Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
1-2. szám - Kovács György: A Tisza és a Maros torkolati szakaszainak hidrológiai vizsgálata
« 28 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. Kovács Gy.: Folyók torkolati szakaszának vizsgálata nck tekintve olyan csatornázási tervet állapítsunk meg, amelynek lépcsőbeosztása a folyó természeti •adottságaihoz igazodik. Ennek elkészítéséhez azonban szükséges a torkolati szakasz hidrológiai viszonyainak ismerete és a Maros torkolatának vizsgálata is. Tanulmányomban ezeket a kérdéseket összefoglalva folytatni és kiegészíteni kívántam Kertai Edénele az előbb már idézett munkáját. Dolgozatom a kettős célnak megfelelően két fejezetre osztható. Az elsőben a Tisza alsó szakaszán tetszőleges szelvényben választott vízlépcső duzzasztási görbéinek meghatározását mutatom be a természetes állapotban kialakult visszaduzzasztott felszíngörbék adatainak felhasználásával. A második részben a két folyónak — a Tiszának és a Marosnak — a torkolati szakaszán a befogadók hatására kialakuló hidrológiai viszonyokat ismertetem. A két fejezet természetesen élesön nem választható szét, hiszen a duzzasztási görbék meghatározása •éppen magas dunai vízállások visszahatásának a vizsgálatával történik. Ezért a második fejezetben a dunai hatások közül már csak azt a kérdést vizsgáljuk, hogy milyen valószínűséggel találkoznak össze a tiszai és dunai kisvizek, számíthatunk-e arra, hogy a kis tiszai vízhozamok többnyire magas vagy közepes dunai vízállással együtt jelentkeznek és így a dunai visszahatás biztosítja az öntözővíz elvonása esetén is a Tisza alsó szakaszának vízháztartási egyensúlyát nagyobb mennyiségű állandó élővízforgalom fenntartása nélkül. A marosi vizsgálatok során a feladat annak kiderítése volt, hogy milyen szegedi vízszint tartása szükséges ahhoz, hogy a Maroson a hajózáshoz szükséges vízmélység Makóig biztosítható legyen. 2. Duzzasztási görbék meghatározása a Tisza alsó szakaszán Vizsgálataink első lépéseként olyan dunai vízállásokat kerestünk, amelyeknél a Tiszán visszaduzzasztott lefolyás alakul ki. A felszíngörbék ugyanis' ilyenkor megegyeznek a dunai vízállással azonos duzzasztási szintű titeli vízlépcső fölött kialakuló duzzasztási görbékkel és így ezek meghatározását a természetben kialakult görbék adatai alapján végezhetjük el. Mint már említettem, hasonló módszerrel, különböző tiszai és bodrogi árhullámok vizsgálatának segítségével határozta meg dr. Mosonyi Emil a tiszalöki duzzasztó visszahatását. Az általa alkalmazott eljárást tovább kellett fejlesztenünk, mert lényegesen kevesebb adat állott rendelkezésünkre, mint a Bodrog—Tisza-vizsgálatoknál. Ennek oka kettős. A Duna kiegyenlítettebb vízjárása és a Tiszáénál kisebb vízjátéka miatt az alsó Tiszán ritkábban következik be visszaduzzasztott állapot, mint a Bodrog-torkolat fölött. A felhasználható adatok számát tovább csökkenti az a tény, hogy a Tiszán jelenleg is észlelés alatt álló mérce Titel és Szeged között csak egy van," a zentai, míg a többi mércéről (Babató, Törökbecse, Ada, Törökkanizsa) csak 1917. előtti adatok állnak rendelkezésünkre. Mivel a duzzasztási görbe meghatározásához szükséges volt valamennyi mérce adatainak felhasználása, ezért a vizsgálatot csak az 1917. év előtti leolvasások alapján végezhettük el. Az elégséges adatok hiányán új ábrázolási móddal igyekeztünk segíteni. Dr. Mosonyi az említett tanulmány 8. ábrájának egy-egy negyedében adott tokaji duzzasztási szintet feltételezve a tiszaberceli, dombrádi, illetve záhonyi mérce szelvényéig bekövetkező vízszintemelkedést rakta fel a Tokaj feletti vízhozam függvényében. Az ábrán tehát állandó a duzzasztási szint, a három változó közül pedig paraméter a vizsgált szelvény helye. Változónak mi is megtartottuk a vízhozamot és a vízszintemelkedést, illetve az ezzel egyenértékű abszolút vízállást, paraméternek azonban a duzzasztási szintet vettük fel és így egy ábrán belül a vizsgált szelvény állandó. Előnye ennek az ábrázolásnak, hogy minden duzzasztási szinthez tartozó görbének két határfeltételét ismerjük. Tudjuk, hogy zérus vízhozam esetén a vízállás a duzzasztási szinttel egyenlő és a görbe érintője vízszintes, míg annál a vízhozamnál, mely a víz1. táblázat Vízállás Szeged cm Tartósság 1912—16 évek adatai Vízállás Törökkan zsa „O" = 73,56 Vízállás Zenta „O" = 72,79 Vízállás Ada „O" = 72,52 Vízállás Törökbecse „O" = 71,87 Vízállás Titel „O" = 69,79 Vízállás Szeged cm Tartósság 1912—16 évek adatai cm m (V. O.) cm m (V. O.) cm m (V. O.) cm m (V. O.) cm m (V. O.) 600 550 500 450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 — 50 —.100 69,8 86,8 102,2 . 123,6 139,2 156,8 174,8 203,2 237,0 269,0 300,6 319,2 339,2 354,0 364,6 586 548 499 456 419 366 322 267 219 167 117 64 3 —36 —90 79,42 79,04 78,55 78,12 77,75 77.22 76,78 76.23 75,75 75,23 74,73 74,20 73,59 73,20 72,66 594 548 505 460 421 380 331 290 240 191 180 87 42 0 —65 78,73 78,27 77,84 77,39 77,00 76,59 76,10 75,69 75,19 1 74,70 74,09 73,66 73,21 72,79 72,14 529' 482 460 416 385 342 305 268 225 ' 183 134 96 34 — 8 —70 77.81 77.34 77,12 76,68 76,37 75,94 75,57 75,20 74,77 74.35 73,86 73,48 ' 72,86 72,44 71.82 489 451 413 379 350 310 284 239 200 164 127 98 33 —11 —75 76,76" 76,38 76,00 75,66 75,37 74,97 74,71 74,26 73,87 73,51 73,14 72,85 72,20 71.76 71.12 487 468 454 430 408 389 372 347 318 290 251 218 167 125 60 74,66 74,47 74,33 74,09 73,87 73,68 73,51 73,26 72,97 ' 72,69 72,30 71,97 71,46 71,04 70,39