Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
9-10. szám - Lipták Ferenc: Hosszanti átfolyású ülepítőmedence áramlástani vizsgálata
J f31f Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. Lipták F.: Hosszanti átfolyású ülepítőmedence fenékalkotta szögletben szintén lassú hengermozgás alakult ki, amelynek hossza (b) a merülőfal bukóéltől való távolságával (c) nőtt, a merülőfal mélységével csökkent. A b távolság megközelítőleg a c-vel egyenlő volt. 2. ábra A különböző merülőfalváltozatok közül a legmegfelelőbb volt a merülőfalnak a bukóhoz közel, a kis merülési mélységre való elhelyezése. Ebben az esetben van a medence hossza a legjobban kihasználva, a kis merülési mélység visszatartja az uszadékot, viszont nem csökkenti lényegesen az átfolyási keresztmetszetet. 2. Bukó, előtte lyuksoros ütközőtárcsával ellátott merülőfal különböző távolságra és mélységre, A vízfelszín ezeknél a változatoknál is nyugalomban volt. A merülőfal előtt és után a víz3. Zárt kifolyási fej, előtte vályús túlfolyó és merülőfal. (2. fénykép.) A víz a vályú két bukóélén folyt be a vályúba, amelyben szivornyákkal (gumicsövekkel) tartottuk alacsonyabban a vízszint. A merülőfal előtt, valamint a merülőfal és a bukóéi között ugyanazon áramkép alakult ki, mint az előbbi változatoknál. A vízszálak a vályú előtt kettéváltak, egyrészük a vályú elülső medence felőli, másik részük a vályú hátsó bukóéle felé haladt. A vályú első és alsó lapjánál kis holttér, hátsó lapjánál hengermozgás keletkezett. Az áramképet a 4. ábra tünteti fel. A merülőfal mélységének növelésével a vízszálak kettéválása lejjebb tolódott. ' - > 4. ábra felszín és a lyuksor felső éle között lassú hengermozgás, a tárcsák mögött örvénylés volt. Az áramképet a 3. ábra tünteti fel. Megfigyeléseink szerint a vályú a merülőfal előtti térre lényegesen nem hatott vissza, tehát kedvezőtlenebb megoldásnak mutatkozott, mint a bukó, mivel alkalmazása nagyobb medencehosszúságveszteséget okoz. Befolyási fej vizsgálata. Feladatunk annak megállapítása volt, hogy a vízbevezető falon hány és milyen átmérőjű nyílás legyén, milyen mélyen legyenek ezek a vízszint alatt, hány sorban helyezkedjenek el és melyik a legmegfelelőbb energiatörő és vízosztó berendezés. Megvizsgáltuk az áramképet egy, kettő és három lyuksor esetén kétféle lyukátmérővel. A lyukak elé különböző távolságra tárcsákat, illetve végigmenő léceket, továbbá a három lyuksor esetén ferde tárcsákat, ferde léceket, lyukakkal ellátott tárcsákat, lyukakkal ellátott, végigmenő különböző görbületi sugarú hengerfelületeket és lyukakkal ellátott gömbsüveg alakú ütközőket helyeztünk el különböző távolságra domború, illetve homorú oldalukkal a befolyás felé fordítva. Az összes változat esetében a kifolyási fej bukója előtt kis mélységű merülőfal volt, melynek hatására a vízfelszín nyugalomban maradt. A vizsgált változatok részletezése: I. Egy lyuksor (0 2 cm).