Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Sztankóczy Imre: Mintakutak kivitelezésének feltételei

5^6 Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. *sz. Az Ivóvízellátási Ankét előadássorozatának lezárásául közöljük ezt a dolgozatot, melyben a szerző a tájegységeknek mintakutakkal történő jellemzésével, a mintakutak speciális kiviteli módjaival és a mintakutak alapján történő gazdaságossági vizsgálatokkal foglalkozik. Mintakutak kivitelezésének feltételei

1 S Z T A N K Ó C Z Y IMSE A mintakút olyan vízszerző berendezés, amely egy-egy vidék fúrott kutakra telepített vízellátásának kivitelezésére jellemző. Ez a meghatározás tulajdonképpen felöleli az egész előadás témáját, mert nem kell mást tenni, mint fejtegetni azt, hogy 1. mit jelent az, hogy „egy-egy vidék'', 2. a kivitelezés kérdését, 3. és azt, hogy hogyan jellemző a mintakút a vízellátás kivitelezésére. A vidék, azaz tájegység fogalma

2 Annak a kérdésnek a tisztázására, hogy mit jelent a mintakút szempontjából az „egyegy vidék" fogalma, fel kell elevenítenünk azt, hogy milyenek és hogyan fekszenek a vízadórétegek, milyen területet foglalnak össze, mint hidrológiai tájegységet, azaz olyan területet, amelyen belül a vizsgált vízadó rétegek hidrológiai viszonyai azonosak. Meg kell vizsgálnunk, hogy az azonos hidrológiai viszonyok gyakorlatilag milyen nagy területen fordulnak elő. A tájegység fogalma ugyanis akkor alkalmazható célszerűen, hogyha aránylag nagyobb terület hidrológiai jellemzését adja. Ha a tájegység előbbeni értelmezésével kis részekre bontanánk fel az ország területét, úgy a gyakorlat számára rendszerünk alkalmatlanná válnék. A jelenlegi nagyobb síkságaink nagy részben úgy keletkeztek, hogy az idősebb táblák lesüllyedése következtében keletkező mélyedéseket feltöltötte a környező hegyekből az erózió által termelt törmelékes anyag. Az őskőzetekre így telepedtek rá az üledékes kőzetek, melyeknek durvaszemcséjű rétegeibe ma fúrott kútjainkat telepítjük. Dr. Sümeahy szerint például a magyar medencét teljes egészében harmadkori, a felső részében főleg pannon üledék töltötte ki. A pannon után a levantikumban az Alföld északi, középső és déli részét különböző irányú törések érték, melyek mentén a pannon tábla különböző nagyságú részekre darabolódott fel. Az északkeleti részeken ezek a feldarabolt táb1 A Magyar Hidrológiai Társaság 1954. február 26 —27-én tartott „Vízellátási Ankét"-ján elhangzott előadás. - Ugyanezen az ankéton hangzott el dr. Schmidt Eligiusz már közölt előadása, melyben a tájegység szót a mostanival rokon, de nem teljesen egyező fogalom meghatározására használta. Ennek a nomenklatúra kérdésnek eldöntése a jövőben okvetlenül szükséges feladat. (Szerk.) larészek különböző mértékben lesüllyedtek és/ helyet adtak a környező hegyek felől lezúduló vizek által szállított törmelékes képződményeknek. Minél nagyobb hozamú és sebességű volt az a vízfolyás, ami a mélyedéseket feltöltő anyagot szállította, annál durvább szemcséjű az az anyag, amit szállított és leülepített. Ahol kisebb volt a sebesség, csak kisebb szemcséjű anyagot volt képes magával ragadni és leülepíteni. Nem lehet kétséges, hogy a telepítendő kutak kijelölése alkalmával a minél nagyobb vízhozam érdekében akkor jártunk szerencsével, ha a fúrás a kivitelezés folyamán a nagysebességű vízáramban ülepedett durvaszemű rétegeket harántolta. Annak elenére, hogy a tájegységek szempontjából mind a durva, mind a finomszemcsés törmelékes kőzetek azonos egységen belül lehetnek, — hiszen azonosak a szintek, a geológiai korok stb. — a gyakorlati vízellátás szempontjából bennünket elsősorban csakis a durvaszemcséjű részek érdekelnek, mert ezeken találhatunk kútjaink számára kedvező hidrológiai viszonyokat. Fúrásokkal, feltárásokkal, geológiai és hidrológiai vizsgálatokkal igyekszünk megtalálni az azonos szemcseszerkezetű rétegek települési irányait. Az ilyen azonos rétegek felszínre vetített területét fogadhatjuk el tájegységül a mintakutak telepítése szempontjából. Az üledékes kőzetek közül a mészkő és dolomit ú. n. karsztterületeinek nagyságrendjét a geológiai felvételekből ismerjük és tudjuk, hogy gyakran hatalmas területek elfogadhatók tájegységül. A tájegységet nem bontaná fel az az esetleges felosztás, amit a karsztvidékekre vonatkozólag a hegyszerkezeti viszonyok alapján létrejött vízválasztók szerinti, vagy pedig a víztermelő berendezések kiviteli módja szerinti tagozódás jelenthet. A tájegység és mintakutak problémájának az az érdekessége, hogy amíg a karsztoknál ismeretes a tájegység, ugyanakkor változó, azaz nem ismeretes a vízszerző berendezés, vagyis a mintakút. A törmelékes kőzeteknél éppen fordított a helyzet, mert ha egy fúrással feltártunk egy nagyporozitású réteget, akkor meg kell hozzá keresnünk a tájegységet. A karsztvízkutatásnál tehát az ismert tájegységen belül a külszíni viszonyokhoz mért leggazdaságosabb vízszerző berendezés keresendő, míg a törmelékes kőzeteknél a kutatásnak az a feladata, hogy a már fúrásokkal, vagy más feltárá-