintjeire" című tanulmány érdekel. Az 1954. évi 1. számból hazai szemmel Fekete S.: „A széltörőkkel kapcsolatos első tapasztalatok Szlovákiában", Szolgay—Náther: „A Duna hordalékviszonyai tanulmányozásának néhány megállapítása" és FarskyPeter: „A barázdás öntözés vizsgálatának kérdése" című tanulmány látszik különösebben érdekesnek. Nagy örömmel üdvözöljük testvéri szomszédunk új, tudományos folyóiratát és biztosra vesszük, hogy ez a lap is előbbre viszi majd a tudomány művelését és az egymásfautalt népek szoros összefogását és fejlődését. Csehidi Géza