Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei
201' f Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz Illés Gy.: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése tosan tartalmazniok kell a megoldásokat — valamennyi fogyasztó és vízgazdálkodási ág érdekeinek megfelelően. A komplex vízellátási tervezés bevezetése tulajdonképpen a vízellátási országos keretterv egyes részleteinek a tervezettnél korábbi kimunkálását jelenti éppen a követelmények sürgető volta miatt. Vízműveink költségének 40—60%-át a csőhálózat építése teszi ki. Ezért a csőellátás zavartalanságának biztosítását — fontossága miatt — talán rögtön a vízkutatások után kellett volna említenem. Alig van egy-két olyan hely, ahol a víz a kívánt mennyiségben a közelben áll rendelkezésre, sokszor 10—20, sőt 50 km távolságra van a vízbázis, ahonnan néha 4—500 mm 0 -jű csövön kell a vizet a településre nyomni, majd ott szétosztani. A 12 000 km nyomócső legyártása — egyéb csőfogyasztókat is figyelembevéve — új alapanyagok és gyártási eljárások bevezetése nélkül nem remélhető. A csőkérdést akár a vasbetoncsövek kikísérletezésével, akár az azbesztet pótló anyag fellelésével, de hazai alapanyagokkal kell megoldanunk, mert az eddig használt anyagokat vagy népgazdaságunk egyéb ágai veszik igénybe, vagy azok importanyagok. A megoldás igen nagy teret nyújt műszaki kutatóinknak s a megoldás kötelességünk is. Nagyjából ezek vonatkoznak a speciális szivattyúkra, motorokra, hidegtartalékokra, klórozókra és az automatizáló berendezésekre is. Igen kedvezőtlen helyzetet találunk, ha egyes vízmű vállalatok szakmai jelkészültségét vizsgáljuk. Még nagyobb vízművek közül is csak néhány részére tudtunk mérnök-vezetőt biztosítani, míg a kisebbeknek és a kút karbantartó vállalatoknak sokszor még gépész sem jut. A legtöbb vállalatnak a vízmű terve, a hálózat felmérési rajza sem áll rendelkezésre. Hiányoznak még az üzem ellenőrzéséhez elengedhetetlen szerszámok, műszerek. A szakkáderek jelkészültsége sok esetben elégtelen a mű vezetéséhez, természetesen ez a több milliárd értékű vízművek állagának fokozott romlásához vezet. El kell rendelni a vízmüvek terveinek rekonstrukcióját és a felsőoktatás szakosításával, rendszeres tanfolyamok tartásával kell a megfelelően képzett, a gyakorlati életet is ismerő felső- és középkádereket biztosítani. Amíg a vízműveket megfelelően képzett káderekkel nem tudjuk ellátni, egyetlen járható út a kis vízmüveknek a nagyobb vállalatok irányítása alá való helyezése. Részletes tanulmányt érdemes végezni arról, hogy hazai viszonylatban a helyi üzemeltetés, a területi vállalatok, vagy egy üzemeltető országos központ útján való üzemeltetés, üzemi irányítás a helyes megoldás-e. Vízgazdálkodásunk területi szervei eddig csak az engedélyezési eljárás során foglalkoztak a vízellátással. A megnövekedett feladatok szükségessé teszik, hogy a vízügyi műszaki szolgálat területi szerveit vízellátási előadókkal, részlegekkel erősítsük meg, akik a helyi ismeretek birtokában majd hathatós segítséget tudnak nyújtani szakmai vonalon a területi, üzemi és igazgatási szerveknek. Éppen a területi szervek hiánya volt egyik fő oka, hogy vízellátásunk ügye nem fejlődhetett a kívánt mértékben. Ugyanezek vonatkoznak egészségügyi és helyi igazgatási szerveinkre is. Míg egyik részről kötelességünk a lakosságot a mindenkori kulturális és egészségügyi igényeknek megfelelő • ivóvízzel ellátni, másrészt — minőségi vízkészleteink korlátozott volta miatt — kötelességünk résztvenni az észszerű vízfelhasználásért, a víztakarékosságért vívott harcban. A megállapított fejadagon felüli fogyasztás, a vízpazarlás, a szolgáltató berendezések fogyatékosságának eltűrése, a vízellátást és a vízgazdálkodás egyensúlyát veszélyezteti. Sokszor azokban a városokban is, ahol a termelt víz az előírt érték körül mozog, az indokolatlan túlfogyasztások miatt számtalan ember van víz nélkül. A megoldást a fogyasztás ellenőrzése, a vízmérők felszerelése jelenti, de a propaganda minden eszközét, a napi sajtót, fali hirdetményeket, rádiót, filmet meg kell ragadni arra, hogy embertársainkkal megismertessük a vízellátás költséges és bonyolult földalatti berendezéseit, az elpazarolt víz forint és szénegyenértékét s megvilágítsuk, hogy vízkészletünk sem kiapadhatatlan, azzal éppen úgy kell gazdálkodnunk, mint bármely más természeti kincsünkkel, akár a szénnel, akár az ércfajtákkal. Ismételten fel kell vetni — a szakkörökben több alkalommal tárgyalt — vízellátási évkönyvek kiadásának nem lebecsülendő gondolatát. Egy ilyen évkönyv, amely a vízellátással és csatornázással kapcsolatos tudományos kutatásokat, vízfeltárásokat, fontosabb létesítményeket és — az éberség követelményeit nem sértő — üzemi adatokat tartalmazná, híven tükrözné egy-egy év munkájának eredményét, vízellátásunk fejlődésének fontosabb állomásait. Az itt röviden vázolt gondolatokhoz kapcsolódnak azok a döntő feladatok, amelyek megoldása mezőgazdaságunk dolgozóinak, bányászainknak, kohászainknak és hazánk valamennyi dolgozójának jó ivóvízzel való ellátása, általában vízellátásunk eredményes fejlesztése terén ránk hárul. Talán vízgazdálkodásunk egyetlen területén sincsen annyi tennivaló, mint éppen vízellátásunk megoldásánál. Az élet naponta újabb és -újabb problémákat vet fel, amelynek elsősorban műszaki megoldását kell megtalálnunk. Nem téveszthetjük szem elől, hogy hazánk korlátozott alapanyagkészletével kell megoldani feladatainkat s ez fokozottabb terhet ró ránk. A vízellátás sok műszaki kérdésének tisztázása új, még kellően ki nem taposott utat jelent műszaki értelmiségünk előtt. A megoldás tehát nem kizárólag pénzügyi kérdés, mint azt sokszor halljuk. Igaz az is, hogy pénz nélkül elindulni sem tudunk, de arra kell törekednünk, hogy a rendelkezésre adott költségkereteket — dolgozó népünk helyzetének megjavítása érdekében, — maximálisan hasznosítsuk, s ezt csak a műszaki eljárások tökéletesítésével érhetjük el. A vízellátás kulcshelyzetét országunk életében Lászlóffy kartársunk 1938-ban drámai hasonlattal világította meg, amikor az£ mondta, hogy „életbevágó kérdésekben nem pénzügyi megfontolásokra van szükség. Ha az édesanya gyermekét
