Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Dr. Darnay Béla: Mióta használják gyógyfürdőnek a keszthelyi hévizet?

Bélteky L.: Vízszerzés kismélységű kutakból Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. 5Jf5 hozamoknak a csapadékkal vagy pedig a vízfolyásokkal való összefüggése könnyebben megállapítható. Ha felismertük ezeket az előnyöket, akkor azt is tudnunk kell, hogy a talajfelszín közelében nem mindig vannak durva szemcséjű rétegek, sőt hazánk területén túlnyomóan finomabb szemcséjű rétegek jelentkeznek többször. A durvaszemcséjű víztartók termelési lehetőségeinek kidolgozása után foglalkoznunk kell tehát a felszínközeli finom szemcséjű vízadórétegek termelési kérdéseivel is, az előbb ismertetett gazdasági és hidrológiai előnyök alapján. A 3. és 4. ábrákon a bemerülő termelőcsöves kutak régi és modernebb formáit mutatjuk be. Itt nincsen szűrőszerkezet, hanem úgy készül a kút, hogy egy nagyobb átmérőjű csövet bepréselnek a vízadóréteg fölötti agyagrétegbe úgy, hogy a csősaru 10 cm-rel az agyagréteg feküszintje fölött maradjon. Ilyen módon elvileg egy köralakú üreg keletkezik a csősaru alatt és ennek az üregnek a felülete adja le a vizet a kút felé. Pl. egy 4 m átmérőjű üreg felülete mintegy 12 m

2. Ha meggondoljuk, hogy egy méter hosszú 159 mm 0-jü cső szűrőfelülete 0,5 m

2, akkor megállapíthatjuk, hogy a kiüregelt felület 24 m vastag vízadórétegnek felel meg. A 4. ábra olyan kutat mutat be, ahol a fedőagyagréteg beomlásá ellen kavicsszórással védekeznek és ebbe szűrőszerkezetet helyeznek el. A finomszemcséjű és sekély mélységű vízadórétegekből való vízkivétel sokkal problematikusabb, ha fedőréteg nincsen. Ebben az esetben az Illés György által javaslatba hozott galéria alkalmazható, de meg kellene kísérelni, hogy mesterséges talajszilárdítási eljárással kialakított fedőréteg alól termeljünk ki vizet a 3. és 4. ábrán ismertetett módon. A homokliszt rétegek mesterséges szilárdítása még nehézségekbe ütközik, azonban 100—1?0 m

2 fedőrétegkialakítás és a kútkészítés mintegy 000.— Ft költsége még mindig gazdaságosnak látszik siker esetén, ha meggondoljuk, hogy már 100 m mély fúrás elkészítése is csaknem kétszer ennyibe kerül. MIÓTA HASZNÁLJÁK GYÓGYFÜRDŐNEK A KESZTHELYI HÉVIZET? Erre a fogas kérdésre az évszázadok zivataraiban elpusztult, vagy esetleg még manapság is valahol lappangó levéltári és egyéb tárgyi bizonyítékok vagy adatok hiányában, nem könnyű a felelet. Első okleveles említése 1328-ból való, amikor a Szent-AndrásPáh (a későbbi Hévízszentandrás, ma: „Hévíz") határjárásánál „locus vulgariter" Heuvyz dictus"-nak írják, amikor tehát, az eddig és még följebb is — Karmacs-Vindornyafok irányában — felnyúló Balaton vizétől elöntött területen, még nem igen alakulhatott ki ezen a vizes mocsaras felszínen Hévizünk későbbi forrástó jellege, hanem ezért egyszerűen csak „locus"nak, Hővíz-Hévíz nevű helynek írták akkoriban. Vizét azonban már ekkorában, ha esetleg másra nem is, de legalább is bőrpáholásra használták az ittlakó bőrcserzők (pellipari), vagyis az itt kilenc-féle Páh-nevű faluban letelepedett zalai várnépek. 1328-tól 1589-ig, a Gebrhard orvos-féle állítólagos de éppenséggel nem bizonyos említésén kívül, a 18. század közepéig: Dr. Szláby, zalamegyei főorvos kéziratos, levélszerű alig egy oldalra terjedő írásáig nem is tudtunk Hévízről semmit sem, egészen Babócsay Józsefnek 1798-ban megjelent „Bolgog Zala vármegye keszthelyi Hévizedről" c., ritka értékes könyvecskéjének megjelenéséig. Most azonban egy igen értékes adatot találtam Takáts Sándornak „A török hódoltság korából" c. kiváló könyvében (p. 451, 455.) 1577-ből'. Ugyanis Tengöldi Bornemissza János, kanizsai kiváló kapitányról szóló tanulmányában, azt írja Takáts S., hogy a kapitány egyetlen leányának, Annának, Batthány István csákányi várkapitánnyal kötött esküvője — lakodalma után hamarosan, 1577. márc. 24-én, egy szokatlan nagy tavaszi viharos éjjelen, villám csapott Kanizsa várának puskaporos tornyába, ami azután szörnyű pusztulást okozott. Ebben odaveszett Bornamissza felesége, leánya, ifjú veje, sőt egész háznépe is, de magát Bornemisszát, még élve tudták kiásni katonái a kőhalmaz alól. A reá hullott kövek azonban összevissza zúzták őt és a csontjait is megtörték. Április 2-dikáig azonban annyira magához tért, hogy ekkor már levelet írhatott a fővezérnek, Ernő főhercegnek, amelyben segítségét kéri. Ugyanis Bornemissza igen súlyos bajához még az is járult, hogy Kanizsán nem lévén orvos (!), Bornemissza ott nem gyógyíttathatta magát. Ezért így ír a főhercegnek: „Fölségednek könyörgök, mint kegyelmes uramnak, fölséged adna szabadságot, hogy mehetnék el valahová, hon magamnak orvoát találnék, vagy hévízben doktoroknál (!!) Addig vicehadnagyomat (t. i. Kápra Ferencet) itt hagyom, ki az fölséged hadnagyaival úgy viseli gondját az fölséged házának, mintha én magam itt laknék. Semmi fogyatkozása nem leszen." Szegény jó Bornemissza azonban hiába könyörgött, hiába kéredzkedett a közelfekvő Hévízre .magát gyógyíttatni, ez aligha sikerült neki. Mert bár a napról-napra vár halála ugyan aligha következett be egyhamar, mégis azt, hogy eljutott-e Hévízre, hogy az ottani orvosokkal gyógyíttathassa magát, nem tudjuk. Megdöbbentő adat, hol a halál torkában fekvő Kanizsa várában ezen időkben egyetlen egy orvos sem volt. Tény azonban, hogy Bornemissza tragikus esetéből értesülünk először arról, hogy a Kanizsához nem messze fekvő Hévízen, már az ő idjében, 1577-ben gyógyfürdő volt, ahol a betegek, súlyosan sebesültek — orvost — doktorokat is találhattak! Ez az adat tehát Hévíz gyógyfürdő évszázadokra kiterjedő történetében új, és így balneológiailag is nagyfontosságú! Dr. Darnay (Dornyay) Béla