Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Trummer Árpád: A belvízlevezetés korszerű megoldásáról

Jf9Jf Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. Trummer Á.: A belvízlevezetés korszerű megoldása két meg tudjuk adni, s így megállapíthatjuk a belvíz mennyiségét. Ha a belvízrendszer jól méretezett, akkor a Q

n = 0 eredményt kapjuk. A vízgazdálkodási egyenlet egyes tagjai a következők : a) A csapadék. Minthogy általános, elvi tervezésről van szó, a helyi csapadék helyett az Alföld átlagos csapadékát fogadhatjuk el mértékadónak. Ezt dr. Réthly Antal idevágó tanulmánya* alapján a következőképpen állapíthatjuk meg r. II. láblázat: XII. I. II. III. IV. V—XI. XII—IV Összes 1881—1905 évek átlagú 42 34 26 38 53 419 193 612: 1871—1900 évek átlaga 41 33 26 38 53 399 191 590' 1881—1910 évek átlaga 44 31 26 38 54 389 193 582' 1901—1930 évek átlaga 43 27 29 34 50 367 183 550' Debrecen 75 éves átlaga 45 35 29 40 45 416 19

4 61» Az öt érték közepe 43 32 27 38 51 398 191 589 E szerint az általános vízgazdálkodási egyenlet csapadék tényezőjének értéke a december— április hónapokra, mint átlagos érték : 191 mm. Ha egy-egy belvízöblözetre állítunk fel vízgazdálkodási egyenletet, akkor a helyi csapadék sok évi átlagát kell venni. A belvizek veszélyes időszaka március-április, mikor a téli hó olvadásából keletkező vizek találkoznak a tavaszi esőkkel és a folyók árvizeivel. December hó elejétől már föltételezhetek a fagyos napok, amelyek lehetetlenné teszik az erősebb vízlefolyást, s ezért az e havi csapadék vizeket, már a tavaszi hóolvadás után kell levezetni. b) Jól tervezett belvízrendszernél nincsen hozzáfolyás (H) és nincs felszíni elfolyás (E), mert az árvizek nem juthatnak a töltések mögötti védett területre, a belső vizek pedig nem önthetnek ki. Az egyenletben tehát H = 0 és E — 0, vagyis az egyszerűsített vízgazdálkodási egyenlet. Cs — P — D

v = Qn c) A párolgás (P) a b. alattiakkal szemben számottevő kiadást jelent, noha ennek téli és tavaszi értéke jóval kisebb, mint a nyári. Külföldi kísérletek a téli és nyári megoszlást 30%nak, ill. 70%-nak találták. Hazai, tarcali párolgás méréseinek 30 éves átlaga szerint ez az arány 23% és 77%. A párolgás megbízható alföldi adatai Túrkevére vonatkoznak. Az 1931—45. évek párolgási átlagértéke 521 mm. Ennek havonkénti megoszlása : 1. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. 11 15 35 55 66 71 83 69 IX. X. XI. XII. hó Egész évi 52 35 15 14 521 mm Ebből a december—áprilisi rész 130 mm, azaz 25%. A párolgásmérés vízfelületen történik, ehhez képest a talajfelszín párolgása jó középértékben 50%-os, jelen esetben tehát 260 mm. Ennek 23%-at 60 mm-t veszünk átlagérték gyanánt számításba, d) A felhasználható (disponibilis) víz (D

e) kiszámítása többféle módon történhetik. Ezek sorából, mint egyszerűt és a gyakorlati követelményeknek megfelelőt a Mados-féle értéket fogadjuk el. Ezt a vízkapacitás (Ft) és a növényzet által már fel nem használható holtvíz (H

v) különbségeképpen kapjuk. Ez a hasznosítható (disponibilis) víz, melynek értéke Mados szerint a talaj kötöttségéről függetlenül 10 súlyszázalék. Alföldi talajaink térfogatsúlya 1300—1700 kg/m

3 között van, átlagosan 1500 kg, ami azt jelenti, hogy nagy átlagban a hasznosítható víz D„ = V

t — II, = 15—16 tfg% körül van. Mados a Hortobágyvidéken végzett kísérletei alapján már idézett művében mint gyakorlati értéket a 16 térfogatszázalékot javasolta. Minthogy alföldi talajaink jórésze sekély termőrétegű, a beázási mélységet átlagosan 50—60 cm-nek tételezhetjük fel. Ezen az alapon a talajban tározórió diszponibilis víz értékét hektáronként átlagosan 8—900 m

3-ben, vagyis 80—90 mm-ben állapítjuk meg. Jobb talajoknál 75 cm és 100 cm beázási mélységgel is számolhatunk, de ármentesített területeinken ez kevésbbé biztonságos volna. A talajban levő víznek csak azt a részét vettük tekintetbe, mely a holt vízen felül van, mert utóbbit a talaj általában visszatartja. Ezek után az alföldi vízrendezések vízgazdálkodási egyenlete az alábbi egyszerűsített alakban írható : Cs — P — D

v — Q

n melyben a jobboldal a normális .belvízjárású években levezetendő víz magassága.

4 Számérté3 Dr. Rétlily Antal. Az Alföld csapadékviszonyai — „Újabb tanulmányok az öntözésről" c. kiadványban. Budapest 1933. 4 A MNOSz 15.208-53R számú belvízrendezés és lecsapolási irányelveiben a vízgazdálkodási egyenlet általános alakja a következőképpen van megadva : C + c + S f/i= £ Ei + £ Pi + t 1,2,5 t = 1,2,5 í=l + t Ti"+ t Ti"> i = l i = 1 ahol O és a c a csapadékokat H a hozzáfolyó vizeket, E az elfolyó vizeket, P a párolgást ós T a tárolási nyereséget vagy veszteséget jelenti. Fentiekben megokoltuk, hogy miért használjuk a gyakorlatban az egyenlet egyszerűsített alakját.