Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
1-2. szám - Kovács György: A Tisza és a Maros torkolati szakaszainak hidrológiai vizsgálata
Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 27 TTIT^T)/~VT Ár 11 A A tanulmány elméleti téren, a duzzasztási görbék számítási mód" ' Jszerét fejleszti, a Tisza és a Maros torkolati szakaszainak hidrológiai adatait összefoglalva pedig a gyakorlati tervezéshez nyújt támaszt. Ezeknek az adatoknak a jelentősége abban mutatkozik, hogy nyilvánvalóvá teszi számunkra azt, hogy egyrészt jelentős tiszai vízelvonás esetén az alsó szakasz vízgazdálkodása csak egy torkolati vízlépcső megépítésével, illetve nagyobb mennyiségű élővíz átvezetésével oldható meg, másrészt pedig felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a Maroson a hajózást Makóig kívánjuk fenntartani, ezt csak egészen magas szegedi duzzasztott vízszint biztosításával érhetjük el-. A Tisza és a Maros torkolati szakaszainak hidrológiai vizsgálata* KOVÁCS GYÖRGY 1. Bevezető t Az 1930-as években megindult vizi építkezések tervezésé során bebizonyosodott az, hogy az ismert és általában használatos hidrológiai jellemzők, mint pl. a kétváltozós vízhozamgörbe, csupán a vízfolyásoknak mellékfolyók beömlése által nem zavart szakaszain érvényesek. A betorkoló folyóknak a befogadótól eltérő vízjátéka, illetve a torkolati szakaszokon a befogadó eltérő vízjárása ezeket az általánosan alkalmazott összefüggéseket megzavarja. Ezeken a szakaszokon a zavartalan részekkel meg nem egyező hidraulikai állapotok alakulhatnak ki, a különböző hatások következtében visszaduzzasztott, vagy leszívott vízmozgás keletkezhet. Az ilyen folyószakaszokon a vízjárást jellemző hidrológiai adatokat a hidraulikai alapon adódó határértékek figyelembevételével csoportosítanunk kell és a következtetéseket ugyancsak a mozgást jellemző hidraulikai törvényszerűségek segítségével kell meghatároznunk. így alakul ki egy, az összegyűjtött, megfigyelési adagokat statisztikai úton feldolgozó hidrológia es az elméleti hidraulika között átmenetet képező tudományág, a természetes vízfolyások hidraulikája. Hazánkban az első ilyen irányú tanulmány Benedek Pálnak 1935-ben megjelent munkája volt, 2 amelyben a Hármas-Körös szarvasi vízmércéjénél vizsgálja a Tisza visszaduzzasztásának a vízhozam és vízmélység közötti összefüggésre kifejtett hatását. Ebben a tanulmányban először mutat rá arra, hogy kis esésű folyókon, különösen pedig a befogadók által visszaduzzasztott folyószakaszokon a vízhozam meghatározására a mélységen kívül szükséges az esésnek, mint harmadik változónak a bevezetése, és így a kétváltozós vízhozam görbe helyett háromváltozós vízhozamnomogramm alkalmazása. 1943-ban dr. Mosonyi Emil a torkolati hatások kutatásán kívül az átlagostól eltérő jelenségek törvényszerűségeit már további számításokhoz fel* A Vízerőmű Tervező Iroda Tanulmányi Osztályán feldolgozott adatok felhasználásával készült tanulmány. (Igazgató : dr. Mosonyi Emil, osztályvezető Pásztor Géza). A Magyar Tudományos Akadémia által 1953ban ösztöndíjjal jutalmazott dolgozat. (2.) Benedek Pál : A Hármas-Körös középvizeinek természete. Vízügyi Közlemények, 1935. használni igyekszik. 3 A Bodrogon és Tiszán nem egyidejűleg jelentkező áradások és apadások a másik folyóra duzzasztó, illetve leszívó hatást fejtenek ki. Az így kialakult felszíngörbéket azonos időben történt vízállásleolvasásokból rekonstruálva, a tiszalöki vízlépcső duzzasztási görbéinek a megszerkesztéséhez használta fel, Tanulmányom célja kettős volt. Egyrészt elméleti vonatkozásban fejleszteni kívántam azokat a vizsgálatokat, amelyek során a duzzasztási görbéket a torkolati szakaszokon szerzett adatoknak a felhasználásával szerkeszthetjük meg. Ezt a munkát, mint említettem, dr. Mosonyi Emil indította meg 1943-ban. Az azóta végzett kutatások amelyek részben a duzzasztási görbék hidraulikájával 4, részben a duzzasztott folyószakaszokon történő vízhozam meghatározással foglalkoztak 5- 6 y lehetővé teszik ezeknek az eljárásoknak további finomítását. Munkám másik célja gyakorlati jellegű. Azokat a hidrológiai adatokat és adottságokat kívántam összefoglalni és rendszerezni, amelyek eddig hazai irodalmunkban feldolgozva még nem voltak, a Tisza csatornázásának tervezése során azonban ismeretük okvetlenül szükséges. Ilyen jellegű tanulmány már jelent meg néhány évvel ezelőtt 7. Ebben a munkában Kertai Ede az 1949-ig megjelent tanulmányok és az Öntözésügyí Hivatalban, illetve a Vízerőügyi Hivatalban végzett vizsgálatok alapján egységes rendázerbe fogta össze a tiszai hidrológiai adatokat és azokat a tervezéshez jól felhasználható formában tárta az olvasók elé. Mivel azonban a tervezés akkori fokán nem terjedt ki egységesen a Tisza egész vízrendszerére, az összefoglaló is csak a szegedi szelvényig terjedő szakasz hidrológiai viszonyaival foglalkozik. Időközben azonban az Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítése során felmerült annak szükségessége, hogy a Tiszát egységes vízrendszer(3.) Öntözésügyi Közlemények, 1943, I. (4.) Kovács György : A duzzasztási görbék számítására ajánlott módszerek hidromechanikai összehasonlítása. Vízügyi Közlemények, 1952, I. (5.) Lászlóffy Woldemár—Szesztay Károly—Szilágyi József : A felszíni vízkészletek számbavétele. Vízügyi Közlemények, 1953, 1. (6.) Kovács György : A napi vízhozamok meghatározása a tiszalöki szelvényben, a vízlépcső megépülte után. Vízügyi Közlemények, 1953, I. (7.) Kertai Ede : A Tiszacsatornázás hidrológiai előmunkálata. Vízügyi Közlemények, 1949, 1—2.
