Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

3-4. szám - Könyvismertetés

106 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 3—4. sz. Aldobolyi Nagy M.: Tiszacsatornázás földrajzi vonatkozásai riumi kísérletek mennyiben valószínűsíthetők a természeti környezet ezernyi faktora s azoknak pontosan semmi esetre fel nem mérhető hatása viszonylatában. Éppen ennek a megszámlálhatatlan, soha meg nem állapodó, szüntelenül mozgásban levő tényezősornak az eredője a földrajzi környezet, mely a termelési viszonyok primátusságában ugyan, de állandóan és szükségszerűen befolyásolja a társadalom fejlődését; gyorsítja vagy lassítja a társadalmi fejlődés menetét, azaz jelen esetÍven a magyar népgazdaság emelkedéséinek ütemét. * A Tiszacsatornázás különböző megoldási javaslatai csupán technikai és kiviteli fokozatok dehetnek. A végcél a folyó vízrendszerének egységes vízrajzi rendezése a Tisza teljes csatornázása alapgondolatának jegyében. S amilyen csonka lenne csupán a Tiszának vagy éppenséggel a folyó egyik szakaszának a rendezése, éppoly befejezetlen nz olyan térrendezési programúi, mely csupán a vízügyi kérdések szempontjából nézné azt a problémát, mely pedig a legnagyobb mértékben érdemli a korokra kiható jelentőséiül természetátalakítás nevét. Ha egyszer a Tiszacsatornázás népgazdasági terv s törvény lesz, akkor annak szoros egybehangoltságban kell megvalósulnia a mezőgazdaságii és talajjavítási, erdősítési, településrendezési, perspektivikus városfejlesztési, energiagazdálkodási, ipartelepítési, sőt kultúrpolitikai és közegészségügyi tervekkel ugyanúgy, mint ahogyan a Szovjetunióban is a Nagy Volgaterv központi módon fogja össze a .legkülönbözőbb népgazdiasági és tudományágak részletfeliadatait. Biztosak vagyunk abban, hogy a Tiszacsatornázásban a magyar geográfia is megtalálja a maga konkrét munkafeladatát a terv földrajzi vonatkozásaiban. Végezetül csupán egyetlen gondolatot a klérdés politikai földrajzi jelentőségéről. A Tiszacsatornázás az öt államra kiterjedő vízvidékű Tiszának teljes vízrendezési terve. Egymás ellen, sőt akár csak valamennyi állami meszemenő együttműködése •nélkül ,

:s a terv végrehajtása nem képzelhető el. A Tiszacsatornázás tehát a népek testvéri és baráti együttműködését, szabad és szocialista munkaösszefogást tételezi fel, a terv megvalósítása pedig újaid) gazdasági bázist fog nyújtani a Tiszacsatornázásban érintett népek demokratikus szolidaritása számára. Béke az előfeltétele és béke a következménye a Tiszacsatornázásnak. Aki tehát ezen dolgozik, o béke ügyét szolgálja. V. N. Nyikityin és E. P. Turpajeba: A feketetengeri bentosz állatai az Azovi-tengerbe való betelepítésének kérdéséhez. (Dokladü Akademii Nauk SzSzSzR., 90. kötet, 5. sz., 893—896. old., Moszkva. 1953.) A Volga—Don-csatorna megépítésével kapcsolatban az Azovi-tenger sótartalmának várható növekedése jelentős mértékben megváltoztathatja a fauna összetételét és megoszlását is, ami egyrészt a jelenlegi faunán belül fellépő változáspk útján, másrészt pedig a feketetengeri faunának az Azovi-tengerbe való áttelepítése útján következhetik be. A Szovjetunió Tud. Akad. Oceonologiai Intézetében főként ez utóbbi kérdéssel foglalkoznak és úgy vélik, hogy az áttelepítés legfőbb akadálya az Azovi-tenger alacsonyabb sótartalma, amely még bizonyos fokú növekedés esetén sem fogja elérni a Fekete-tenger sótartalmát. Így tehát áttelepítésre csakis euryhalin fajok kerülhetnek. A szerzők jelen cikkükben a három feketetengeri puhatestű-fajjal, éspedig a Meretrix rudis, Mactra subtruncata var. triangula és Nassa reticulata fajokkal végzett kísérletek eredményeit 'hozzák nyilvánosságra. A felnőtt példányok a Fekete-tenger vizénél kisebb sótartalmú (12—14°bo) vízben két hónapnál hosszabb ideig is életben maradtak. Mivel azonban az élő szervezetek fejlődésük során a környezettel szemben különböző követelményeket támasztanak, azt is meg kellett állapítani, hogy ilyen sótartalom mellett bekövetkezik-e megtermékenyülés, kifejlődnek-e lárvák és átalakulnak-e ezek felnőtt alakokká. A kísérleteket normális (18%n) és csökkentett (14 és 12°/

M) sótartalmú vízben 17 és 24° C közti hőmérsékletek mellett végezték. A kísérletek egyéb külső körülményeinek és módszereinek ismertetése után a szerzők röviden ismertetik az egyes fajokkal végzett kísérletek eredményeit. Meretrix rudis. A felnőtt egyedek mindhárom sótartalmú vízben 50 napnál hosszabb ideig éltek és erő\ teljesen táplálkoztak. A megtermékenyülés és a lárvák kifejlődése 18%o-nél jóval gyorsabban ment végbe, mint a kisebb sótartalmú vizekben, sőt a 12%o sótartalmú vízben a lárvák két napon belül el is pusztultak. A normális és 14%o sótartalmú vízben a lárvák negyednapra veliger-lárvákká alakultak át, majd mintegy 22—25 nap multán megjelentek a fiatal Meretrixek. Mactra subtruncata var. triangula. A kísérletek némi időbeli eltolódásokkal ugyanazokat az eredményeket szolgáltatták, mint az előző fajnál. Nassa reticulata. Hasonló eredményeket hoztak az ezzel a fajjal végzett kísérletek is. A 18 és 14%o sótartalmú vízben a lárvákból kifejlődtek a fiatal molluscumok és három hónapnál hosszabb ideig életben maradtak. Mikor a kísérleteket félbeszakították, nagyságuk már 4,5—5 mm volt. A kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a három feketetengeri puhatestű-fajnál az euryhalinitás alsó határa 14 és 12%o között fekszik. Valamivel a sótartalom határértéke felett, vagyis 14%o-nél a felnőtt alakok nemcsak életben maradnak, hanem szaporodnak is és a lárvák is kifejlődnek, míg a megállapított határ alatt, vagyis 12°/oo sótartalomnál a felnőtt egyedek ugyan életben maradnak, de szaporodás nem következik be, mert a lárvák nem életképesek. A szóbanforgó három feketetengeri faj ezek szerint csak abban az esetben vál'hatik az Azovi-tenger faunájának részévé, ha a víz sótartalma legalábbis 13,5—14%o-ig emelkedik. Kertész Árpád