Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Bélteky Lajos: A kismélységből való víznyerés gazdaságossága és eredményei

51f Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. Bélteky L.: Kismélységből való víznyerés; a kifolyóvizű ártézi kutakra, egyrészt mert látta, hogy azok milyen gyorsan megjavították az addig ásott kutat, vagy folyóból mert vizet használó lakosság közegészségügyi állapotát, másrészt, mivel a vízvételt sokkal kényelmesebbnek találta, mint a láncvedres, gémes és szivattyús kutakból. Pozitív ártézi kutaknál ugyanis a víz kiemeléséhez semmiféle kézi-, vagy gépierő nem kell s azonkívül nincs szükség gyakori javítást, vagy karbantartást igénylő szivattyúra. Ezek az előnyök tagadhatatlanok, de vannak a nagymélységű kutaknak hátrányai is, ilyenek a víznek magas hőmérséklete, az ásványi sókban való szegénysége és az a veszedelem, amely az ivóvízkinccsel való pazarló gazdálkodás folytán fenyeget. Ezek a mélyebb rétegek ugyanis utánpótlásuk nagyrészét — geológusaink megállapítása szerint — az alföldek fenékrepedéshálózatából, az alföldi peremrészekkel határos hegységek karsztvizeiből nyerik. A vízutánpótlás útja nem olyan gyors, hogy az ártézi kutakkal folyó vízpazarlással lépést tarthatna, így egyes sűrűn lakott, nagykiterjedésű alföldi városban már nagyon is észrevehető volt a sok helyen megfúrt rétegek nyomásának csökkenése, amely a meglévő kutak vízhozamának általános csökkenésében nyilvánult meg. ' A vízszükséglet pedig folyton emelkedett mind az ivó, mind az ipari vizek vonalán. A három•és ötéves tervek nagyszabású létesítményei hatalmas vízigénnyel léptek fel s így azzal a veszéllyel kellett számolni, hogy az Alföldön nem lesz annyi vizünk, amivel a tervekben szereplő létesítmények vízszükségletét kielégíthetnénk. • Vízhozam [L/s] Hidrogeológusaink kellő időben figyelmeztettek erre a veszélyre. Rámutattak, hogy már alig van kifolyó vizet adó kihasználatlan rétegünk, mert az akkor 16 000-re becsült, nagyrészt állandóan folyó alföldi ártézi kutak apadást mutatnak, ami azzal magyarázható, hogy a vízadó rétegből több vizet vesznek ki, mint amennyi a réteg utánpótlása. Rámutattak azonban a vízszerzés helyes útjára is. Az Alföldeken sürgősen rá kell térni a talajvíz és egyes folyóink ősi törmelékkúpjaiban és a lejtőtörmelékekben rejtőzködő hatalmas mennyiségű vizek felhasználására és az ártézi kutak létesítését korlátozni kell. Meg kell szüntetni azt az állapotot, hogyha az Alföldön vízszerzésről van szó, igen sokszor nemcsak a laikusok, hanem a hatóságok is elsősorban pozitív ártézi kút létesítésére gondolnak, pedig ott vannak a kihasználatlan kisebb mélységű, esetleg talajvizes rétegek, melyek vízutánpótlása közvetlenebb és gyorsabb, s amelyek vizének igénybevétele nagyban mérsékelné az ártézi kutak vízadó rétegeinek túlzott kihasználását. Kétségtelen, hogy a kútfúrás azért haladhatott nálunk évtizedeken keresztül ilyen helytelen irányba, mivel nem volt egy összefogó és irányító hivatali szerv, mely észrevéve ezt, helyes irányba terelte volna a kútfúró ipar működését. Erre mód csak a kútfúró ipar 1949-ben történt államosítása után nyilt, amikor ezt a feladatot az OVII ivóvízellátási osztálya magára vállalta, s elsősorban a gazdaságosságot tartva szem előtt, azt a célt tűzte ki •— melyet már előzőleg az OKI is hangoztatott, — hogy a szükséges vízmennyiséget 7 8 SZ.kút 1. ábra