Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
3-4. szám - Aldobolyi Nagy Miklós: A Tisza-csatornázás földrajzi vonatkozásai
Aldobolyi Nagy M.: Tiszacsatornázás földrajzi vonatkozásai Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. 105 lési, közlekedési, termelési, népmozgalmi és társadalmi viszonyok terén mindmáig nem sikerült. A régi táj szervesen élt együtt a folyóhálózattal: az szabta meg településeinek helyét, közlekedési vonalait, földmívelését és állattartásának rendjét, sőt táplálkozási, lakás-, viselet-, stb. viszonyaiba is döntően szólt. A vízi életmód leírásával etnográfusaink sora foglalkozott s az emlékek ebből a korbóil múzeumainkban még ma is tekintélyes anyagot, képviselnek. Általánosságban szinte meg sem lehet közelíteni annak a súlynak az érzékeltetését, mellyel egy-egy vízmenti településünk -életében a folyó szerepelt-; most csupán Szeged, Hódmezővásárhely és Szentes életére utalok. A régi élet természeti elemei közt kétségtelenül elsőrendű fontosságú volt a Tisza, illetve annak vízrendszere. Gyökeres fordulat állt be a nagy folyószabályozások után. A tájképből valósággal eltűnt a víz, a települések a szárazra került hal módjára kapkodtak levegő után, az árterek, kiöntések, rétek hallal-náddal-fűvel bővelkedő térségeit feltörte az eke vasa. Bár az agrárproduktivitás foka nagyot emelkedett, javultak a közegészségügyi viszonyok s ezzel együtt a lakosság száma is nőtt, mégis a lecsapolt területek gazdasági életében súlyos zavarok jelentkeztek. Persze, ebben a jelen-, ségben magának a kort jellemző hirtelenül kibontakozó kapitalizmusnak is nagy szerepe volt, de kétségtelen, hogy az állattenyésztés nagymérvű összezsugorodása, a szikesedés fellépte, a beköszöntő tüzelő- és energiahiány, az ártéri faállomány és nádasok eltűnése és általában a vegetáció meggyérülése, a mikroklímának 'nagy területen bekövetkezett előnytelen átalakulása stb., — egyszóval a földrajzi környezet alapos megváltozása a t-iszamelléki területeken a problémák tömkelegét vetette fel. Ezeket a problémákat évtizedes polémiák ellenére sem juttatta megoldáshoz a szabályozások óta eltelt közel évszázadnyi idő! Abban a tájban,, melynek — kis túlzással élve — a Tisza valósággal a szülőanyja volt, a jelenben a Tiszának vajmi csekély szerep jut. A néhány százméternyi hosszú vashíd dübörgésén kívül szinte semmi élménye nincs a tájékozatlan utasnak a Tiszával kapcsolatban, ha pl. vonattal Hódmezővásárhelyről Szegedre utazik. Ugyanez állítható azonban csaknem mindenütt a Tisza, Körösök, Maros, Szamos mentén. A folyó, egy hatalmas tájnak hatalmas erejű földrajzi faktora, valósággal alszik. A francia forradalom előtt a .polgári rendről kelt szárnyra a híres mondás: „Mi a harmadik rend most?" „Semmi!" „Mivé kell lennie?" „Mindenné!" A mondás csaknem szószerint alkalmazható a Tiszára ... Mostanában szinte csak arra szorítkozik a Tisza szerepe a kisterületű öntözés, a vérszegény vízisportélet mellett, hogy befogadja a bel- és szennyvizeket, csekély halászatot űzzenek raj ta, aztán pedig — főleg — vigyázzanak reá, nehogy egyre emelkedő szintű árvizei. kárt tegyenek a parti településekben. A tiszai szállítás és forgalom szinte a nullával egyenlő, holott a gazdasági életnek ez két olyan szektora, melynek kiszolgálására & Tisza alföldi szimmetrikus helyzete miatt különösképpen alkalmas. S hogy mit lehetne vicével öntözni, mily mennyiségű energiát rejt, milyen nagyságrendű ivóvízigény kielégítésére, erdősítésre, talajjavításra, tömegiidiiltetésre lenine hivatott, hogyan lehetne a forgalom ütőerév (^változtatni az alföldi gazdasági életben s mind ezek által a Tisza miként válhatna ismét az alföldi gazdasági élet fő természeti tényezőjévé hajdani szerepéhez hasonlóan s mostani csipkerózsika-álmával szöges 'ellentétében, azt éppen ez az ankét hivatott részleteiben feltárni. A geográfus csupán azt az összegezett állítást hirdetheti, hogy a Tiszaszatbiimzás földrajzi vinatkozásai szinte beláthatatlanok. A szovjet vízépítési példák győzhetnek meg minden kételkedőt arról, hogy egy lényegesen csekélyebb népsűrűségű területen is milyen arányú fellendülést idézett elő a Balt-Bjelomorszk vagv pedig újabban a Sztálingrád—Kalacs közti csatorna, a Moszkva-csatornáról nem is szólva! Hangsúlyozandó, hogy a Tiszacsatornázás komplex földrajzi alakítást fog végrehajtani: kihat kisebb-nagyobb mértékben a természeti tényezőknek csaknem mindegyikére. Befolyásolja a mikroklimát, megváltoztatja a gazdasági vegetációt, alakitólag hat a talajra s természetesen döntően szól a vízhálózat minden mai adottságába. A Szegednél 79,5 m-re duzasztott állandó tiszai szint döntően hiat a Marosra és Körösre, majd a további duzzasztások a Zagyva, Eger, Sajó-Hernád és a Bodrog szintjére, ezzel együtt vízszolgáltató képességére, hajózhatóságára, mellékének gazdálkodására stb. Egyszóval olyan földrajzi vonatkozásai vannak a Tlszacsatornázásnak, melyek elméletileg szinte nem is tekinthetők át teljesen, hiszen sokszoros dialektikus összefüggés áll fenn a felszíni és altalajvízviszonyok, a folyók vízmennyisége és a mikroklíma, a talajvízszint és a talaj stb. között, melyek külön-külön sem teljesen tisztázottak még, szintétükus, tehát táji hatásuk pedig éppenséggel nem állapítható meg elméleti úton, bármennyire nagyjelentőségűek is a kísérleti vagy számítási úton nyert eredmények az előzetes tapasztalatgyűjtés szempontjából. A geográfus azonban bizonyos mértékig szkeptikus abban, a vonatkozásban, hogy vájjon az egy vagy csupán néhány tényező kombinációjává] végrehajtott folyóvízi, duzzasztási, öntözési, szivárogta tási stb. labor atty