Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Beretzk Péter: Halpusztító madaraink

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 233 T T 1VT IVAT ÓTIA Halpusztító madaraink ismertetése nagy segítségére lehet tógazdasági dolgozóinknak és így közvetlenül elősegíti népgazdaságunknak azt a törekvését, hogy • dolgozóink számára fokozott mennyiségben halhúst biztosítson. Halpusztító madaraink (A szerző felvételével) Dr. BERETZK PÉTER biológiai tud. kandidátusa Halgazdaságainknak egyre nagyobb jelentősége van nemzetgazdasági tényezőink, egyrészt a belső halfogyasztás igényeinek olcsó kielégítésével, másrészről külkereskedelmi mérlegünk kedvezőbb kialakításával. Űj törvényünk, mely a vízállásos területeket hal- és nádgazdaság céljára az állam részére birtokba veheti, hathatósan szolgálja a fenti célokat. Foglalkoznunk kell tehát minden oly részletkérdéssel, mely a halgazdaságok munkáját eredményesebbé teszi. Arra is kell azonban ügyelnünk, hogy a kérdéseket ne egyoldalúan ítéljük meg. A mesterséges halgazdaságok céljára elsősorban nagyobb szikes laposainkat használják fel. Azokat a területeket, melyeket a természetes vadvizek tavasszal és ősszel elborítanak. A mesterséges halastavak az ősi táj képét és életét lényegesen megváltoztatják: változó vízfelület és növényvilág helyett egyhangú kiterjedt sík vízfelületeket teremtenek. Az ősi szikes tájhoz ősi flóra és fauna tartozik. Ez a természeti adottság hazánkat a külföldi természetkutatók előtt egészen sajátos európai megvilágításba helyezi. Az élővilágnak, a táj arculatának átalakítása napjainkban mind nagyobb és' nagyobb méretű, mind több és több területre terjed ki. Ezen észszerű, nagy nemzetgazdasági jelentőségű hasznos törekvésben azonban a tudományos szempontokról sem szabad megfeledkeznünk. Amidőn anyagi javakra gondolunk, akkor az ősi táj, a Természet védelmének tudományos és kulturális szempontjáról sem feledkezhetünk meg. Nem szándékom mellékvágányra térni és egyes felvetődő részletkérdéseket taglalni, melyek nem tartoznak szorosan felvett tárgyam eszmekörébe. Mint madártani kutatónak és a természetvédelem régi harcosának a fenti gondolatokat fel kell vetnem. A szegedi Fehértó 3000 holdas ősszikese, melyet az ország legértékesebb madártani kutató területei közé sorolhatunk, 20 év előtt a maga ősiségében nagy tudományos értéket jelentett. A csatornákkal teleszaggatott területnek mindössze 350 holdnyi parányi területe került állami kezelésbe, mint természetvédelmi rezervátum. Az utóbbi évek folyamán ez a terület megkétszereződött. Az eddigi 1300 hold halastó bővült az újabb 500 holdas nagy medencével, mely a megmaradó kis rezervátum életére átalakító hatással van. Évtizedek óta ezen nagy alföldi szikes mellett fejtem ki kutató-tevékenységemet. Bőséges tapasztalattal rendelkezem a parti és a tavi madarak életéről. Most ennek felhasználásával tárgyilagos megvilágításban, elfogultság nélkül igyekezem fényt deríteni madaraink kárára és hasznára halastavaink mellett. Amidőn a fenti kérdések tárgyalásába kezdünk, tudnunk kell azt, hogy kizárólagosan halevő madár nincsen. Vannak olyan madárfajok is, melyek halastavak mellett kártékonyak, míg más természetű vizeknél közömbösek, esetleg hasznot is hajthatnak. Az ily madárfajoknál inkább riasztásra kell gondolnunk, mint a pusztításra. Vannak fajok, melyek csak az év bizonyos szakában halevők, egyesek akkor, amidőn a halgazdaság szempontjából kárt már nem tehetnek, pl. őszi lehalászás után, amikor az ú. n. „szeméthalak" pusztításával egyenesen hasznot hajtanak, s így irtásuk nem indokolt. Vannak madárfajok, melyek érzékeny károkat okoznak a halgazdaságnak, azonban a kártételüket el kell néznünk, mert ezek mint természeti ritkaságok, a törvény védelme alá kerültek. Vannak gyérülő, pusztuló madárfajok, melyeket riasztással kell távoltartanunk, pusztításától azonban el kell tekintenünk. A halastavak könnyű és biztos élelmet nyújtanak halevő madarainknak, érthető tehát, ha a halevők halas vizeink mellett telepednek meg. Nem tekinthetjük a halastavakat „egérfogónak", „kelepcének", ahol minden betévedt halevő madarat el kell pusztítanunk. így nagyon könnyen teljes kiirtói lehetünk egyes életformáknak. — Oly madarak is bűnbe kerülhetnek a halastavak mellett, melyek életében a halpusztítás ismeretlen. Egyes parti madaraknál figyeltem ezt meg, pl. késő ősszel elkésette" vonuló füstös cankónál (Tringa p.rythr.) láttam, hogy a halászat után leeresztett sekély vizekben visszamaradt apró halivadékokat nyeldesték e különben szűktorkú és rovarevő madarak. Egyes megfigyelés nem lehet elegendő ok arra, hogy ezekután a cankókat, mint halpusztító madarakat könyveljük el. Halaink védelmében felületes, szórványos észlelésekből alkotott vélemény alapján meggondolatlan madárirtásra törekednünk nem szabad! Például szolgálhat erre a vetési varjú esete. Ez az év túlnyomó nagy részében igen nagy hasznot hajtó madár évtizedeken át kíméletlen pusztításnak volt kitéve, mert ősszel-tavasszal — amidőn már férget nem talál — nagy tömegekben látták az elvetett magon táplálkozni. Ilyenkor nagy tömegekben mozogva érzékeny károkat tud okozni. Az ember azonban a kárt hamarabb észreveszi, mint az egész évben végzett