Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 203 határozását adja eredményül. Éppen ezért szükséges­nek tartom a munka folytatását és befejezését, és ké­rem az ankétot, hogy ilyenirányú javaslatomat tegye magáévá. Finály Lajos: A vízvezetékkel való ellátással együtt kell járnia a szennyvízelvezetés megoldásának, tehát a csatorna­hálózat létesítésének is. A vízellátás és csatornázás folyamányaképpen azonban azonnal jelentkezik a szennyvíz, amely kevés kivételtől eltekintve, végső fokon valamely felszíni vízbe jut. Itt kapcsolódik a probléma az ankéton eddig alig érintett ipari és mező­gazdasági (öntöző) vízellátás problémáihoz. Nem csu­pán az ivóvíznek kell tisztának lennie, bizonyos tiszta­sági igényt ez utóbbiaknak is ki kell elégíteniök. Kor­mányprogrammunk szerint a mezőgazdaság fejlesztése során sok százezer hold felszíni vízzel való öntözését kell megoldani. Márpedig ma máris több olyan folyónk van, amelynek vize erre alkalmatlanná vált az eddigi szennyvízbevezetések révén, vagy komolyan számítani lehet arra, hogy előbb-utóbb alkalmatlanná fog válni. A szennyvíznek nem megfelelő elvezetése érinti a karsztvízkérdést is. Sajnos, számos példát tudunk, amely azt mutatja, hogy elszivárogtatás következté­ben a karsztvíz elszennyeződött. Ismerve egyrészt, hogy a karsztvíz öntisztító képessége minimális, más­részt a karsztvízkészletek nagy összefüggéseit, az ilyen szennyezések végső kihatásai beláthatatlanok és többé-kevésbbé jóvátehetetlenek is. Vajda József: Ziegler Károly Csehszlovákiában járt, ahol az üvegcsövekkel kísérleteket végeznek. Pár adatot köz­lök erre vonatkozólag. Az üvegcső szakítószilárdsága 25 kg/cm 2. Kétféle kötési kísérletet vezettek be. Nagy­jából megegyezik mindkét eljárás a „Simplex" köté­sekkel. A gumikapcsolásra vonatkozóan nem tudnak tájékoztatást adni, sem arra, hogy agresszív vagy me­leg vizekkel szemben hogyan viselkedik az üvegcső. Az üvegcsövek átmérője egyelőre 80—120 mm és 180 cm-es szálakat gyártanak. Pataki István: Az előadásban a vízművek üzemeltetésével szoro­san összefüggő energiagazdálkodásról is szó volt. Ha arra törekszünk, hogy a vízzel takarékoskodjunk, akkor ezt a takarékosságot a víz kitermelésére is át kell vinnünk, mert nemcsak vizünk, de szenünk is ke­vés van. Az energiagazdálkodás kedvező alakulásá­ban a rossz hatásfokú szivattyúk alkalmazása okoz nehézséget. Ahogy a vízigények növekszenek, az el­következő években a jelenlegi gépellátás mellett nem 10 és 100, hanem 1000 vagonokra megy a szénmennyi­ség, amit megtakaríthatunk. Kamenár Géza: A megjelentek közül jó néhányan több év óta foglalkozunk a vízellátással, azonban érdeklődésünk sokszor kizárólag a víz kitermelésében és elosztásában merült ki. Munkánk szűk keretek között mozgott, nem ter­jedt túl városunk határán. Szomorúan kell bevalla­nunk, hogy pl. megyei viszonylatban sokezer ember vízellátási problémájáról sejtelmünk sem volt. Büszkék voltunk tervünk 10—20 százalékos túltel­jesítésére és úgy gondoltuk, ezzel eleget tettünk köte­lezettségeinknek. Az új kormányprogramm számtalan területen haladószellemű mozgalmat indított. Örömmel fogadtuk a falusi lakosság ivóvízellátá­sát célzó munkálatok megindítását. Vállalatunknak, az Ukki Vízmüveknek jutott az a megtisztelő feladat, hogy Zala megyében a közkutak karbantartását és felújítását végezzük. A felügyeleti hatóságtól kapott megbízás alapján az elmúlt év utolsó negyedében katasztert készítettünk a megye vízellátásáról. Az összeírás kiterjedt a meg­lévő kutak szerkezeti felépítésére, az avulás mértékére, a nyugalmi vízszint helyzetére, a kutat használók szá­mára és egyéb jellemzőkre. A felvett adatokat a minisztériumban rendelkezésre bocsátott községvázlatokon szemléltető módon feldol­goztuk. A községvázlaton feltüntettük a tanácsház, orvosi lakás, benzinkút, bemért magassági pontok stb. helyét. A felvételek értékelése során képet kaptunk a megye vízellátásának szomorú és elhanyagolt voltá­ról. Megállapítottuk, hogy sok, 6—800 lelket számláló hegyközség lakói 1—2 km-re lévő kutakból, források­ból szerzik be a vizet, és sokszor 30—40° lejtésű úton viszik lakásukba. Megfelelő időjárási viszonyok mellett a vízhordás még megoldható. Csapadékos időben, kü­lönösen, ha ólmos eső esik, a vízszállítás életveszélyes, napokig szomjaznak állataikkal együtt, vagy ha „toká­jukban" víz van, kénytelenek abból meríteni víz­szükségletüket. Az iskolában a gyerekek bort isznak. Ezt az elmaradottságot népünk érdekében sürgősen fel kell számolni. A Földtani Intézet adatgyűjtési munkálataihoz a jövőben karbantartóink kellő útbaigazítás mellett jelentős segítséget adhatnak. Utalok elsősorban a ku­tak vízszintjének havonta való mérésére stb. A kar­bantartók így megfelelő képzéssel hasznos segítőtársak lennének a hazai vízfeltárással kapcsolatos -munkánk­ban. Jakab Árpád: Ungváry György hozzászólásában rámutatott az üvegcsövek problémájára, és Vajda kartárs tájékozta­tott minket arról, hogy a csehek kísérleti anyagot tudnának részünkre átadni. Nekünk is vannak kísér­leti anyagaink (pl. vasbetoncső, ami nagyméretű nyomócsöveknél és műanyagcső, ami kisméretű nyomó­csöveknél jöhet szóba). Nem volna helyes, ha ezeket a már megkezdett gyártási kísérleteket, amelyek ered­ménnyel kecsegtetnek, abbahagynánk és újabb kísér­letekhez fognánk a nélkül, hogy a saját eljárásunkat befejeznénk. Arra kérem az ankétot, hogy nyújtson támogatást ahhoz, hogy a műanyag és vasbeton nyomócsövek gyártásának fokozott üteméhez szükséges beruházáso­kat adják meg. Papp Szilárd: A magam részéről csatlakozom azokhoz, akik a felszíni víz tisztítását hozták javaslatba. Kutató­intézeteink foglalkoznak a felszíni víz tökéletes és gazdaságos tisztítási módjának felderítésével. Ungváry szerint 1 millió 200 000-re becsülhető a magánkutak száma az országban. Kb. 1 millió ebből azoknak a száma, amiket nem vizsgáltunk meg azért, mert a helyszíni felderítések során rájöttünk, hogy a magán­kutak ivóvízellátás szempontjából nem jöhetnek szóba, használhatatlan ivóvizet szolgáltatnak; és azáltal, hogy azokat vizsgálnánk, nem vinnénk előre a kérdést. Ezért a közkutakra helyeztünk csak súlyt. Pap Ferenc: Amint az előadásból is kitűnt, de mint azt mind­annyian, akik a vízellátás terén dolgozunk, tudjuk is, a vízellátás fontos munkakörében nagy hiány mutat­kozik közép képzettségű káderekben. Pedig ilyen emberekre nagy szükség van, különö­sen a kisebb közületek és a falvak vízellátásánál. Felhívom itt ezzel a megállapítással kapcsolatban a figyelmet arra, hogy a Földművelésügyi Miniszté­rium Vízügyi Főosztályának keretében volt egy nagy­szerűen bevált, kitűnő intézmény: a vízmesteri iskola, amelyben a folyammérnöki és kultúrmérnöki szolgálat számára igen kiválóan működő vízmestereket képez­tek ki. Ilyen intézményekre lenne szükség a vízellátás terén is. SZABÓ JÁNOS miniszter: Azt hiszem, nem kell külön szólnom a vízellátás fontosságáról, hiszen mindannyian tudjuk, hogy víz nélkül nem élhetünk. Bár a felszabadulás után tekin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom