Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Finály Lajos: A pécsi szennyvízkérdés

Finály L.; A pécsi szenny vízkérdés Hidrológiai Közlöny. 34. évi. 1954. 3—4. sz. 167 lehet-e használni erre a meglévő szennyvíztisztító berendezést, illetve milyen kiegészítéssel ? A tervezett nagymintakísérletek nemcsak hazai,' hanem világviszonylatban is nagyon jelentősek lesznek, s bár a berendezés ideiglenes jelleggel van előirányozva, lehetséges, hogy kísérleti és tanulmányi szempontból érdemes lesz véglegesen megtartani. Végül meg kell említeni, hogy a meglévő ülepítő medencékben összegyűlő szennyvíziszap kirothasztására szolgáló két tartány, bár erősen túl van terhelve, fűtőberendezése hibás és iszapkeveverő berendezése sem működik terv szerint, mégis napi 800 m

3 körüli, mintegy*6000 kalória fűtőértékű iszapgázt termel, ami közel 14 l/fő/nap hozadéknak felel meg. Jól működő gázosítóban ez a hozadék a másfélszeresére is emelhető. Sajnos ennek hasznosítása még nem történt meg, s ezzel napi 1 tonna jóminőségű barnaszénnek megfelelő érték megy veszendőbe. A szennyvíztisztító berendezés továbbfejlesztése során okvetlenül gondoskodni kell ennek az -értéknek megfelelő kihasználásáról. Hozzászólások Dr. Lesenyei József : Az elmúlt két évben kétízben is alkalmam volt a pécsi szenny vízeket beható vizsgálat tárgyává tenni ós a szennyvíztisztító berendezés működését fizikai és kémiai meghatározások alapján felülvizsgálni. A pécsi szennyvíz rendkívül erősen szennyezett, találtunk 4500 mg/l összes szárazanyagot, 600 mg/1 oxigénfogyasztást és 460 mg/l biokémiai oxigénigényt is. Ezek az adatok a városi ós bőrgyári együttes szennyvízre vonatkoznak. Különösen figyelemre méltó, hogy a víznek magas a klór-ion tartalma, 600—700 mg/l körül mozog. A berendezés működésének felülvizsgálatánál kitűnt, hogy az ülepítő berendezésben a szennyvíz 1,5 órás tartózkodás helyett 0,5 órát tartózkodik, mint a festési próbák mutatják. Bár az ülepítés hatásfoka 89%, a kezdeti magas koncentráció iniatt az ülepített szennyvíz lebegőanyag tartalma még igen magas. Vizsgálataink szerint szükséges az ülepítés kiegészítése, a rothasztótartányok túlterheltségének új rothasztótartány építése révén való megszüntetése és az egész berendezés üzemeltetésének megjavítása. Figyelembevéve a helyi körülményeket, a szennyvíztisztítás mai módja nem kielégítő és ezért a szennyvíz további biológiai tisztítása szükséges. Röviden ismertetni kívánom azoknak a kísérleteknek és vizsgálatoknak az eredményeit, melyek a szennyvíznek az építendő erőmű hűtő-pótvizéül való felhasználása céljából történtek. Tájékoztató vizsgálatainkat Budapesten, részletes megállapításainkat a helyszínen végeztük. Vizsgálataink és kísérleteink azt mutatták, hogy megfelelő ülepítés után alkalmazott kémiai derítéssel (vasklorid, vasszulfát és nátriumaluminát) a szennyvíz oxigénfogyasztását 50—60%-al, biológiai tisztítással 75%-al, végül egymást követő kémiai és biológiai eljárással 90%-al tudtuk csökkenteni. Ezek a kísérleti adatok igen biztatók, de tekintettel a kérdés újszerűségére, igen indokolt nagyminta kísérletekkel ellenőrizni eddigi eredményeinket. Gálhidy László : Finály Lajos előadásához csatlakozva felhívom a figyelmet a pécsi szennyvíztelep meglévő berendezéséből származó melléktermékeknek, a fejlődő gáznak és a trágyázásra rendkívül alkalmas kirothasztott iszapnak értékesítési hiányára. Javasolom, hogy a gáz értékesítése céljából vegyék vizsgálat alá a különböző lehetőségeket, éspedig a gáznak a városi hálózatba veló bevezetését, gázmotorban való felhasználását és a géperejű járművek hajtóanyagaként való értékesítését. Személyes meggyőződésem szerint a legutóbbi értékesítési mód hozná a legtöbb nemzetgazdasági hasznot, és felhívom a figyelmet arra, hogy a könnyű acólpalackok gyártása, ami ezen megoldásnál előfeltétel, a magyar ipar számára sem lehet megoldhatatlan feladat. A kirothadt iszapot véleményem szerint a környékbeli állami gazdaságok vehetnék át trágyázás céljára. Hangsúlyozom a kirothadt iszap magas trágya-értékét. Az állami gazdaságok természetesen ezen trágyát csak olyan helyen használhatnák, ahol a learatott termék közvetlen emberi fogyasztásra, nyers állapotban nem kerül. Javasolom, hogy az ankét határozatában a pécsi szennyvíztelep további fejlesztése során a melléktermékek értékesítésének megoldását szorgalmazza. Szálkái Sándor : Jelen hozzászólásom a pécsi szennyvízkérdéshez kizárólag a pellórdi halgazdaság szempontjából kívánja megvilágítani a Finály Lajos kartárs által előadottakat. A jelenlegi helyzet szerint a Pécsi-víz teljes vízhozama, beleértve tehát a pécsi szennyvízeket is, a pellérdi halgazdaság vizjogát képezi, tehát amikor ezt a kérdést felvetjük, elsősorban is a pellérdi halgazdaság szempontjaiból kell megvizsgálnunk. A múltban, amikor randszertelenül, az egyes ipari üzemek maguk engedték bele tisztítatlan állapotban, vagy csak igen hiányos tisztítás után a szennyvizüket a Pécsi-vizbe, a tógazdaságnak állandóan résen kellett lennie, hogy nagyobb tömegű szennyvíz be ne folyhasson a halastavakba. E víz részben közvetlen ölő hatással is volt a halakra, de sokkal nagyobb kárt okozott a szenynyezés későbbi foka, amikor a tóba került szerves vegyianyagok bomlása folytán kénhidrogéngáz fejlődött, ami a biológiailag tisztult és így igen sok algát tartalmazó pellérdi tói víz nagy oxigén ingadozásakor a reggel órákban kisebb-nagyobb mérvű elhullásokat okozott. A kénhidrogén, a halra bénító hatással van és így a méreg elől menekülni sem tud, de ha oxigénszűk helyen fejlődött a gáz, maga a oxigén-hiány is megölte a halat. A tógazdaság első éveiben több száz mázsát ért el az a halmennyiség, ami a nyári hajnali 0

2 hiányok miatt a kénhidrogéngáz fejlődés következtében elhullott. Még nagyobb elhullások voltak téli időben a tóban teleltetett halnál 1929. évben, amikor 500 q hal pusztult el pár nap alatt és a tó jege felpúposodott a fejlődött kénhidrogéngáz hatására. Ezeken a helyeken a jeget kivágva oly erővel tódult ki a kénhidrogén, hogy egykori tanuk szerint az meggyújtható volt és lánggal égett. Némi javulást hozott látszólag az ipari üzemek új eljárása, amely szerint az időközben megépült új pócsi szennyvíztisztítótelepre engedték bele szennyes vizeiket, ahonnan az mechanikailag tisztított állapotban hagyta el a telepet ós folyt bele a Pécsi-vízbe. Ekkor hetente egyszer 34 órára engedték bele ezt a vizet, amit azóta is előre jeleznek a pellérdi tógazdaságnak, amikor is az a szennyvizet elengedi. Azonban a Pécsi-víz vízhozamának nyáron kb. 3/4 része megy így el, nem is szólva arról, hogy a duzzasztó nyitogatása és zárása a nyári csekély vízhozamnál tetemes vízveszteséget okoz a halastónak. Ez időtől fogva a IV. tó rendszeresen kiszárad a nyár folyamán és a többi tavakban is igen nagy vízhiány mutatkozik, miután a tiszta víz nyáron át annyira csekély, hogy komolyan számításba sem jön a tótöltés szempontjából. Véleményem szerint egy nagyobb tóra volna szükség, amely a vizet biológiailag tisztítaná. E tónak legalább 70—80 kh területűnek kellene lennie és ebbe csak a tisztított szennyvíz folyhatna be. E tóból azután le lehetne engedni a vizet részletekben a nyár folyamán és a víz már felhasználható lenne a halastavak töltésére is. Szászhelyi Pál : Finály kartárs előadásában, valamint a kérdéssel részletesen foglalkozó kartársak hozzászólásaikban szakszempontból részletesen kitértek a pécsi szennyvíz minden kérdésére, ahhoz újabbat hozzátenni nehéz volna. Ehelyett szeretném a kérdés népgazdasági jelentőségét megvilágítani és a tanulságokat levonni.