Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Mezősi József dr.–Donáth Éva: A Tisza és Maros oldott és lebegtetett anyagának vizsgálata

lJfO Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. VÍZKÉMIA A Tisza völgyében a vízgazdálkodás súlypontját az öntözés alkotja. Az öntözővíz biztosításával kapcsolatban sokáig csak a mennyiségi kér­déseket vizsgáltuk. A bevezetett ipari szennyvizek mennyiségének növe­kedésével azonban előtérbe lép a minőség kérdése is. Az ismertetett vizsgálatok azt igazolják, hogy egyelőre sem a Tisza, sem a Maros vize nem tartalmaz Szeged környezetében az öntözésre káros anyagokat. Fel­adatunk azonban az, hogy természetes vizeinknek ezt az állapotát meg is őrizzük. A Tisza és Maros oldott és lebegtetett anyagának vizsgálata* MEZŐSI JÓZSEF dr. és DONÁTH ÉVA A Tisza és Maros vizének oldott és lebeg­tetett anyagára vonatkozó, 1951-iben meg­kezdett kutatásainkat 1952-ben folytattuk. Meghatároztuk az oldott sók mennyisé­gét és minőségét, a lebegtetett anyag meny­nyiségét, ennek szemcsenagysá]gszeriiniti el­oszlását. Vízmintavétel minden héten három hely­ről törtéint (1. ábra). A Tiszából a tápéi kompnál, a Maros beömlése felett és Szeged­nél a Boiszorkánysziget mellett, a Maros be­öm'lése alatt, a torkolattól 1 kb. 5 km-re, ahol a két folyó teljes keveredése valószínű, s végül a Marosból, a torkolattól mintegy 3V2 km-nyire Deszknél. eredményei csaknem teljesen megegyeztek a Tisza szegedi szakaszán ugyanekkor meg­határozó ttakkal. Maros (Deszk) ápr. 24. Tisza (Szeged) ápr. 21. Kalciumion Nátriumion Káliumion Vasion Hidrokarbonátion Összes oxid Lúgosság 32,95 mg/l 10,32 mg/l 3,02 mg/l 0,26 mg/l 100,22 mg/l 6,40 mg/l 1.64 ml 0,ln HCl/lOOml 32,07 mg/l 9,79 mg/l 3,10 mg/l 0,26 mg/l 99,45 mg/l 6,10 mg/l 1,63 ml 0,ln. HCl/lOOml * Készült a Szegedi Tudományegyetem Ásvány­Kőzettani Intézetében. Igazgató: dr. Koch Sándor egyetemi tanár. A vízimintavételt számunkra a Vízrajzi Intézet szegedi kirendeltsége végezte. Min­den alkalommal a sodorvonal 10 különböző mélységéből 1—1 liter vizet vettek ki, a ka­pott 10 liter vizet ülepítettük. A leülepített anyagot, 1951. évi vizsgálatainkhoz ha­sonlóan, szétválasztottuk agyagos, iszapos és homokos frakcióra. A kémiai analízishez felhasznált vizet qualitatív szűrőpapíron szűr­tük. Havonta egy alkalommal minden víz­mintavételi helyen a helyszínen határoztuk meg a vízben elnyelt szabad oxigént és a sza­bad széndioxid mennyiségét. Mivel geokémiai szempontból csak a rendszeres vizsgálatból nyert értékek hasz­nosíthatók, már a munka megindításánál tekintettel voltunk: a. következőkre: 1. A nátrium- és káliumiont, kalcium- és magnéziumiont, karbonát- és hidirokarbonát­iont külön határoztuk meg. Ezenkívül meg­határoztuk még a víz szulfát- és ifoszfátion, vas- és kloridion, az összes oldott só, összes oxid, sziliciumoxid, oldhatatlan ma­radék, összes szerves anyag-, szabad oxigén­és szabad széndioxid tartalmát, vala­mint lúgosságát és keménységi fokát. A mi­nimális mennyiségre való tekintettel a man­gániont minőségileg havonta egyszer hatá­roztuk meg. Nyomelemeket színképanaliti­kailag nézte meg részünkre Földváry Ala­dárné, akinek eziúton mondunk érte köszö­netet. 2. A vízmintavételt minden egyes eset­ben a Tisza, illetve a Maros sodorvonalából vettük, ahol a víz keveredése a legjobb, így 1. ábra Ettől a rendszertől csak április hónapban tértünk el, amikor mintavételt s ennek kö­vetkeztében rendszeres vizsgálatot csak Sze­gednél végeztünk. Ekkor ugyanis a Tisza magas vízállása miatt kilépett medréből és a Maros torkolata előtt összefolyt ennek víziével. Április második felében a Maros viszonylag alacsony vízállású volt, ennek eredményeként a Tisza víztömege (felduz­zasztottá a Marost, ós a víz oldott sóinak összetételét annyira befolyásolta, hogy a Deszknél' április 24én vett vízminta elemzési SZEGED vizmintovételi hely

Next

/
Oldalképek
Tartalom