Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Hank Olivér: A Tiszamendence talajtájai és értékelésük az öntözéses növénytermelésben

Hank O.: A Tiszamedence talajfajtái mazó talajok feszültségmentes hézagtérrel nem rendelkeznek, tehát az átnedvesített rétegből a talajlevegő kiszorul. Ez a megállapítás azonban csak a rendszeresen nem művelt és gyökérzettel sűrűbben át nem szőtt mélyebb talajrétegekre nézve helytálló, mert a rendszeresen művelt, s gyökérjáratokkal sűrűn átszőtt feltalajban nagyobb agyagtartalom mellett is találunk nem kapilláris, tehát feszültségmentes — átnedvesedés után is levegőt tartalmazó — hézagokat. De rendelkezhetnek feszültségmentes hézagtérrel a 40 százaléknál több agyagot tartalmazó talajok akkor is, ha tartósan — vízállóan — jó morzsalékos szerkezetűek, amikor is a morzsák között durvább, nem kapilláris hézagok alakulnak ki. Viszont, amint a fenti táblázatból kitűnik, nem elég, hogy a talaj éppen csak rendelkezzék feszültségmentes hézagtérrel, hanem a legtöbb szántóföldi növénynél a teljes hézagtérfogat jelentős százalékát kell, hogy képezze. Levegőigényesebb gazdasági növényeket éppen ezért csak a mechanikai összetételüknél fogva 20—30 százalékos feszültségmentes hézagtérrel rendelkező lazább talajokon, vagy kötöttebb talajokon kitűnő szerkezet esetében öntözhetünk úgy, hogy egy-egy öntözéssel — a rendszeresen művelt és gyökerekkel sűrűbben átszőtt rétegnél — mélyebben is átnedvesítjük a talajt. A talajok biodinamikája, tehát az elhalt szervesanyagok lebontása, humuszanyagok felépítése, az ásványi részek málása és mindezeknek eredményeként a talajok tápanyagszolgáltató képessége. — a talajban élő szervezetek életfeltételei — első sorban ugyancsak a talajnedvesség és talajlevegő aránya szerint alakul. Fehér és Frank (1937., 1938., 1941.) kutatásai szerint a talajban élő különböző mikroszervezetek víz- és talaj levegőigénye alábbi arányok szerint kap optimális kielégítést: Statikai Mikroszervezetek vízigény levegőigény a talaj hízagtérfogatának %-ában Összes talajbaktérium 66 34 Nitrifikáló baktériumok .... 79 21 Nitrogénkötő baktériumok 66 34 Cellulózebontó baktériumok 79 21 Mikroszkópikus t alajgombák 40 60 Moszatok 66 34 Intenzív talaj élet és optimális növényfejlődés tehát hozzávetőlegesen egyező talaj levegő: talaj nedvességarány mellett következik be. Ezért biodinamikai okokból is arra kell törekednünk, hogy az öntözéssel a talajnak csak azt a rétegét nedvesítsük át, amelyben a hézagtérfogat 20—30 százaléka feszültségmentes hézagtér. A kitűnő szerkezetű, mély termőrétegű mezőségi vályog talajok — ha művelési hibák következményeként a művelt réteg alján tömődött (eketalp) réteg a vízforgalmat nem zavarja — egyszeri öntözéssel mélyebben is átnedvesíthetők anélkül, hogy ez akár a magasabbrendű növény életére, akár a talaj biodinamikájára káros volna. Az öntözés tehát, az elpárolgó és a fiziológiailag hasznosítható vízmennyiségek arányát tekintve, ezeken a ^talajokon lehet a leggazdaságosabb, viszont kevésbbé gazdaságos ebből a szempontból a károsodás veszélye nélkül egyszeri öntözéssel csak sekélyebben átnedvesíthető — kedvezőtlenebb pórusviszonyokkal rendelkező — talajokon. A gazdaságosabb öntözéshez fűződő érdekek is szükségessé teszik tehát, hogy a gravitációs öntözésre berendezhető, de mechanikai öszszetételüknél és kolloidikai felépítettségüknél fogva kedvezőtlen szerkezeti adottságokkal — pórusviszonyokkal — rendelkező talajok, az öntözésre való berendezéssel egyidejűleg a mészállapot, illetve kémhatás rendezésével megjavíttassanak. Ezúton nemcsak a gazdaságosabb és eredményesebb öntözés feltételei javulnak ezeken a talajokon, hanem jóminőségű — szerkezetépítő — humuszanyagok gyarapítására is lehetőség nyílik, herefüves vetésforgók alkalmazásával. Az öntözésnek a talaj átiszapolódására, sófelhalmozódására, kilúgozódására, tehát diagenezisére gyakorolt befolyása mellett, a növényés talaj életre gyakorolt" hatásai okozhatnak mélyreható változásokat a biodinamikában. A várható változások tekintetében az újabb szovjet és amerikai megfigyelések és az ókori öntözéseknek ebből a szempontból csupán felületesen feltárt következményei mellett, egyelőre inkább csak spekulatív alapon tájékozódhatunk. Nem kétséges azonban, hogy a diagenezisben, biodinamikában és hosszabb idő távlatában a talajfejlődés tekintetében, nagy mértékben függ a hatás a talaj típusától és az öntözés mikéntjétől is. A mezőségi és hasonló elbírálás alá eső más kalciumtalajok biodinamikáját az jellemzi, hogy a bennök egyidejűleg végbemenő és egymást kompenzáló aerob és anaerob mikrobiológiai folyamatok eredményeként a gyökér- és tarlómaradványok lebontása, nemkülönben az ásványi részek mállása, tehát a tápanyagtőke feltáródása bár élénk, mégis jóminőségű tartós humuszanyagok képződésével kapcsolatos. Ugyanakkor a mineralizált, illetőleg többé-kevésbbé felvehetővé vált növényi tápanyagokat a magasabbrendű növény számára nagyrészt hozzáférhető, de a kilúgozástól mégis védett biológiai kötésben őrzi a talaj, s ezért kedvező vízháztartási adottságaival is összefüggésben, folyamatosan látja el tápanyagokkal a kultúrnövényeket. A mezőségi talajoknak ezeket a kedvező biodinamikai tulajdonságait öntözéssel még kedvezőbbé tehetjük, de le is ránthatjuk aszerint, hogy az alkalmazott öntözéses agrotechnika a tartósan morzsalékos szerkezet fenntartását