Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei
201' f Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz Illés Gy.: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése télyes összegeket fordítottunk erre a célra vízellátásunk terén — mint azt Illés György előadásában is kifejtette — még messzemenően sem állunk ott, hogy dolgozó népünket megfelelő mennyiségű, és főleg megfelelő minőségű ivóvízzel el tudjuk látni. A vízügyi gazdálkodás, a tervezés és más vízügyi teendők eddig szétfolytak, sok volt a gazda és ez a sok gazda különféleképpen akarta ezeket a kérdéseket megoldani. Ha az ivóvízellátással kapcsolatban előttünk álló nagy munkát jól akarjuk elvégezni, legelső feladat minden körülmények között arra törekedni, hogy a vízügyeket, vízgazdálkodást, beruházást egy szerv koordinálja, megosztva a részletmunkákat a többi szerv között. Ez a koordináló szerv az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Ennek kell olyan magaslaton állnia, hogy a feladatát teljes egészében el tudja látni. Nem akarok a más portáján seperni, de a mi vonalunkon meg kell állapítanom, hogy az OVF eddig még édes-keveset tett. Mai napig is érezzük annak hátrányait, hogy a sok gazda nem adta meg azt, amire szükség van. Ilyen körülmények között nem tudunk a kormány előtt helytállni azokban a fontos kérdésekben, amelyek a vízügyi problémák megoldását jelentenék. A kutatómunkát a tervezéssel és egyéb feladatokkal összhangba kell hozni. Ha ez az összehangolás nem történik meg, magától értetődik, hogy a munkát nern végezhetjük el jól, és mint többen rámutattak, munkánk meddő marad. Fejleszteni kell a beruházást is és törekednünk kell arra, hogy ne forgácsoljuk szét a rendelkézésre álló összegeket. Az üzemeltetés még messzemenőleg nem gazdaságos. Nagy a vízveszteség. Az elvtársak által átadott adatok szerint évente mintegy 30 millió köbméter víz vész kárba a mai vízvezetékeknél, ami nagyon nagy szám. Ennek legnagyobbrészt az az oka, hogy nincsenek vízmérőink. Há az üzemeltetés gazdaságosabban folyna és nagyobb súlyt fektetnénk arra. hogy a vizet takarékosan használják, kedvezőbb lenne a helyzet, mint most. Ma még az üzemeltetés nincs megfelelően megszervezve, másrészt a felhasználók, az igénylők pazarolják a vizet. Ennek megszüntetésére nagy gondot kell fordítani, propaganda, nevelés, rendszabályok kidolgozása út.ián. Magától értetődik, ho"" káderek terén nem állunk jól. Különösen jó középkáderek hiányoznak, akik a vízműveket helyesen üzemeltetik. Nagyon érezzük ezt a hiányt. A kérdést részben tanfolyamok útján kell megoldani, de nagy segítséget jelent, ha a városés községgazdálkodási mérnöki tagozaton megfelelően kéDezzük ki a kádereket. Ügy hiszem, ezen s téren az Ankéton résztvevő kar^ársak is sokpt segíthetnek. Sajnos, sokszor azt látjuk, hogy a fiatal káderek nem kapnak megfelelő támogatást. Zárkózottak egyes elvtársak, nem adiák p* tndásnkat és n ov Ti "ondóinak a-^p, hogy ők szintén mástól kapták annakidején azt. amit tudnak, és most tovább kell adniok tapasztalatukat, tudásukat. Mikor fiatal káderek kerülnek a munkahelyekre, az elvtársak elzárkóznak és nem foglalkoznak úgy velük, mint kellene. Nagyon kérem, hogy ezen a téren segítsenek nekünk, ezzel magukon is segíteni fognak. Más az elmélet és más a gyakorlat, ezeket összhangba kell hozni. Vegyünk példát a Szovjetunióról, ahol az elméleti oktatás mellett állandóan folyik a gyakorlati képzés is. Arra kell törekedni, hogy saját országunkban tudjuk előállítani mindazt, ami a vízügy rendezéséhez szükséges. Ehhez minden lehetőségünk megvan. A nagy munka, ami előttünk áll, sok szivattyút, sokféle berendezést követel. El kell érnünk, hogy a gépgyártásra, különösen a szivattyúgyártásra, a tisztítóberendezések előállítására speciális üzemeink legyenek. A vasbetoncső kérdésénél, úgy látom, hogy ha mélyebben foglalkoznánk vele és az Építésügyi Minisztérium szívügyének tekintené, ma már volnának betoncsöveink, azonban nem viselik eléggé a szívükön a vízellátás ügyét. Ezt a kérdést a városi és községi gazdálkodás vonalán a minisztertanács elé kell vinni, hogy olyan üzemek létesüljenek, amelyeknek a csőgyártás szívügyük lesz. A búvárszivattyúk hazai gyártása terén a honvédség úttörő munkát végzett, de az előállítás mindaddig nem tudott fejlődni, amíg az üzem a Kohó- és Gépipari Minisztérium alá tartozott. Kénytelenek voltunk a gyártást átvenni és most mi gyártjuk a búvárszivattyúkat. Azt hiszem az lesz a helyes megoldás, ha a betoncsövek ügyét és a többi gyártási kérdést is mi fogjuk kézbevenni. Természetesen ez az átvétel nem történhetik meg a szivattyúgyártás egész vonalán, ezt a gépiparnak kell továbbra is vállalni. Ügy hiszem, hogy az Ankét helyes úton jár, helyesen fejtegeti mindazokat a kérdéseket, amelyek dolgozó népünket jó ivóvízhez és annyi vízhez juttatják, amennyi szükséges. Mint a hozzászólásokból hallottul^, ma lehetetlenek az állapotok, különösen Pécsett, Salgótarjánban, de Miskolcon, sőt Budapesten is. Ha olyan rendkívüli eset fordul elő, mint a Duna alacsony vízállása volt, éjjel-nappal azon kellett gondolkoznunk, hogy honnan tudunk Budapestnek elegendő vizet adni. Ezen a vonalon tehát nagyon sok a tennivaló. Ügy érzem, hogy amikor ilyen ankétot hívunk össze, nem szabadna ennyi napirendi pontot kitűzni. Az elvtársaknak sok olyan mondanivalójuk van, amivel nagy segítséget nyújthatnak és előbbre vihetik a vízellátás ügyét, s azt nem tudják 3 perc alatt előadni. Azt javasolom, hogy a következő Ankéton legyen kevesebb napirendi pont, de tárgyaljunk meg tökéletesen egy-egy témát. Mosonyi Emil: Szabó János miniszter elvtárs pregnánsan mutatott rá a vízkincs jelentőségére és sok tekintetben sokkal markánsabban vázolta a kérdés jelentőségét, mint én bevezetőmben megtettem. Köszönettel vettük a gyakorlati tanácsot, amit az ankétok rendezésével kapcsolatban adott. Az ankéton felmerült sok kérdéssel kapcsolatban most nem térek ki a részletekre, azok még úgyis folyamatosan tárgyalásra kerülnek. Reflektálnom kell azonoan Alföldi kartárs megjegyzésére, hogy „divatba jött az ivóvíz", mert ezt más oldalról is lehet értelmezni. Hogy divatba jött a rádió, vagy televízió, vagy töltőtoll, vagy bármi más és veszek magamnak egyet, az érthető — de nem szeretném azt hallani, hogy divatba jött az ebéd, vagy az alvás. Az ivóvízfogyasztás se lehet divat, van egy állandó alapszükséglet s az ezen felüli igény esetleg lehet divat. Éppen így ne hullámozzék és ne jöjjön időszakonként „divatba" a vízföldtani kutatás se.
