Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése és fejlesztésének főbb irányelvei

Illés Gy.: Hazai ivóvízellátásunk fejlődése Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 5—6. sz. 197 városunk, vagy egyéb lakótelepünk, ahol a távlati vízigény megbízható kielégítésének módját az előbb elmondott részletességgel ismernénk, számtalan városunk pedig — köztük olyanok, mint Balassagyarmat, Zalaegerszeg és Hatvan — üres területek lennének a feltárt vizeket feltüntető térképeken. Vízellátó műveink tervezésének alapja a vízbeszerzés lehetőségeinek ismerete, mert enélkül a tervezéshez hozzáfogni sem lehet. A 25 évi programm vízkutatási költségei 40—50 millió forintra becsülhetők, azonban ezek legnagyobb részét — a későbbi tervezések biztos alapjainak időben való lefektetése érdekében — a következő 5 éves tervidőszakban kell elvégezni. Talajvizeink feltárása aránylag könnyen és kis költséggel történhetik, míg a karsztvizek és egyéb mélységbeli vizek számbavétele a mai, kizárólag fúrással történő feltárással költséges és hosszadalmas eljárás. A geofizikai eszközöknek a vízfeltárás céljaira való hathatósabb alkalmazása jelentheti a gyors felfejlődés útját. Sajnos ma még nem áll rendelkezésünkre annyi tapasztalati, összehasonlító adat a közvetett feltárások megbízhatóságára, hogy a közvetlen feltárásokat jelentős részben mellőzni tudnánk. A falusi vízfellátás hidrogeológiai előkészítése terén nem lehetnek olyan igényeink, mint a közműves vízellátásnál, azonban egy-egy település területén a különböző összefüggő víztartók s azok vizének megismerése, a legmegbízhatóbb kútkiképzés megválasztása, s ezeknek az adatoknak birtokában a környék hidrogeológiai térképvázlatának elkészítése az egészéges fejlesztés elengedhetetlen alapja. Az elmúlt évek megnövekedett feladatai kétségkívül nagy lendületet adtak vízellátásunk fejlődésének. Komoly intézmények alakultak a vízfeltárásokra, új gyakorlati eljárások születtek. Komoly eredményt értünk el a fúrott kutak minőségi javítása terén, megindult forrásaink rendszeres vizsgálata és felszínközeli vízkincsünk számbavétele. Karsztvizeink intenzív hasznosítása új korszakot jelent, közegészségügyi szerveink pedig hathatósabban működnek közre vízellátásunk előmozdításában mint valaha. Mindezek ellenére a tudományos kutatások terén csak a kezdő lépéseket tettük meg. A talajvízdúsítás, a felszíni vizek természetes szűrés útján ivóvíz céljára való felhasználásának megvizsgálása, s ezzel összefüggően a talajok bakteriológiai szűrőképességének vizsgálata, a vízellátási modellkísérletezés bevezetése nagymértékben viheti előbbre munkánkat. Nem kisebb feladat karsztvizeink hasznosítható hányadának, a víztermelés legmegfelelőbb műtárgyainak megállapítása és a legkedvezőbb megcsapolási helyeknek kitűzése. Mindez új kutatási területet jelent és hazai irodalmunk talán úttörő anyagokkal fog kibővülni. El kell érnünk azt, hogy minőségi vízkincsünk elsősorban az ivóvízellátást szolgálhassa. Az ipar — bár több vizet használ — általában kevésbbé,igényes és céljaira legtöbbször a felszíni vizek is megfelelnek. Nagyobb ipari centrumok, vagy ipari negyedek részére, — ahol lehet — ott önálló ipari vízműveket kell építenünk, hogy ezáltal az ivóvízműveket tehermentesíthessük. Közműtervezőink jó vízműtervet csak akkor tudnak készíteni, ha rendelkezésükre áll településeink rendezési terve s ezen belül ismeretesek a házi bekapcsolódra előirányzott, illetve a csak közkifolyókkal ellátandó zónák határai, ezzel az is, hogy melyek a város azon külső részei, amelyeknél továbbra is megmarad a falusias jellegű, közkutas vízellátás. Ezzel sokkal közelebb jutnánk a vízigények reális értékének kiszámításához. A gazdaságos közművesítés alapfeltétele a kellő laksűrűség. Az alföldi városokban, üdülőhelyeken éppen a lakosság észszerű koncentrálása, többemeletes épületekben való elhelyezése a közművesítés szempontjából fontos. Külön-külön vizsgálat alá kell venni településeinket s azok jellege szerint megállapítanunk az indokolt fogyasztási fejadagot. A fogyasztási normatívák megállapításához, egyes jellemző fogyasztók, sőt mintavízművek kijelölése, azok fogyasztási, üzemi és egyéb fontos adatainak rendszeres figyelemmel kísérése igen hasznos adatokat szolgálhat. A falu „vízműve" a közkút. A közkúthálózat fejlesztésére, a kutak kiképzésére éppoly gondot kell fordítanunk, mint egy sokszor több millió forintos vízvezetékre. A kutak — különösen fúrott kutak — telepítésénél általában nem vehetők figyelembe a sokszor hangoztatott —- rendszerint helyi — kívánságok, hogy csak a nagy mélységű, vagy csak a felszálló vizű kút felel meg. A helyes és gazdaságos megoldást elsősorban a legfelső, védett vízadórétegekre telepített kutak adhatják. A kis mélységű kutak építéséről és ezen túlmenően a megépült fúrott kutak műszaki védelméről a következő előadásokban még részletesen hallani fogunk. Vízkincsünkkel való észszerű gazdálkodás, de az üzemgazdasági szempontok is azt követelik, hogy egy-egy vízbeszerzési lehetőség maximális kihasználására törekedjünk, a nagyobb vízhozamú kút vízét csőhálózattal osszuk szét, ahelyett, hogy több közkutat építenénk. Ez a vízgazdálkodási szempontokon túlmenően gazdasági ós közegészségügyi előnyt is jelent és a közművesítési törekvéseinknek is megfelel. Ahol a vízbeszerzés különleges adottságai, vagy a fogyasztó városok, községek egymáshoz való közelsége erre lehetőséget nyújt — így a Balaton mellett, a sűrűn lakott baranyai, -zalai és szabolcs-szatmári vidékeken — több településre kiterjedő, regionális vízművek építésére kell törekedni. Ha az ivóvízellátást elvonatkoztatott, egyedülálló egységnek tekintjük, lépten-nyomon beleütközünk a szorosan kapcsolódó ipari vízellátás és szennyvízelvezetés, sőt ezen túlmenően sokszor a folyamszabályozás, öntözés vagy egyéb mezőgazdasági ág érdekeibe. Ivóvízellátásunk fejlesztését tehát az eddiginél nagyobb körültekintéssel és komplex módon kell megtervezni. Komplex vízellátási terveinknek egy-egy nagyobb területet, mint vízellátási egységet kell felölelniök és vázla-