Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei

Illés Gy.: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. 199 veszélyben látja, nem néz 'fáradtságot, nem gondol arra, hogy honnan vesz fedezetet műtétre, kórházi ápolásra, csak megmentsék a drága életet". Ma is csak azt mondhatjuk, hogy az ivóvízellátás mindenkori biztosítása életbevágó kérdés, s ahhoz a pénzügyi és műszaki feltételekei minden áldozat árán is meg kell teremteni. A mostoha örökséget átvettük, most gazdasági vezetőszerveinken és rajtunk a sor, hogy tovább tudjuk-e emelni ivóvízellátásunkat a mélypontról már kétségtelenül kimozdított és emelkedőben lévő útján. Azt hiszem, hogy mindannyian csak egyet akarhatunk, s célunk, hogy az életet adó vizet eljuttassuk minden magyar dolgozóhoz. IRODALOM Lászlóffy Woldemár dr.: Községeink és városaink vízellátása. Trummer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat és az ivóvízellátás. Makó-Kléger Sándor: A M. Kir. Iparügyi Minisztérium munkálatai a hazai ivóvízellátás fejlesztése terén. (Mindhárom tanulmány megjelent a „Magyarország ivóvízellátása" c. Lászlóffy Woldemár dr. által szerkesztett könyvben. Budapest, 1940. A Magyar Mérnökés Építészegylet kiadása.) Hozzászólások: Bartha Tibor: Illés kartárs előadásában összefoglalta az elmúlt 60 év eredményeit és a következő 30 év feladatait. Ilyen hatalmas anyagot csak vezérszavakban lehet 30 perc alatt ismertetni, mert az egyes kérdések részletesebb tárgyalása esetén az előadás széteső, vagy hiányos lett volna. Az iparosítás terén fél évszázadot hoztunk be pár év alatt. Az új és fejlesztett ipartelepeknek sok víz kell. A városok és ipari fogyasztók fejlődését a vízművek fejlesztése a legtöbb esetben nem követte. Az utolsó tíz évben meglévő vízműveink is korszerűtlenné váltak. Hiányosság volt, hogy a szükséges anyagi és műszaki támogatást az illetékesek nem a komplex vízgazdálkodás elvének megfelelően, hanem az egyes üzemek, vagy területek gazdasági érdekeit szem előtt tartva adták meg. Szeretném kiemelni Illés kartárs előadásából az egyes városok és települések rendezési tervének, valamint a vízfeltárás időbeni elindításának fontosságát a beruházással foglalkozó kartársak felé. A fenti két munkarész elmaradása igen sok esetben gátolta és késleltette a tervezést. Az eddig lefolytatott vízfeltárások alapján látható, hogy az ország ivóvízben egyáltán nem bővelkedik. Yannak területeink, ahol jó ivóvíz beszerzése igen nehéz feladat. Az ivóvízkincs tehermentesítését jelenti az is, ha. az ipari fogyasztókat — ahol az gazdaságosan végrehajtható — lekapcsoljuk és könnyebben beszerezhető más vízzel látjuk el. Hatalmas vízmenynyiségről van itt szó pl. Budapest esetében a termelt víz 40—50%-át használják fel az ipartelepek. A bányászat következtében bányatelepeink vízellátása rendkívül megnehezedett. Külföldön a bányatelepek és bányavárosok vízellátását sok esetben arra alkalmas helyen épített völgyzárógátakkal összefogott felszíni vizekkel oldották meg távvezetékkel. Nálunk a felszíni vizet ivóvíznek alig használjuk, pedig magaslati üdülőhelyeink, pl. Mátra bővítése, fejlesztése és esetleg más nagyobb települések vízellátása az ilyen megoldást a közeljövőben előtérbe hozza. Tehát nemcsak a térszínt feletti és alatti vizekkel, hanem a tározás útján hasznosítható vizekkel is foglalkozni kell, hogy a gazdaságossági számítások alapján — az adott lehetőségek közül — a legmegfelelőbbet megtaláljuk. « Különböző felszíni vizeink tisztítási eljárásának kidolgozása szintén elmaradt más országok mögött. Ezzel a kérdéssel is foglalkoznunk kell és javaslom, hogy a meglévő felszíni vizeket felhasználó vízművekkel a tervező és közegészségügyi intézeteink szakemberei szorosabban dolgozzanak együtt a különböző összetételű vizek legmegfelelőbb technológiai eljárásának kidolgozása érdekében. A vidéki vízműveink közvetlen felügyeleti hatósága a területileg illetékes Tanács, s nagyrészt az ő feladatuk a vidéki vízműveket kiemelni a jelenlegi nehéz helyzetből. Ezt csak megfelelő műszaki és beruházási támogatással, a tanácsok és vízművek megfelelő képzettségű szakemberekkel való ellátásával lehet elérni. Igen helyesnek tartom a víztakarékosság fokozására javaslatba hozott módozatokat és mielőbbi megvalósításuk szükséges mind a víz, mind az energiagazdálkodás szempontjából. Nem értek egyet az előadó kartárssal a városok és a vízművel ellátott nagyobb települések külterületeinek ásott és fúrt közkutakkal történő vízellátásával, mert a közkutak aránylag nagy távolsága miatt egyesek kényelmi szempontból továbbra is fertőzött kútjaik vtéét fogyasztják. Sztankóczy Imre: A vízbiztosítás feltétele annak a jóelőre való ismerete, hogy a vízigény milyen mértékben, hol és mikor jelentkezik. Fontos azt is tudnunk, hogy az ivóés ipari vízhasználatok milyen összefüggésben vannak egymással az esetleges közös üzemeltetés és az esetleg közösen használatba vett vízadóréteg, vagy felszíni vízfolyás szempontjából. Hogy a vízigények hol jelentkeznek, azt szemléltetően telepítési térképen lehetne ábrázolni, míg azt» hogy honnan és milyen mennyiségű víz szerezhető be?" azt egy vízbeszerzési tájegységtérképre lehetne felrakni. Ennek a két térképnek az összegyeztetéséből származhat a hasznosítási térkép, ahol az ivó- és ipari vízhasználatok összefüggése a jelenlegi és jövőbeli állapotában megállapítható és ábrázolható. Sematikusan a víznyerési módot is fel lehet itt tüntetni. Addig, amíg a telepítési terv nem ismeretes, a sürgős problémák megoldásai kötnek le bennünket, melyek az ország gyors fejlődése következtében egyre sokasodnak. Ilyen helyzetben — telepítési terv hiányában — csak általános kutatások végezhetők, melyekből megállapítható, hogy az ország egyes területeinek általános víznyerési viszonyai milyenek. Az általános feltárások során a már ismeretes mélyfúrásokból és egyéb feltárásokból kiindulva gyors, közvetett feltárási módszerekkel — tehát fúrások nélkül — kellene a víznyerésre számbajöhető területeket megállapítani. Ezzel a módszerrel gyorsan megállapítható volna az, hogy hol lehetséges egyáltalán viznyerőberendezések létesítése különösebb vizsgálatok nélkül és ismeretesekké válnának a még feltárandó területek. Hátránya az eljárásnak, hogy csakis azoknak a területeknek a feltárása jöhetne szóba, ahol fúrások és egyéb feltárások már vannak. Hogy esetleg nem ott van a felhasználási hely, ahol a vízszerzési lehetőséget a vizsgálat megállapította és végül, hogy a kitermelhető vízmennyiség mértékére az eddigi fúrások vízadatainak ismeretében csakis becsléssel kaphatnánk eredményt. Abban az esetben viszont, ha a telepítési tervek rendelkezésre állanak, akkor meghatározott céllal folyik a kutatás. Ennek eredménye az lesz, hogy a felhasználási hely szempontjából a leggazdaságosabb helyen deríthetjük fel a vízbeszerzés lehetőségét, azonban elmarad az általános kép, amit az előbbi feltárási móddal országosan nyerhetünk. Tulajdonképpen az volna ideális, ha mindkét kutatási mód lefolytatására külön-külön sor kerülne, de mielőtt erre rátérnénk, az időben való ütemezés kérdését kell tisztáznunk.