Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
3-4. szám - Mezősi József dr.–Donáth Éva: A Tisza és Maros oldott és lebegtetett anyagának vizsgálata
Mezősi—Donáth: Oldott és lebegtetett anyag vizsgálata Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 1J/.5 az oldott só koncentráció, mint a Tiszában Tápénál, vagy Szegednél. A Marosnak nátrium- és kloridion-tartalma mindig magasabb, mint a Tiszának, ez bizonyítékul szolgál arra, hogy a Maros, noha lebegtetett anyagát, lerakja a Mezőségen, oldott sói eljutnak a torkolatig. alacsony vízálláskor 8J30. Tehát még a kisebb érték is nagyobb, mint a Tisza nyári időszakára eső nátrium- és káliumion viszonyszám. A Marosból litJliium, rubidium és cézium teljesen hiányzott. Szegednél a Tisza, mint várható volt, mutatta a Maros hatását. A nátrium- és káliumion viszonyszám magas Cg_ 2 •hco 3+co 3 m Tisza, Tápé magos vízállás o Tisza, Tápé alacsony vízállás m Tiszo, Szeged magos vízállás o Tisza, Szeged alacsony vízállás m Maros, űeszK magos vizollás o Moros, Deszh alacsony vízállás NolKI 7. ábra S0<>Pű t A nátrium- és kálium-, valamint a kloridionok egyenértékeinek közeli egyezése arra enged következtetni, hogy a Maros nátriumés káliumion tartalma elsősorban klorid- és kisebb résziben szulfát alakban van kötve. A Tiszáiban a nátrium- és káliumion tartalom alacsonyabb. Itt a kloridion mellett a szulfátion is jelentős szerepet játszik. A nátriium- és .káliumion tehát részben klorid-, » részben szulfátalakban kötött. Hidrokarbonátion sem ai Tiszában sem a Marosban nát rium ionhoz kötve nem fordulhat elő, mivel a kalcium- és magnéziumionok * együttes egyenértékű mennyisége mindenegyes esetben meghaladta a hlidrokarbonátés karbonátionok egyenértékének összegét. Az alkáliák aránya a két folyóban a kővetkezőképpen alakult: A Tiszában Tápénál a nátrium- és káliumion viszonyszáma magas vízállásnál 4,31, alacsony vízállásnál pedig fi,40. Lithium. gyenge nyomokban volt, rubidium és cézium pedig teljesen hiányzott. A Marosban a nátrium- és káliumion viszonyszám hasonlóképpen alakult, mint a Tiszában, csupán mennyiségi eltérés volt, ami a Maros folyó jellegzetessége. A káliumion mennyisége nagyobb, mint a Tiszáiban volt Tápénál, azonban a magas nátriumion tartalom eredmé' nyezi, hogy az arány magas vízálláskor 7,02, vízállás esetén 5,11, alacsony vízállásnál 6,37. Lithium, rubidium és cézium hiányzott. Lithium tartalmú ásvány a Maros és Tisza lebegtetett hordalékában egyaránt volt, azonban a Tiszában a hosszabb szállítás következtében oldódni tudott, a Marosban viszont az aránylag rövid szállítási idő az oldódásnak nem kedvezett. A két folyó különbözősége, ha nem is ilyen élesen, de megmutatkozott a kailciumés magnéziumion, viszonyban is. Tápénál a Tiszában magas vízálláskor 3,89, alacsony vízálláskor 5,59 az arány. A nyomóelemek közül erősen jelentkezett a bárium, gyengébben a stroncium, míg a berillium hiányzott. A Maros esetében a viszonyszám magas vízállásnál 4,22, alacsony vízállásnál 5,99. A színképanalitikailag megvizsgált anyagban a stiromcium és bárium szintén előfordult, a berillium itt is hiányzott. Szegednél a Tiszában az alkáliföldfémek viszonya a következőképpen alakult. Magas vízálláskor hasonlóan a. fentiekhez, kisebb a viszonyszám, értéke: 4,84, alacsony vízálláskor 5.69. A. nyomelemek közül erős vonallal jelentkezett a stroncium, gyengébbel a bárium, berillium itt sem volt '. Az olyan sók, melyekben az eddig felsorolt kationok, továbbá az anionok közül a
