Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
1-2. szám - Fáy Csaba: A vízórák üzemtana
26 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. Fáy Cs.: A vízórák üzemtana hatóvá lehet tenni — a csőben és órán átfolyó vízmennyiségek hányadosából alkotott a = VcsíjVéra tényező csökkenése árán. A berendezést egy szívó diffuzor és egy Venturi-betétcsővel is kipróbáltuk, s itt használhatónak bizonyult (7. ábra). Ez a mérés is rávilágít arra a jellemzőre, hogy egy adott óra használata esetén minél nagyobb a áttételt igénylünk, annál nagyobb lesz az a minimális vízmennyiség, amit az óra még pontosan mór. Végül egy számpéldával kívánok rámutatni arra, hogy egy megadott vízmennyiséget mellékáramkörbe kapcsolt órákkal hogyan mérhetünk, az ilyen berendezéseket hogyan számíthatjuk, milyen áttételt és milyen alsó mérési határt várhatunk különböző változatokban. Példa mellékáramliörű vízórák kapcsolására. V — 2 m 3/mp vízszállítást kell mérni h' — 300 mm v. o. nyomáseséssel. A primer elem egyszerű Venturi cső. Belépő átmérő = 1000 mm, Belépő sebesség Ci = 2,55 m/mp; c x 2l2g = = 0,33 m. A szűkítésben a sebesség (előzetes felvételhez): Co 2 gh' Cd 19,62-0,3 0,15 6,28 m/mp ; cl/2 g A vízóra bekötő csővezetékének ellenállását a közbeiktatott két könyök [miatt ££csí =1,0 értékkel vesszük figyelembe. Válasszunk a) esetben egy 100 mm-es b) esetben egy 50 mm-es szárnyas c) esetben .egy 100 mm-es d) esetben egy 50 mm-es e) esetben egy 25 mm-es lapátos vízórát szekunder elemnek. Vizsgáljuk az áttételt és az alsó mérési határt. A 100 mm-es Woltmann óra £ = 0,7-es veszteségtényezővel vehető számításba (6. ábra szerint). Összellenállástényező : Q = C + Cesó — = 0,7 -f 1,0 = 1,7. A 100 mm-es bekötőcsőben a sebesség : c ó = 2 gh v 19,162 • 1,67 3,5 m/mp. 1 + Ce V 2,7 A kifejezés nevezőjében az 1 -f Qö értékében a belépési nyomásesést is figyelembe vettük. Az órán átfolyó vízmennyiség V ó = Fc ó = 0,0275 m 3/mp = 97000 l/ó. Az áttétel: , V + YÖ 2,0275 „„„ a = Vó = 0^)275 = ' ' azaz az óra által mutatott értéket ennyivel kell megszorozni, hogy a valóságos vízszállítást megkapjuk. A minimális vízszállítás az óra névleges vízszállításának 20%-a körül Fdmin ~ 14000 l/ó ~ 0,004 m 3/mp tehát a Venturi csőben a minimális vízszállítás : F min = a Fo-gún = 73,6-0,004 = 0,295m 3/mp, azaz a mérendő vízszállítás 14,6%-a. A többi esetre hasonló számítással az alábbi összehasonlító táblázatot kaptuk. a) b) c) b) e) a Áttétel 73,6 320 262 615 2650 Fmin/ F % 14,6 * 15,1 14,5 17,1 11,0 2,0 m. A szűkítésben az átmérő D 2 ~ 635 mm. A Venturi cső kiképzésével itt nem foglalkozom, csak azt kell előírni, hogy a diffuzor veszteségtényezője La = 0,15 legyen. A Venturi cső két megcsapolása között a nyomáskülönbség : h B = cl/2 g — cl/2 g = 2,0 — 0,33 = 1,67 m, ez hajtja át a vízórán a vizet. A c) és e) esetben a pontossági határ azért olyan kedvező, mert a vízóra a méretezési pontban a maximális terhelése körül dolgozik, tehát egy óránál hosszabb tartós üzem az órát tönkreteheti. Ezért ezt a két kedvező lehetőséget el kell vetni. Ha a Venturi cső szűk átmérőjét növeljük, akkor növekszik az áttétel a pontosság rovására. IrodalomSchüller Gyula : A vízmérések alapmódszerei. Kézirat Mérnöki Továbbképző Intézet G. XXII—1. Bp., 1952. Addison ': Hidraulic Measurements. II. kiadás, Chapmann & Hall LTD. London, 1949. Bopp & Reuther G. M. B. H. katalógusok. Reuther Mittelungen Xr. 25. Siemens & Halske katalógusok.
