Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Rónai András: A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talajviszonyai

231)i Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. Dr. Rónai A.: Nyírség, Hajdúság, Hortobágy talajvízviszonyai „ mO Bolmozujvoros 8 2 tsz I 88,9 1936 1937 1938 1939 1940 1941 W42 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 I XI XI XI XI XI XI XI X I XI XI XI XI XI XI XI XI X Hajdú- _ m0 böszörmény 52 2 lat 122,5 6 L—< — NN: ! • , , S. m0 Hojdononas 54 2 tszt 96,9 Hajdú- _ m0 szoboszlá 55 2 Iszl 96,6 c 10. ábra. A talajvíz ingadozása a hajdúsági VITUKI kutakban hullám kezdetét 1939 őszére tehetjük országszerte, tetőzését • 1941 tavaszának végére. A talajvíz árhullám mindenütt átnyúlik 1942. évre, egyes helyeken ebben az évben kulminál. Azok a különbségek, amelyek az emelkedési hullám kezdetében, tetőzésében, elvonulásában jelentkeznek, némi támpontot adnak a talajvíz táplálkozására és felszínalatti áramlásaira. Az első figyelemre méltó jelenség, hogy a talajvízállás kulminációs évei nem esnek egybe az évi csapadék legnagyobb értékeivel, hanem követik azokat egy-két évi eltolódással. A budapesti meteorológiai állomáson az 1937-es év csapadéka ugrik ki messze a 100 éves idősor adatai fölé. Az 1939. és 1940. években szintén átlagon felüli volt csapadékmennyisége, 1941 és 1942-ben a csapadék a sok évi közepesnél kevesebb volt. A Dunántúl egyéb helyein hasonló a helyzet. Az Alföldön az 1940-es év mutatkozik legcsapadékosabbnak, Debrecen környékén 1941. is erősen csapadékos, valamivel meg is haladja az előző évit. 1942 mindenütt átlagos, vagy átlagon aluli csapadékosságot mutat. Az észak-alföldi terület hegypereme is 1936-tól 1940-ig kapott sok esőt és havat, 1941-ben és 1942-ben már átlagon alulit. Az ország területén kívül lehullott csapadék időbeli alakulását mutatják a hozzánk érkező folyók. A Tisza folyó Vásárosnaménynél 1941. évben hozott legtöbb vizet (820 m

3/s) az 1930-tól 1953. évig eltelt idő alatt ; az 1942. évi vízhozam (406 m

3/s) az átlagoshoz állt közel. Tokajnális a maximális vízszállítás éve 1941 volt (1028 m

3/s), 1942-ben ott is közepes vízmennyiség (538 m

3/s) vonult le. A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy területén a talajvízjáték a következőképpen alakult. A Szamos-Kraszna-Tiszaközén 1939 őszén és telén is alacsony a talajvízállás. 1940 tavaszán indul gyors emelkedésnek, de az év nyarán még csak kb. fele értékét éri el az 1941-es emelkedésnek. 1941 májusában tetőzik a talajvízállás, de az 1942 márciusi vízállás ezt a magas értéket egészen megközelíti. 1942 júniusától gyors apadás mutatkozik és az év végén a talajvíztükör az átlagos nívó közelében van. A Tiszavölgy északi szakaszán a Bodrogköz mentén az a különbség az előzően ismertetett helyzettel szemben, hogy az 1940. év tavaszi magas talaj vízállása már megközelíti az 1941. évi maximális nívót és az 1942. évi nyáreleji vízállás szintje elég jelentősen elmarad az előző két év mögött. Meg kell jegyezni, hogy ez a helyzet a Tisza keskeny völgyére vonatkozik, a Nyirség E-i szélén, ahol mindenütt közel vagyunk a Tiszához. A Nyírség talaj vízkutjaiban 1942 tavaszának talavízszintje a legmagasabb, azt megközelíti, vagy eléri az 1941. évi szint és elmarad tőlük 1940. év júliusi magas vize. A 3 év értékei sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint a környező területeken és az alacsony évszakos ingadozásnak megfelelően a 3 év magas vízállása egyetlen késleltetett és kumulálódó nagy hullámként jelentkezik. A Hajdúság magas lösztábláján a talajvízkutak vize még kifejezettebben 1942 nyarán tetőzik. A lökésszerű emelkedés itt is 1940 tavaszán indul, az 1940. és 1941. évi értékek azonban jelentősen elmaradnak az 1942. évitől. A Hortobágy területén és a vele szomszédos nagy jelenkori ártereken a folyó közelében és a lapos, vízjárta helyeken élénk indagozással már az 1940. évi nyári talajvízszint magasra emelkedett és nem sokkal múlták felül ezt a szintet az 1941. és 1942. évi tetőzések. Távolabb a folyótól és magasabb helyeken eltolódást találunk 1942. javára. Az 1941. és 1942-es magas talajvíz jelentősen felülmúlja az 1940. évit és az 1942-es közel áll az 1941. évihez, esetleg meghaladja azt. Ha a hosszú évsor legalacsonyabb talajvízállását 0,00 szintnek vesszük, a legmagasabb vízállást pedig 100%-osnak és az 1941—1942. évi árhullámot negyedévenként százalékban fejezzük ki, jó összehasonlítási alapot kapunk a talajvízemelkedés és süllyedés hullámvonalának tanulmá-