Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Trummer Árpád: A belvízlevezetés korszerű megoldásáról

Trummer Á.: A belvízlevezetés korszerű megoldása Hicnoiogiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. Jf95 kekkel kifejezve a levezetendő vízréteg magassága 191 — 60 — 80 — 51 mm. Ez csak 6%-kal tér el a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium XIII. főosztálya által készített távlati tervezet hasonló értékétől, mely a 80%-os biztonsággal levezetendő belvizek magasságát 48 mm-ben adta meg. Az 51 mm-es csapadékból keletkező vizeknek a hektáronkénti 0,4 1/mp-es fajlagos vízszállítással való levezetésére 1 250 000 mp szükséges. Ez 14,5 napot jelent, tehát a mezőgazdaság ama kívánsága, hogy a téli-tavaszi csapadékvizek a mezőgazdasági munkák megindulása idején legföljebb két hét alatt teljesen levezettessenek, félnapi eltérésnél teljesítve van. Szélsőséges években a levezetendő vízmenynyiséget az átlagosnál 30%-kal magasabbra értékelve, a Q max értéket a következőnek találjuk : Qin&x = Qn + 0,3 Q

n = 51,0 + 0,30-51 = = 66,6 mm. Ennek levezetésére a 0,40 1/mp-es fajlagos vízszállításnál 19,2 nap szükséges, vagyis 5 napos késedelem áll elő. Ilyen kivételes esetek azonban csak egy-két évtizedenként fordulnak elő, s ezért a vízlevezetésre szolgáló víziműveket nem lenne gazdaságos ezekre a ritkábban előforduló esetekre méretezni. 5. A vízrendezés korszerű megoldása A korábbi szemlélet -alapján bevezetett levezető rendszer arra törekedett, hogy az összegyűlt belvizeket minél gyorsabban vezessék el a vízfolyásokba, nem véve tekintetbe azt a körülményt, hogy a nyári csapadék esetleges elmaradása esetén a talajban levő hasznosítható víz elfogy és a növények vízhiányt szenvednek. Különösen fontos ez a nagy magyar Alföldön, ahol a talajok jórésze rossz vízgazdálkodású, vagy sekély termőrétegű. A korszerű vízgazdálkodás arra törekszik, hogy a tavasszal felhalmozódó vizeket — vagy legalább is ezek egyrészét — visszatérítse a növénytermelés időszakára. Erre többféle lehetőség van. Ezek sorából nem tárgyaljuk a növénytermelési módokkal (füves vetésforgó, erdősávok, korszerű talajművelés stb.) elérhető vízvisszatartást, illetőleg a lefolyás intenzitásának csökkentését, hanem csakis a közvetlen vízgazdálkodási módszereket vettük figyelembe, mert föltételeztük, hogy a mezőgazdasági termelés szocializálásával a művelés agrotechnikai részei is megfelelő fejlődést fognak mutatni. a) A : belvizeknek holtmedrekben, terepmélyedésekben, vagy erre létesülő mesterséges síkföldi tározómedencékben való összegyűjtése. b) A talajban való tározás sáncolás vagy skatulyázás révén, c) A vízlevezetőcsatornák vizeinek visszatartása, s ezáltal a talajvíz szintjének emelése. Ezt a megoldást elsősorban vízáteresztő talajokon (homok, tőzeg) alkalmazhatjuk előnyösen. Tudjuk azt, hogy a dunavölgyi belvízártér nagysága 860 000 ha, míg a tiszavölgyié 3 230 000 ha. Erről a két területről levezetendő víz mennyisége : 860 000 X 510 = 438 600 000 m

3 3 230 000 X 510 = 1 647 300 000 m

3 Ha ezeket a vizeket 15 nap (1 296 000 mp) akarnók levezetni, akkor a másodpercenként levezetendő vízmennyiség : 438 600 000 : 1 296 000 — 338,5 m

3/mp a Duna és 1 647 300 000 : 1 296 000 = 1271,0 m

3/mp a Tisza völgyében levő ármentesített és belvízjárta területekről. A szivattyútelepeink másodpercenkénti teljesítménye a KPM által készített távlati terv szerint a Dunavölgyben 78,0 m

3/mp, a Tiszavölgyben 220 m

3/mp. Gravitációs belvízrendszereink teljesítménye ugyancsak a KPM megállapítása szerinl a Duna völgyében rnp-ként 52,2 m

a, a Tisza völgyében mp-ként 298,5 m

3. A jelenlegi kapacitással levezethető, tehát másodpercenként : Duna völgyében : 78,0 + 52,2 = 130,2 m

3, Tisza völgyében : 220,0 + 289,5 = 509,5 m

3. A hiány egyenlege pedig: a Duna völgyében : 338,5 — 130,2 = 208,3 m

3/mp és a Tisza völgyében : 1271,0 — 509,0 = 761,5 m

3/mp. Tehát tarozással, vízvisszatartással vagy más módon fedezendő vízmennyiség a Duna völgyében : T

D = 1 296 000 X 208,3 m

3 = 270 000 000 m

3, a Tisza völgyében : Tt = 1 296 000 X 761,5 m

3 = 987 000 000 m

3. A Duna völgyében működő szivattyútelepek fajlagos vízszállítása km

2-kén1 23,8 1/mp a tiszavölgyieké 14,6 1/mp. Meglevő belvízrendezési műveink teljesítőképessége és föltételezésünk szerint a normális belvízmennyiségnek legfeljebb felerészét szabad a vízfolyásokba átemelni, másik felét meg kell őrizni. Ez a feltétel a Duna völgyében meg is van, a Tisza völgyében azonban még új szivattyútelepekre van szükség, mert a fajlagos vízszállítás kiegészítésére 1/2. 40—14,6 = 5,4 1/mp teljesítmény szükséges. Ez a szivattyútelepekkel vízmentesített 16 200 km

2 területen : 0,0054 X 16 200 = 87,5 m

3/mp, vagyis ilyen összteljesítménye szivattyútelepeket kell építeni. Ezek az építkezések azonban nem lesznek fölöslegesek, mert a tiszavölgy-i öntözésekhez ennél