Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Könyvismertetés

Rétháti L.: A víznívó és talaj alakváltozás összefüggései Hidrológiai' Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 139 hogy viszonylik a maximálishoz, nem várható-e a látszólagos kohézió és a befogási feszültség csökkenése ; b) hasonlóképpen össze kell vetnünk az oldalirányú feszültségeket, ha ugyanazon altalajon létesített több alap relatív süllyedését vizsgáljuk. c) adott talajfizikai jellemzőkkel rendelkező talajban a törőfeszültség szinte kizárólag az alapozási mélység és a víznívó függvénye. Legkedvezőtlenebb a talavíz maximális állása, ennek meghatározása tehát ebből a szempontból is nagy jelentőségű ; d) ha ismert a talaj vízállás szélső értéke, akkor — jelentős befolyásából következik — az ebből eredő összes számottevő hatás figyelembevétele mellett csökkenthetjük a törőfeszültséghez vett biztonsági tényezőt, hiszen az utóbbi nem más, mint a nem várt vagy előre eléggé számításba nem vett tényezők és ezek káros változása elleni védekezés számszerű kifejezése ; ej nyomás alatti talajvíz az áteresztőréteg felső szintjén csökkenti az önsúlyfeszültséget, ezzel a törőfeszültség értékét. Ilyen talajban nem számíthatunk kohézióra sem. Ezen és egyéb hátrányai miatt az ilyen rétegre alapozást a lehetőség szerint kerülni kell ; f) abban az esetben, ha a maximális talajvízállás a tervezett alapsík fölé emelkedhet, nem tanácsos a határfeszültséget a javasolt Alapozási Szabványból számolni. Mint láttuk, a víznívó igen kis mozgása is a törőfeszültség 50—60%-os változását vonja maga után. A szabvány nem érzékeny a látszólagos kohézió, belső erők, nyomás alatti talajvíz, önsúlyfeszültség változására. Alkalmazásával itt nem érnénk el azt a célt, mely minden tervezésünknél irányelv, hogy a talajt a biztonságon belül maximális fokon használjuk ki. Ezt a lehetőséget pedig nem szabad feladnunk néhány perces számítás megtakarítása kedvéért. IRODALOM 1. Schultze—Muhs : Bódenuntersuchungen für Ingenieurbauten (Springer, 1950). 2. Dr. Széchy Károly : Alapozás I. k. (Budapest, 1952). 3. Dr. Széchy Károly : Alapozás II. k. (Budapest, 1952.) 4. 'J. Maszlov : Prikladnaja mechanika gruntov (Massz' trojizdat, 1949). 5. Kézdi Árpád : Talajmechanika I. k. (Budapest, 1952). 6. Terzaghi—Pech: Soil Mechanics in Engineering Practice (J. Wiley and Chapman, 1948). Magyar fordítás : Dómján Jenő (Budapest, 1952). 7. Karafiáth László : Próbaterhelések — korszerű módszerei és alkalmazási területük. (Magyar Építőipar, 1953. 2. szám). 8. Rétháti László : A mértékadó süllyedéskülönbség meghatározása (Mélyép. Tud. Sezmle, II. évf., 11. szám, Bp„ 1952). 9. MNOSZ 15002. sz. szabvány. G. M. Szuharev: Űjabb adatok a Kaukázus keleti elővidékén található mezozoikumi lerakódások hidrogeológiájához. (Dokladü Adakemii Nauk SzSzSzR., 91. kötet, 2. sz., 387—388. old., Moszkva, 1953.) A szerző az 1951—1952. évek folyamán a mezozoikumi lerakódások földalatti vizeit tanulmányozta és ezen vizsgálatok eredményeként a vizeknek a mezozoikumi lerakódások különböző rétegtani szintjeihez kapcsolódó genetikai típusait sikerült meghatároznia. 1. A Kaukázus fő gerincének északi lejtőjén, a szabad (aktív) vízcserélődés övében a jurakori rétegekhez kapcsolódó vizek eléggé változatos kémiai összetéte!űek. Édesvizek mellett különböző genetikai típusú ásványvizeket is találunk. Az ásványvizek megjelenése a szabad vízcserélődés övezetében azzal magyarázható, hogy a jurakori lerakódások a felszínen nagyon elterjedtek. Az ezekbe behatoló csapadékvizek a kőzeteken áthaladva könnyen oldódó sókkal dúsulnak fel, majd a kőzetekben jelentős utat megtéve, a felszínen újból megjelennek, de most már más genetikai típust és fokozott ásványtartalmat mutatnak. Azon területeken, ahol a jurakori lerakódások nagy mélységbe süllyedtek, klórkalciumos típusú vizeket találunk. Ezek a vizek, amelyek a Kaukázustól az alsó Volgavidékig nagyon elterjedtek, jódot, brómot, bórt, stronciumot és egyéb mikroelemeket tartalmaznak. 2. A szabad vízcserélődés övezetében található alsókrétakori lerakódásokban édesvizeket vagy nátriumszulfátos, nátriumhidrofkarbonátos és ritkábban klórmagnéziumos vizeket találunk. Ezek a vizek csekély ásványtartalmúak, ásványtartalmuk egy liter vízre 550 mg-egyenértéknél valamivel több. A vízkicserélődés hiányát mutató övben a klóíkalcáumos típusú vizekben jód, bróm, bór, stroncium és a kőolajelőfordulásokra jellemző nafténsavak jelenlétét lehetett kimutatni. 3. A felsőkrétakori víztartalmú összletben a földalatti vizek ugyanolyan szabályos megoszlása volt megfigyelhető, mint az ősibb lerakódásokban. 4. A felsőkrétakori lerakódások nyílt települését mutató területeken különböző genetikai típusokba tartozó édesvizek fordulnak elő. Nagyobb ásványtartalmú vizeket itt ritkán találunk, ezek rendszerint a hegységszerkezeti repedéseken át törnek fel az ősibb lerakódásokból. 5. A mezozoikumi lerakódások különböző víztartalmú összleteiben előforduló vizek igen nagy értéket képviselnek, mert belőlük nátriumkloridot, jódot, brómot és más mikroelemeket lehet kivonni. 6. A mezozoikumi lerakódásokban, a szabad és korlátozott vízkicserélődés övezetein belül található vizek a felszíni csapadékvizekből alakulnak ki, míg a vízkicserélődés hiányát mutató öv vizei üledékvizek. Az üledékvizek lassú, de állandó mozgása következtében kémiai összetételük állandóan változik és olyan vizek jönnek létre, amelyek a tengervíztől, illetőleg azon medence vizétől, amelyben az üledékek lerakódtak és a vizek eltemetődtek, minőségi szempontból lényegesen eltérnek. Kertész Árpád