Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Jaczó Imre: Hasvízkórmentes népesítőanyag biztosítása újonnan létesítendő pontyos tógazdaságaink számára

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 9S LIMNOLÖGIA Hasvízkórmentes népesítőanyag biztosítása újonnan létesítendő pontyos tógazdaságaink számára DR. JACZŐ IMRE Hazánk ha l termelésének nagymértékű fokozása során a közeli években több ezer kat. hold területen új ponty os -tógaz das ágo k .létesülnek. E tógazdaságokat létesülésük sorrendjében fokozatosan népesítő . anyaggal kell ellátni, hogy ezek a termelésbe bevont új területek gazdaságilag az első évtől kezdve jól kihasználhatók legyenek. Ezért szükség vain arra, hogy e területek népesítésére szolgáló tenyész halanyagot (anyahalak és ivadékok) már idejében biztosítsuk, illetve ennek biztosítására a szükséges intézkedéseket időben megtegyük. Hazánk pontyállományát évről évre nagymértékben megritkítja a járványos hasvízkór -és olyan nagymértékű .pusztításokat is okoz, mely kiesés komolyan gátolja vagy legalább is nagy mértékben megnehezíti pontyos tógazdaságaink tervszerű intenzív termelését. Ez a pontybetegség annyira elterjedt, hogy ma már alig van olyan tógazdaság, mely ne volna e járvány kórokozóival fertőzve. Azt lehet mondani, hogy ma már csak néhány, más tógazdaságtól >rávolabbfekvő kisebb tógazdaságunk van, mely mentes ettől a veszedelmes járványtól. Mivel e betegség igen nagy károkat tud okozni, kézenfekvő, hogy ezt minden eszközzel távol kell tartanunk az új, még fertőzésmentes tavainktól és mivel e betegség fertőző és a fertőző csírák a halakban, a tó vizében, iszapjában istb. hosszú ideig életképesek maradnak a jelenleg már fertőzött tógazdaságok halállománya nem lesz alkalmas arra, hogy ezekből népesítsük be az újonnan létesített tavainkat, a fertőzésmentes kis tógazdaságok pedig kiskapacitásúak, tehát nem alkalmasak arra, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű tönyészanyagot termelhessenek vagy pedig nem rendelkeznek kiváló minőségű, nagy gazdasági értékű törzsállománnyal. Ezek a meggondolások késztetnek arra, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét: már most időszerű, sőt majdnem késő e kérdéssel foglalkozni. Az újonnan létesítendő tógazdaságokban, mivel a kellő minőségű népesítő anyag neon áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre, a kétéves üzem bevezetését javasolom és ezt az üzemeltetést mindaddig kell folytatni, míg a hároméves üzemhez nélkülözhetetlen nyújtott kétéves ivadékot nem lehet a megfelelő menynyiségben helyileg előállítani. A tavakat kétéves üzem esetén leggazdaságosabban vegyes népesítéssel lehet kihasználni, vagyis amikor a tavakat a pontyok hizlalásán kívül ivadéknevelésre is felhasználják és így a két pontykorosztály (az 1-ső nyanais és a 2-nyaras ivadék) a rendelkezésre álló természetes táplálékot helyes népesítés mellett a legnagyobb százalékban használja fel testének felépítésére. Tehát az újonnan létesített tógazdaságok üzemeltetéséhez az elsőnyaras ' ivadékot adó pontyanyákra (1V :2 c? ivararányban) és már az első évijen a pontyhizlalás céljait szolgáló egyéves pontyivadékra van szükség. Az elsőnyaras fertőzésmentes ivadék biztosítása a legelső feladat, melyet meg kell oldani. Ennek módszere az, hogy ki kell kutatnunk már most azokat a biztosain fertőzésmentes tógazdaságokat, melyek még vannak hazánkban. Ha ezekben a tógazdaságokban szükséglet szerint, évekre előre a leggondosabb kiválogatás és a legoptimálisabb tartási viszonyok között, súlypontosan anyanevelést állítanak be, elérik, hogy nemcsak biztosan fertőzésmentes kiinduló anyagot, hanem igen jó gazdasági tulajdonságokkal rendelkező nemes pontyanyagot nyernek az újonnan létesített jó természetes hozammal rendelkező („szűz") tógazdaságaink, vagy tavaink számára. ^Izekben a kijelölt tógazdaságokban az anyanevelést a legnagyobb tervszerűség jellemezze és sziiséges, hogy itt ne a piaci hal termelésén, hanem az esetleg nagyobb önköltséggel történő anyanevelésen legyen a hangsúly. Szükséges, hogy az itt nevelt anyákat törzskönyvezzék és így azok származása a későbbi idők során is megállapítható legyen. Szükséges, hogy az anyanevelés isoráin a haladó szovjet biológiai módszereknek megfelelően a továbbtenyésztésre szánt anyákat a legjobb és legmegfelelőbb tartási és ápolási viszonyok között neveljék, hogv módjukban álljon a legértékesebb gazdasági tulajdonságaikat, mint amilyenek a gyors növekedés, kiváló takarmányértékesítés, ellenállóképesiség stb. magukban kifejleszteniök. Szem előtt kell tartanunk az anyanevelés során a nemek megfelelő arányát, ami azt jelenti, hogy legalább kétszer annyi tejes anyahalat kell felnevelnünk, mint amennyi az ikrás szükséglet. Az anyahal szükséglet számszerű adata a termelésbe bevont tóterületek nagyságától függ és erre a tógazdáknak máitöbb évtizedes tapasztalat során kialakult gyakorlata van. Másik módszer az lenne, hogy az elsőnyaras ivadékot nagy természetes vizünkről, a Balatonról, biztosítsuk olymódon, hogy a