Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Mezősi József dr.–Donáth Éva: A Tisza és Maros oldott és lebegtetett anyagának vizsgálata

lJf.lf Hidrológiai Közlöny. 34. évi. 1954. 3—4. sz. Mezősi—Donáth: Oldott és lebegtetett anyag vizsgálata: egész, év folyamán kis ingadozással közel egyező értékeket mutattak, azok a tavaszi árhullám levonulása után kis mértékben fokozatosan emelkedtek. A maximumot mindkét folyóban szeptemberben mértük. A sziliciumdioxid a Marosban általában több volt, mint a Tiszában. A Marosban ez az érték 11—12 mg/l, a Tiszában Tápénál 7—9 mg/l között változott. Oldhatatlan maradék néven foglaltuk össze azokat az agyagos részeket, melyek szűréskor a szűrletbe mentek át, valószínűleg kollodiáliis, agyagos résziek és a kovasav meghatározásakor visszamaradtak. Menyiségiik, mint várható volt, akkor ért el nagyabb értéket, mikor a lebegtetett anyag agyagosiszapos frakciója megnövekedett. ílyetn esetben a vízminta hetekig nem tisztult le a jelenlévő kolloidanyagok miatt. Az összes szerves anyag eloxidálásához szükséges oxigén mennyisége magas vízállás esetén volt kisebb értékű. Általában 6 mg/l körüli mennyiségben fordult elő. Szabad oxigén meghatározás havonta egyszer történt. Az értékek mindkét folyóban minden esetiben közel egyezőek voltak: 6—8 mg/1. Általában alacsony vízhőmérséklet esetén nagyobb értéket kaptunk. A szabad széndioxid tartalmat havonta egyszer a helyszínen .határoztuk meg. A meghatározás 5 fiiggélyben, 3 különböző mélységből történt: fenéken, köziépen és felszínen. Vizsgálatainkból az a törvényszerűség adódott, hogy a sodorvonalbeli mintáknál a legkisebb széndioxid tartalmat a fenéken, legnagyobbat a felszínen találtuk. Ezzel szemben a nem sodorvonalbeli függélyekben ennek ellenkezőjét nem tudtuk mindig bizonyítani. Június hó második felében a Maros egyáltalán nem, a Tisza Tápénál és Szegednél minimális mennyiségben tartalmazott szabad széndioxidot. Július és augusztus hónapokban a széndioxid mindkét folyóból hiányzott. A maximális szabad széndioxid tartalom a téli hónapokban mutatkozott: Tápénál januárban 8,80 mg/l, a Marosban februárban 5,90 mg/l, Szegednél márciusban 7,00 mg/l. Mindhárom vízmintavételi hely elemzései alapján középértéket vontunk magas és alacsony vízállásnál a kationokból és anionokból. A kapott értékeket kördiagrammon ábrázoltuk, amiből szintén jól kiviláglik a Tisza és Maros különbözősége és a Maros hatása a Tisza szegedi szakaszán. Magas vízállásnál Tápénál a Tiszában a kalciumion a legfontosabb, a magnéziumés nátrimion kisebb jelentőségű. A káliumion az összes kationoknak alig 5 százalékát adja, a vasion pedig elenyésző mennyiségben szerepel. Ugyanakkor a Marosban a kalciumion mellett jelentős szerep jut a nátriumionnak. A magnéziumion és káliumáén hasonló mennyiségben szerepel, mint a Tiszában Tápénál. A vasion, mennyisége itt is minimális. A Tisza szegedi szakaszán érvényre jut a Tisza hatásaként a kalciumion nagy mennyisége, Maros hatásaként a nátriumion megnövekedett volta (3. ábra). Érdekes az aionok változása is. Mindkét folyóban uralkodó' anion a hidrokarbonát. Itt a klór-, és szulfát ionok aránya jellemzi a folyókat. A Tiszában Tápénál, a szulfátion mennyisége másfélszerese a klórionnak, a MarOisban viszont két és félszerese a klórion a szulfátionnak. A Tisza szegedi szakaszán a Maros magasabb klórion tartalma élesen jelentkezik (4. ábra). Alacsony vízállásnál mindkét folyóban, a kationok aránya kb. ugyanaz marad, mint magas vízállásnál volt. Kivételt képez a vasion, mely a nyári alacsony vízállásnál hiányzott. Különbség a magas vízállással szemben, hogy nagyobb lévén a sókoncentráció, menynyiségileg is felszaporodtak az, egyes kationok (5., ábra). Az anionoknál a hidrokarbonátion az uralkodó, bár a Marosban százalékos megoszlásban 10 százalékkal kisebb a mennyisége. A klór- és szulfátionok változása ugyanazokat a törvényszerűségeket mutatja, mint magas vízállásnál láttuk. Mivel alacsony vízállás nyáron volt, így természetszerűleg kisebb-nagyobb mennyiségben mindkét folyóban megtaláltuk a karbonátiont is (6. ábra). A kationok és anionok egyenértékszázalékaival ábrázoltuk a Tisza és Maros folyók kémiai összetételét magas és alacsony vízállásnál a Szádeczky által javasolt háromszög diagrammon. A Tisza Tápénál alacsony vízállásnál és Szegednél alacsony és magas vízállásnál olyan egyenesekkel ábrázolható, melyek egymással, párhuzamosan futnak, mutatva azt, hogy az egyes kationok és anionok aránya magas és alacsony vízállás mellett nem változik, hanem csak mennyiségi eltolódás lehetséges. A Tisza Tápénál magas vízálláskor az aránylag nagyobb klórtartalom miatt más irányú görbével volt ábrázolható. Ezzel szemben a Maros másként viselkedett magas és másként alacsony vízálláskor. Magas vízállás esetén a szulfát-klórion arány 1:3, alacsony vízállásnál ez az arány 1:2 körül van. A Marosnál tehát nemcsak a kationok és anionok mennyisége változott meg, hanem azok aránya is (7. ábra). Vizsgálataink eredményeképpen tehát a következőket állapíthatjuk meg: Az oldott sók vizsgálata alapján a Tisza és Maros egymástól eltérő jellegű folyónak bizonyult, hasonlóan: a lebegtetett hordalék alapján 1951. év folyamán történt megállapításainkhoz. A Maros kisebb tömegű vizében nagyobb'